10 körül ébredek arra, hogy nagyim ‘finoman’ bezárja az ajtót, ahogy szokta. Ledőlök a kanapéra, megreggelizem. TV-ben szokás szerint csak teleshopszarok mennek, miért is adnának értelmes műsort, úgyhogy legyen dvd. De nem találom, nincs itthon, nem jó a felirat, uncsi…hát akkor egy választásom marad: valami régi kedvenc filmet kell nézni. Szerelmünk lapjai-ra /The Notebook/ esik a választás. Imádomimádomimádom! Ezzel a filmmel nagyot alkottak, sokadszorra is úgy nézem végig mint először, és megint sírok a végén.

“ Summer romances end for all kinds of reasons. But when all is said and done, they have one thing in common: they are shooting stars. A spectacular moment of light in the heavens, a fleeting glimpse of eternity. And in a flash, they’re gone… “

“ Well, that’s what we do. We fight. You tell me when i’m being an arrogant son of a bitch and i tell you when you’re being a pain in the ass. Which you are 99% of the time. I’m not afraid to hurt your feelings. They have like a two second rebound rate and you’re back doing the next pain-in-the-ass thing. So it’s not gonna be easy. It’s gonna be really hard. And we’re gonna have to work at this every day, but i want to do that, because i want you. I want all of you, forever, you and me, every day. “

Aztán kicsit pakolászok, olvasgatok, elvagyok itthon. Ebédpótlóként délután jöhet egy kebap, este sütisütés (igen, este). A nagy készülődés közepette meghallok egy ismeretlen dalt a rádióban, feltekerem a hangerőt, elkapok 1-2 dalszövegfoszlányt. Sütizés után mehet a keresés googlen, és már meg is van: Natalie Imbruglia – Counting Down The Days.

“ I want to travel through time
See your surprise
I’d hold you so tight
I’m counting down the days tonight
I just want to be a million miles away from here. “

Jó itthon lenni, de mégis…azért már mennék el.

Mmm. Ez egy ilyen nap volt.