Stay wonderful » álmok

Itt a vége,

Ann — Mon, 24 Jan 2011 22:41:53 +0000

fuss el véle!
Emlékszel, hogy egy éve és 8 napja ilyenkor mit csináltunk? Elmondom. Beleszerettünk. És tervezgettünk. Akkor jártunk először együtt a törzshelyünkön. Körbejártuk. És álmodoztunk. Emlékszel, hogy mit mondtunk akkor? Hogy szeretnénk feljutni, és ha már mindketten egy helyen leszünk, akkor együtt lakni. Közös albérletben. Hátradőltünk a matracon az üzlet kellős közepén, és nagy sóhajok közepette beszélgettünk arról, hogy milyen jó lesz. Hogy milyen jó lenne. Elhittük, hogy lehetséges? Naná! Hogyne. Azért tartunk most ott, ahol. Mert bíztunk benne, hogy mindez nem lehet csak álom. Most itt vagyunk, együtt lakunk, és már a saját matracunkra dőlve álmodozunk, éjjelente újabb és újabb vágyakat fogalmazunk meg. Hol hangosan, hol némán…a lényeg, hogy a másik mindig hallja. Túl vagyunk az első 4,5 hónapon. Túl az első féléven. Megcsináltuk. Úgy, ahogy szerettük volna. Mert elhittük. Úgyhogy azt mondom én neked, hogy bármit szeretnénk, azt bizony el is fogjuk érni. Mert lehet, hogy az eddigiek így utólag szinte semmiségeknek tűnnek, gondolj csak bele, milyen nagy álomnak tűntek egy éve és 8 napja ilyenkor…! Éppen annyira voltak elérhetetlenek, mint a jelen álmok, amiket néha úgy érezzük, hiába kergetünk. Szóval bármire vágyunk is most, meg fogjuk kapni. Idővel minden a miénk lesz, becsszavamra mondom! A markunkban tartunk majd minden apró kincset, amiért most a szívünk szakad meg. Csak bíznunk kell. És várnunk.

Madaras nap

Ann — Wed, 05 Jan 2011 21:57:08 +0000

Éjjel azt álmodtam, hogy berepült pár rigó meg galamb az erkélyen keresztül a nappalinkba, és befészkelték magukat a könyvespolcra. Bár nappal volt, csak én voltam ébren. Tehetetlennek éreztem magam, nem tudtam őket kikergetni, ráadásul deja vu-m is volt (álmomban!), mintha ilyet már láttam volna egyszer…furcsa volt. :/
Reggel a vonaton egy idős néni ült mellettem, csendben nézegetett ki az ablakon egészen félútig, aztán egyszercsak előkapott egy papagájt maga mellől. :D Hát mit ne mondjak, enyhén meglepődtem, amikor odanéztem, és a kezei közül felém pislogott az a gombszemű zöld fej… Ráadásul csipogott is. Brr.
Amikor leszálltam a vonatról, a Keletiben majdnem lefejelt egy galamb. Konkrétan le kellett hajolnom, hogy épségben megússzam a támadást… Szóval ez egy ilyen madaras nap volt.

Hm, álmosköny szerint:
Fészekrakó madár: jó esztendő jele.
Madarat repülni látni: jót jelez.
Rigó: öröm.
Repülő galamb: kedves ismeretség.
Legyen igaza! ^^

+ Ma kinézett magának egy külföldi 5-6 év körüli kislány. Egyfolytában engem figyelt míg vártunk a metróra, meg aztán a kocsin is, le se vette rólam a szemét, és mosolygott… Édes volt nagyon. Meg cuki volt a sapkája. :)

(A vizsgámat meg elszúrtam…)

Újra itt

Ann — Wed, 17 Feb 2010 20:18:28 +0000

Megint itt. ^^
Hanyagolom a blogot, a fotózást, az olvasást. Mindent, amit amúgy szeretek/nék csinálni. Nincs időm, rohanok, szét vagyok esve, szenvedek a mától, és azért esedezek, hogy túléljem a holnapot…szóval életem egy izgalmas szakasza zajlik épp. Pontosan.
Persze ennyire nem tragikus a helyzet, csak szeretem túlreagálni. Valójában csak elegem van a téli depresszióból, a lucskos-latyakos időből, a szürkeségől. Elegem van a suliból, az érettségiből, a nyelvvizsgából. Túl akarok lenni már mindenen. :( Nem lehetne ezt a pár hónapot átugrani esetleg…?

Nem vagyok ám ennyire elviselhetetlenül nyügös… :)

Időközben megkezdődtek a végzős év eseményei. Elkészült a tablóképünk, yuppi. :) Minél többször nézem, annál inkább nem tetszik, úgyhogy inkább nem is publikálom. :D Volt szalagavatónk is. A kosztümünk brutálisan ronda lett, sebaj. A műsorunk tanárparódia volt, ami meglepetésemre/ünkre a vártnál nagyobb sikert aratott. :) Utána meg buliztunk egy “fergetegeset”…ugyebár… :P Lillával jártunk BKF nyílt napon, belezúgtunk a suliba teljes mértékig. Bárcsak… :( IKEA pihe-puha ágyain kiterülve tervezgettük a közös albérletet, és egy szupertitkos tervet is kieszeltünk, ami majd csak július végén lesz nyílvános. Aztán pár napja feladtam a jelentkezési lapokat is. Nem titkolom, BKF és BGF jelentenék a teljes boldogságot, persze van még egy “mentőszak” is, biztos ami biztos alapon. Szóval tele vagyok álmokkal és vágyakkal, és tervekkel, és célokkal…
(…és el is fogom őket érni!! Sikerülnie kell. ^^)

♥ Pár kép a szalagavatóról:

És én itt most be is fejezném ezt a postot. Lőjetek le, ha legközelebb is a suliról merészelek írni. Köszi, köszi.

♥ I will never be, I will never be tall, no
And I will never be, never ever be sure of it all
Oh, why is the world so cruel to me
When all, all I ever want to be is anything I’m not

Gimme a break, a little escape
I am so tired of being me
I wanna be free, I wanna be new and different
Anything I’m not
I’m not

I will never be, I will never be you, no
I will always be, I will always be me, that I know
But oh, even though I’m happy being me
I want to get away from all this harsh reality, oh

Gimme a break, a little escape… ♥

New York, New York…

Ann — Sun, 03 Jan 2010 21:55:23 +0000

Egyszer tutira itt fogok szilveszterezni.
New York, te csoda…!
♥

Kicsi vagyok, nagyot álmodok. Majd meglátjátok…!

[ Szilveszteri panorámák ]