Sajnálatos hír, de a 365-ös project egyértelműen megbukott. :( Sajnálom, egy kicsit elhagytam magam a napokban, és feladtam. Volt egy-két nap, amikor egész egyszerűen csak nem volt időm írni. Akkor még úgy véltem, később pótlom, és minden megy tovább. Aztán eljutottam arra a szintre, hogy már kedvem sem volt írni. Nemhogy pótolni nem akartam, de az adott napi adagot sem volt hangulatom megírni. Fénykép postolása szóba sem jöhetett, 1,5 hete nem volt a kezemben a Canon. Persze alkalmazhattam volna a jól bevált mentőmegoldást: idézet, dalszöveg, esetleg videó? Feleslegesnek éreztem. Azt akarom, hogy a blogomon minden egy-egy apró darab legyen belőlem. Szóljon valamiről, szóljon valakinek. Ne csak egy muszájból kirakott ostobaság legyen, ami nemhogy nektek, de még nekem sem mond semmit. Napokig csak néztem a blogot, és egyre nagyobb bűntudatom támadt az űr miatt, amit itt hagytam, magam mögött. Queen of anything. A királynő nem adhatja fel! Akkor hát, hogyan tovább? Folytassam tovább úgy, hogy eddig sem csináltam rendesen? Elhagytak a szavak. Gondolkodtam, hogy vajon miért is lehet ez, és arra jutottam, hogy a baj az, hogy nincs baj. Minden rendben van most az életemben, és ilyenkor az az igazság, hogy nem tudok írni. Nyilván lenne miről, sőt, sokkal de sokkal több dolog van most a fejemben, sokkal több minden történik velem, mint az elmúlt időszakban, a téli hónapokban bármikor. Új élmények, új érzések. Erről mégis olyan nehéz írni. Sokkal könnyebb, ha van valami gond. Akkor a lelkem kívánja, hogy kiírjam magamból. Kell ahhoz, hogy megkönnyebbüljek. Most viszont valahogy nem megy. Talán azért, mert nem akarok hencegni a boldogságommal, mikor a körülöttem élők küszködnek a problémákkal. Talán másért.
Annyi biztos, hogy hiányzik a blog. Nem akarok (már megint) csalódást okozni, és nem akarok (már megint) csalódni magamban. Elkeserítő, ahogy napról-napra csökken a nézettségem. Nem mintha számítana, de azért mégis. Szóval, folytatom. Hahó, Lilla, hahó kedves Többiek, akik nyaggattatok! FOLYTATOM! Nem tudom mi lesz nyáron, nem tudom hányszor lesz még szünet, de nem akarom feladni, mert a napnál is világosabb, hogy ez kell nekem. Január óta annyi irományom született, amennyi soha előtte. Lehet, hogy nem lesz meg a teljes 365, lehet, hogy lesznek napok, amikor eltűnök, de ez akkor is az én 365-ös projectem lesz. Punktum.