Tény, hogy nem fogom fel mit is jelent az tulajdonképpen, hogy vége. De azt azért érzem, hogy ez nagy változás lesz. És hogy kicsit hiányozni is fog. Egy problémám van csak: miért nem hagyják, hogy élvezzem az utolsó napokat?!
Miért kell állandóan elcseszni az ember kedvét?
Mért kell azt éreztetni velem, hogy egy senki vagyok?
Miért kell mindig mindenhez olyan negatívan hozzáállni?
És miért nem lehet néha befogni?
És figyelni a másikra és tekintettel lenni rá, hogy ő más véleményen van?
Miért kell kiabálni?
Miértmiértmiért nem lehet békességben és legalább imitált szeretetben elválni?
Ez most úgy mindenkire vonatkozik.
Osztálytársak nem akarnak szerenádozni, nem akarnak vidámballagni. Ha egy valaki kijelenti, hogy neki nincs hozzá kedve, akkor miért kell hirtelen még a körülötte lévő 10-20 embernek is hülyeségnek és feleslegesnek tartania a dolgot? Lehet, hogy az. De ez a szokás, és csak egyszer van az életben. Lehet, hogy bennem van a hiba, sokszor érzem úgy, hogy a sok normális között biztos én vagyok a hülye, na de akkor is… Ahelyett, hogy beletörődnének, vennék a fáradságot, és megpróbálnák jól érezni magukat, megy az állandó hiszti.
Annyira felesleges bent ülni. Elveszik az életkedvemet. Órákon hallgatom a tanárok hülyeségeit. Bné egyenesen kikészít. Még jó, hogy csak 1-2 hónapig volt hozzá szerencsénk. Én ki nem bírtam volna ezt a stílust. Mikor arról beszél, hogy hogyan kéne tanítani, és közben ő hogy tanít? Sehogy. Elkezd egy gondolatot, aztán elkalandozik, tesz egy 8 km-es kitérőt, aztán 20 perc múlva visszakanyarodik az eredeti témához. Mindeközben alaposan ügyelve arra, hogy mindenki kis agyáig eljusson, hogy ő a Mindenttudó. Már szabályosan majdnem felrobbantam, és csapkodva kirohantam a teremből. Csak majdnem, de ó de jó lett volna.
Másik meg, hogy miért esik nehezükre a tanároknak elhinni, hogy tudok én, ha akarok? Miért kell beskatulyázni hülyének? Azért, mert félévkor 3-as voltam valamiből, év végére nem lehetek öt 5-össel és egy 4-essel 5-ös?! És mi az, hogy az 5-ösért garantáljam, hogy az érettségim is olyan szintű lesz? Másik meg…megértem én, hogy rólam, aki világ életében utálta a németet, és ezt nem is leplezte, nehéz lehet elhinni, hogy végül csak megtanulta beszélni a nyelvet. De négy 5-össel és két 4-essel, plusz egy 82%-os nyelvvizsgával miért nem lehet megdícsérni, örülni, és nagy mosollyal megadni az 5-öst? Úgyse számít…de könyörgöm, fájna nekik…? Egy cseppnyi jóindulat sem szorult beléjük?!