Stay wonderful » vers http://anngel.lka.hu Tue, 05 Feb 2013 23:56:26 +0000 en-US hourly 1 http://wordpress.org/?v=3.5 Finomságok Varró Dani tollából http://anngel.lka.hu/2010/12/20/1269/ http://anngel.lka.hu/2010/12/20/1269/#comments Sun, 19 Dec 2010 23:53:09 +0000 Ann http://anngel.lka.hu/?p=1269 Continue reading →]]>
„Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megnyugszol, akkor veszted el.”

*****

„De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,

s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák.
Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.”

/Varró Dániel/

]]> http://anngel.lka.hu/2010/12/20/1269/feed/ 0 Hiányzol http://anngel.lka.hu/2009/12/07/hianyzol/ http://anngel.lka.hu/2009/12/07/hianyzol/#comments Mon, 07 Dec 2009 18:42:53 +0000 Ann http://anngel.lka.hu/?p=687 Continue reading →]]> Itt vagy mellettem, és mégsem
nézem ahogy alszol, és érzem
ahogy kezed kezemhez ér
ahogy egyre közeleg a tél
hallgatom ahogy az éj mesél
suttogja reszkető álmom a szél:
Hiányzol.

Kint hull a hó, álmodik a város
holdfényes égen megannyi álmos
ragyogó szempár figyel minket
aranyló csillagport miránk hintett.
Hiányzol.

Hiányzik minden ölelésed
forró csókod s nevetésed
röpke pillantásod, mi elárulna
kíváncsi szemed titkokat súgna.
Hiányzol.

Egyre bújsz hozzám, mintha hallanád
szorosabban ölelsz, mintha akarnád
hogy szűnjön a határ kettőnk között
köddé váljon mi közénk költözött.
Hiányzol.

Már magával ragad engem is az álom
félek, mi ma enyém, holnap nem találom
hiába keresem, hiába várom
hiába szeretném, hiába vágyom.
Hiányzol.

Elcsendesedik az élet, valószerűtlen
képek kergetőznek a szürkületben
szikrázó szavakkal hívsz magadhoz
gyengéden simítod kezed arcomhoz.
Hiányzol.

Fagyos testem szinte már lángol
s örül a szívem, szinte már táncol
hogy veled lehet a valótlan világban
a valódi képzelet káprázatában.
Hiányzol.

Rohan az idő, meg soha nem áll
fehéren hullámzik odakint a táj
hajnalodik, melletted ébredek
kék szemed tükrére meredek
s mind, mi igaz volt egyszer
búcsút intett ezzel az éjjel.

Szeretlek.

]]> http://anngel.lka.hu/2009/12/07/hianyzol/feed/ 4