Úristen, már május van, és még mindig havas képek vannak a flickr galériám első oldalán?? Ez igazán kiábrándító. De most már kezdem összeszedni magam, azt hiszem, és holnap igenis csinálok is valami új képet (valamit, ami kreatívabb, mint a virágok). Hiányzik. Nagyon, nagyon, nagyon. Viszont állványom az most nincs…na ez probléma. :( Kéne egy sajátot venni hmhm…
Amúgy meg már félérett vagyok. :) Jó túl lenni rajta. Már irtóra untam a kosztümös-gyomorgörcsös reggeleket, meg azt is, hogy 5 nap alatt vagy 82047532x kellett felírnom, hogy “Gruber Anna 13.K”. Már annyira idegeskedni sem idegeskedek, bár nem tudom, hogy hogy sikerültek, de változtatni már úgysem tudok rajtuk… Majd kiderül, mint ahogy majd az is kiderül, hogy mindez elég lesz-e nekem Pestre. Remélem. Nagyon, nagyon, nagyon. Addig pedig megpróbálok nem számolgatni.
Aztán, ami az utolsó napokat illeti, végül jobban sikerültek, mint ahogy vártam. Igaz a vidámballagás felejthető volt, a szerenád örök emlék marad. :) Kalandos utunk volt Győrújbarátra és Szabadhegyre is. Még jó, hogy nem vagyunk őrültek, és akkkkor is benyomorgunk egy 7 személyes kocsiba 14-en, ha épp a rendőrfőnök háza előtt állunk. :D Hatalmas volt. Nagyon, nagyon, nagyon. A ballagás is szép volt, meg utána a vacsi is. (Tele ettem magam. Nagyon, nagyon, nagyon.)
Most egy kicsit pihi van. A hétvégén voltam Pesten…hát ja, erről ennyi elég is. :) Aztán ma csináltam sütit, meg hivattam elő képeket. Ballagásosakat a rokonoknak, mert anyum már nem hagyott nyugodni, meg magamnak is hivattam elő a falamra. Mert hogy nekem van egy könyvespolcom, aminek pont az oldalát bámulom, ha fekszem az ágyban. Na és ez mindig tele van ragasztva képekkel, hogy mielőtt álomba merülnék, legyen mit néznem, és eszembe jussanak a szép emlékek. Csakhogy ezek a képek egy idő után kifakulnak, nagyon, mert hogy napközben pont rájuk süt a nap. Úgyhogy nagyjából 2 hónapja leszedtem őket, és azóta üresen állt. Csak tátogott rám esténként, ami egy idő után egyre jobban zavart. Így történt hát, hogy ma rászántam magam (meg persze a pénzemet), és végre új képek kerültek ki, és újra van mit néznem, és van min elmélkedni, és vannak új, szép emlékek. Igaz, én buta kiragasztottam olyan képeket is, amiktől elszorul majd a szívem, ahányszor csak rájuk pillantok. De nem bírtam megállni, kellenek azok is, mert emlékek, ráadásul szép emlékek, még akkor is, ha többé már nem jelenteken ennél többet…
És tudjátok mit csináltam még? Sütit! Háhá. Ezer éve nem sütöttem, talán karácsonykor utoljára. Pedig szeretek, és mostantól fogok is gyakrabban, mert anyumnak nincs rá ideje, nagyim sütijeit pedig kollektíve nem szeretjük (csak te, Kristóf). Most a kedvenc tortámat csináltam meg, ami igazi édesszájúaknak való (és már igazán profi módon megy): fehércsokis-mascarponés-meggyes-kekszes torta. Vagy ha jobban tetszik úgy, akkor legyen fehércsokoládés feketeszedertorta, aminek a receptjét megtalálhatod az alábbi linken. Dolce Vita blogját amúgy is ajánlanám, tele van csupa-csupa finom recepttel, ráadásul stílusosan guszta képeket is csatol hozzá a kedves gasztroblogger, Vrábel Krisztina. Ez volt itt a reklém helye, kéremszépen. :)
És hát akkor ennyit mára.
Álmos vagyok.
Nagyon,
nagyon,
nagyon.