Nincs nála idegesítőbb jelenség jelenleg a környezetemben. Nincs olyan, aki gyakrabban okozna csalódást, mint ő. Mégsincs más, aki ennyire érdekelne annak ellenére, hogy még szinte nem is ismerem. Megőrít. Sorra cseszi el a dolgokat, keresztbetesz és elrontja a kedvemet azzal, hogy mond valamit az egyik nap, amit másnapra szépen elfelejt. Elfelejt?! Á, nem, dehogy. Csak büszke. Just like me. Ketten együtt? Brutális.
És mégis kell, akarom, mert nem tudom úgy elengedni, hogy még nem is volt az enyém. KELL az a nyamvadt süti!!! Hát miért ilyen nehéz ez?!