..Ann.. » terveim

Kicsiből nagy(obb)

Ann — Tue, 25 Jan 2011 22:59:37 +0000

Tervezni jó. Megvalósítani mégjobb! Ezalkalommal nem csak beszélni akarok róla, és nem csak utánajárni aztán annyiban hagyni, hanem tényleg, igazán megpróbálni. Ha most nem csak álmodozásról van szó, ha most az egyszer nem csak a szám jár, hanem eredménye is lesz, akkor kijelenthetjük, hogy kezdek felnőni, ugye? Persze, egyetértek…ne siessük el a dolgokat, ne fektessünk belém előre túl nagy bizalmat, nehogy aztán pofára essünk. Na, de, legalább van most előttem valami cél. Sőt mi több, nem is egy. És ez kell.

Úgy érzem minden egyes nap megváltoztat bennem valamit. Minden egyes nap hozzátesz valamit ahhoz, aki vagyok. Vagy ahhoz, aki leszek… :)

I want my creativity back!

Ann — Mon, 23 Nov 2009 17:36:40 +0000

Megvan a Canon már vagy másfél hónapja, és mégis alig használtam még. (Még neve sincs.) Kicsit bűntudatom van, hogy küzdés és mindenfajta erőfeszítés nélkül a kezembe pottyant az a dolog, amire már nagyon régóta vágytam, és mintha meg sem becsülném, csak porosodik az asztalomon.
Persze mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem “holdsütéses” délután érnék haza minden nap, mikor már se erőm, se kedvem, se időm nincs fotózni, ráadásul lámpafénynél nem is szeretek.
A suli nem csak időhiányt okoz, de ráadásul még ki is öli az emberből a kreativitást. A legutolsó darabig. Régen volt technikaóránk, barkácsoltunk, fúrtunk-faragtunk, ragasztottunk, varrtunk, hajtogattunk, rajzoltunk, festettünk. Mikor kisebb voltam verseket írtam, novellákat írtam, dalszövegeket fordítottam, rajzoltam, éjjel-nappal Photoshopoztam. Most? Semmi. És ez mind hiányzik.
Úgyhogy ezennel megígérem: minden héten feltöltök legalább egy képet flickr-re. És nem csak selfeket. És kerülöm a tükröket. És kreatív leszek. És ha ezt valaki értékelni fogja, és bármifajta feedback érkezik, akkor majd nagyon örülök. Nagyon.
És ha időm engedi, írok majd ide. Hátha olvassa valaki Ákoson, anyumon és bátyámon kívül is. :)
És még egy utolsó dolog: MOME nyílt napján felbuzdulva szeretnék készíteni egy videot és megszerkeszteni. Kipróbálni, milyen is az.
Hát most ennyi.

Nyárból az őszbe

Ann — Fri, 30 Oct 2009 15:41:09 +0000

Annyi mindenről akartam írni ezalatt a 2-3 hónap alatt, de mindig elmaradt. Még nyáron se írtam rendesen, pedig akkor aztán volt időm, és lett is volna miről…
Időközben szeptember lett, megkezdődött a suli, gimis éveim utolsója. Végzős lettem – végre! ;) Hogy merre tovább? Pest a cél, vacilálok a turizmus és a média között. Turizmussal többre mennék, média jobban érdekel. Nagyobb gond, hogy mindkét szakon magasak a pontok, nehéz bekerülni. Éppen ezért szántam rá magam, hogy ráhajtok az örök gondot okozó, legleglegutáltabb tantárgyamra, a németre – és megszerzem a középfokú nyelvvizsgát még érettségi előtt (+35 pont…). Hálleluja. :/ Cross your fingers for me!
Szeptember 15-én ünnepeltük 3. évfordulónkat Ákossal. ^^
5 nappal utána pedig betöltöttem a 19-et, amit egy csaknem 1,5 hétig tartó betegeskedéssel ünnepeltem meg. Jellemző. :P Buli elmaradt, barátnők elfelejtettek…hát van ez így. :( Azért akinek számítottam, az megköszöntött, amit én nagyon nagyra is becsülök. Köszönöm. <3
Lett új telefonom, amit imádok, mert senkinek sincs ilyen. ^^
Október elején megérkezett az új fényképezőm. Mint az Olympust, ezt is Drew küldte nekem, mivel ő Nikonra váltott, és ez számára feleslgessé vált. Ezer köszönet érte!
Canon EOS 450D. Aaaaahhhh...! Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, mert az első képek sikertelensége kicsit elkeserített, de másodikra abszolút szerelem. Ránézel egy ilyen gépre, és csak annyit gondolsz, hogy "egy ilyen profi fényképezővel csak szép képeket lehet csinálni". Aztán próbálgatod, és rájösz, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ebbe a csapdába estem bele, bár volt már DSLR a kezemben nem is egyszer, most, hogy a sajátommal kattintgattam méginkább egyértelművé vált számomra, hogy gyakorlás nélkül nem lesznek szép képek. Bele kell tanulni, kitapasztalni. De azért már megyeget. Szeretem. :)
22-én megkezdődött az őszi szünet. Annyi leckét adtak fel, hogy már csütörtök délután elkezdtem megírni őket, pénteken folytattam, nagyon büszke voltam magamra...a baj csak az, hogy a péntek délutánnal el is tűnt belőlem ez a hirtelen jött buzgóság, úgyhogy megint minden az utolsó hétvégére maradt. Okos fejem... :P
A múlt hétvégét meg Pesten töltöttem Ákossal. Az új albi a Ráday út szomszédságában van, igen jó kis környéken. :) Voltunk az Állatkertben (ami eddig kimaradt az életemből, de most nagyon tetszett), a Halászbástyán (detto), meg este megnéztük az ünnep alkalmából tricolorba öltöztetett Parlamentet.

Dolgozni akaroook!

Ann — Mon, 26 May 2008 16:37:06 +0000

Már tavaly is próbálkoztunk, sikeretelenül. Jártuk az üzleteket, hátha lesz valami meló; voltunk gyermekmegörzőben, fagyizóban, stb. Lelkesen elfogadtuk volna még az ilyen csicskamunkákat is, de semmi. Mit csinál ilyenkor az ember? Hát a jó öreg diákmeló közvetítő irodákhoz fordul…jahh…mi is. Itt jött képbe a Pannon-work, feliratkoztunk, és kb fél év után fel is hívtak minket, hogy na akkor most lenne munka. Közben a nyári melónak lőttek. Suli közben 3x voltunk Lizával a Palatia nyomdában dolgozni. Attól eltekintve, hogy suli után egyből rohanva 3-10ig kellett csomagolni, címkézni, mellékleteket pakolászni, azért egész jó volt. Az ott dolgozók is rendesek, és még ingyen könyveket/magazinokat is kaptunk. :) Csak hát ide se nagyon hívnak azóta, meg valami biztosabb kéne…

Szóval idén nyáron már muszáj valami igazi melót szereznem! Nem jönne rosszul egy kis zsebpénz a nyaralásokra, meg tapasztalatokat is szívesen szereznék. Ma annyira beleéltem magam, hogy el is kezdtem körbenézni mik a lehetőségek, és fel vagyok háborodva, hogy ilyen diákmelókkal, mint nekünk volt a nyomdai, Pesten 2x annyit keresnek…! Miért?! Na mindegy, kitaláltam valami jobbat, de ez egyelőre maradjon titok, úgyis elég húzós lenne elintézni, meg hát nehogy valaki lekopizza az ötletemet… :D Tümtütümm.

Jövő nyáron pedig szeretnék külföldre menni dolgozni (addigra már betöltöm a 18at). :) Neten keresgélve millió lehetőség van, és olyan csalogatóak, hogy mindig totál bezsongok tőlük… :D Gondolok itt pl az óceánjárón való melóra. Persze tudom, hogy nem lenne az annyira könnyű mint amilyennek látszik, meg eleve bejutni se a legegyszerűbb dolog, de mégis csábít az utazás és a luxus körülmények. Meg hát ha megáll a hajó, a legénység is kiszállhat… ;) Egy másik lehetőség (amire valamennyivel több esélyt látok) az a CampLeaders-féle munka, vagyis gyerektábori felügyelő az USA-ban. Eddig csak jókat hallottam róla, kipróbálnám. :) Itt elvileg intézik neked az utazást, a kaja, a szállás a táborban biztosítva van. Csak a hétvégékre kell magadnak megoldani a szállást, de állítólag ezzel sincs probléma. És még fizetést is kapsz, így hallottam már olyanról aki a tábor után még kint maradt és körbeutazta az országot. Nemrossz, nemrossz. ;) Harmadik külföldi lehetőség az au pair-kedés, vagyis egyfajta bébiszittermunka. Ez is nagyon tetszik, mert szeretem a kisgyerekeket, meg általában ők is szeretnek engem. :D Csak hát ez eléggé családfüggö, ki tudja mennyire tart szolgaként a befogadó család (meg mennyire hisztis a gyerek).

Álmodozni jó… #2

Ann — Sat, 17 May 2008 11:02:31 +0000

Ahogy nemrég Ákos megállapította: “Ha rajtad múlna, egy egész állatkert lenne otthon.”

• 2 • Ez így van. :) HA rajtam múlna, lenne itt minden; cica, kutyu, törpehöri, nyuszi…de sajna nem tőlem függ a dolog. :( Mivel kis lakásban lakunk, nem családi házban, semmilyen állatom nem lehet. Pedig annyiradeannyira szeretnék! Kis időközönként rám is jön a nyafoghatnék, mikor megyek anyumhoz, hogy “de miéééért neeeem??”. Még mikor kicsi voltam ki tudtam harcolni, hogy lehessen hörcsögöm, imádtam is, most mégse lehet még az se. Merthogy úgyis csak alszik nappal, éjjel meg nem hagy minket aludni ahogy zörög a mókuskerekével… Még a lehető legkisebb állatra is tud kifogást mondani, pedig tudja mennyire örülnék neki.

Majd ha nagy leszek, és lesz szép nagy házam, akkor a kertem tele lesz állatokkal. És majd megyek állatmenhelyekre, és örökbefogadok onnan is mindenfélét, mert ha egyszer rám néznek a könyörgő bogyószemeikkel akkor úgyse tudok ellenállni. :) És mert azok az állatok igazán ki vannak éhezve a szeretetre, és biztos vagyok benne, hogy viszonoznák is a ragaszkodásukkal.

Majd ha nagy leszek… Addig meg simogatom tovább a plüsseimet… :P