Stay wonderful » színház

Winter Holiday!

Ann — Sun, 21 Dec 2008 13:28:53 +0000

Végre szünet. A hét 6 napjából nagyjából 6x késtem a suliból, úgyhogy egyértelműen rámfér már egy kis pihi. :P
A héten szinte minden délutánomat a városban/Árkádban töltöttem, hogy ajándékok után rohangásszak. Néha elegem volt a tömegből, de azért úgy általánosságban szeretek vásárolni (és nem csak akkor, ha magamnak kell…) és megérte, mert így legalább már mindennel készen vagyok. :) Jó, csak majdnem mindennel. Azért a sütés és a takarítás még hátravannak.
Csütörtökön voltam megint színházban, Lizával, az Isten pénze főpróbáján. Szegény Dunai Tamás (Scrooge – a főszereplő) influenzásan játszott, de ettől eltekintve nagyon tetszett a darab. Szép volt, főleg így karácsony előtt.
A suli tök laza volt, igaz még írtunk 1-2 dogát, de az órák többsége beszélgetéssel ment el. Ami néha, bármily meglepő, de még a rendes óráknál is unalmasabb tud lenni, komolyan mondom. Azért pénteken már feltaláltuk magunkat, feldobta a hangulatot, hogy a csajok rendeltek 2 családi pizzát az osztályba. :D A szombati nap elment fotózkodással. Tipikus kás képek készültek… :P A karácsonyi műsor évről-évre egyre silányabb lesz, ahelyett, hogy meghozná a kedvem az ünnepekhez, inkább elveszi. Megint semmi története nem volt, az egész az énekkarról szólt. Persze, szépen tudnak énekelni az tény, de mennyivel jobb lenne, ha végre egyszer nem ilyen templomi “Ave Maria”-kat kéne hallgatnunk hanem mondjuk a Jingle Bell Rock-ot…? Nah mindegy, legalább délre végeztünk, este meg beültünk a csajokkal a Bellagioba koktélozni. :)

Állítólag nem lesz fehér karácsonyunk. Kéremszépen, tavaly se lett bejelentve, hogy az lesz, és mégis milyen szép volt mikor Szenteste kinéztünk az ablakon és szakadt a hó és minden fehér volt…! Úgyhogy én azt mondom, a remény hal meg utoljára. Bármi lehet, még van 3 nap. :)

Portugál

Ann — Wed, 19 Nov 2008 19:04:31 +0000

Már megint színházban jártam. :)

Portugál. Egy igazi magyar tragikomédia Forgács Péter rendezésével. Ezek alapján nagyon nem lehet mellényúlni, hát nem is nyúltak. Bevallom, az első jeleneteknél kicsit megijedtem, hogy mit fognak kihozni a Kisfaludy terem icipici színpadjából, amire csak egyetlenegy díszlet fért, az irgácsi “italbolt”, és feltettem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is nézném én élvezettel egy falusi kocsma életét? De élveztem, sőt, az egész közönség élvezte, sőt, szinte megszakítás nélkül nevetett, vagy legalábbis mosolygott mindenki. Ez pedig akkor már csak jelent valamit. Nem? :)

Az irgácsi kocsma mindennapjai eseménytelenül telnek a megszokott rend szerint – a kocsmáros (Szabó Sipos Barnabás) és lánya, Masni (Balsai Mónika) nyugalomban élik egyszerű kis életüket. Reggeltől-estig dolgoznak, kiszolgálják a be-betévedő vendégeket, akik többsége már mindennapi látogatónak számít, ha másért nem is tér be, hát akkor azért, mert éppen arra járt. Retek (Ungvári István) hiába udvarol a maga stílusában Masninak, a lány nem viszonozza érzelmeit. Csipesz (Posonyi Takács László) a maga hiperaktív, össze-vissza beszélő módján mindig feldobja a hangulatot, ha a kocsmában nem is, a nézőtéren garantáltan. :) Sapkájára nevéhez hűen egy csipeszt tűzve naponta betéved törzshelyére, ahol összeül a haverokkal, és véletlenül mindig elkerüli a feleségét (Szina Kinga), aki véletlenül mindig rosszkor érkezik, de ha már ott van, a pultra támaszkodva elfogyaszt egy-egy fröccsöt, majd biciklijével akadálymentesnek nem nevezhető módon továbbteker. A nyitás utáni legelső vendék persze mindig Sátán (Kelemen Zoltán), akinek már olyan szinten sok dolog csorgott le a torkán, hogy se beszélni, se menni nem tud normálisan. Persze azért szeretjük őt is. Nézni legalábbis. Aki még néha-néha betér, az nem más, mint a község papja (Crespo Rodrigo), aki mellesleg Fradi-drukker, mint minden rendes magyar ember. Na persze ezek után még csak ott tartunk, hogy komédia. A tragédia részéhez még kell egy pesti fiatalember (Sárközi József), aki a faluba érkezik, hogy pihenjen pár napot, mielőtt az eddigi életét hátrahagyva Portugáliába utazik. És akkor jön a konfliktus, ami nélkül a dráma nem is lenne dráma: a nagyvárosi fiatalember beleszeret Masniba – aki kreativitását megmutatva becenévként a Bece nevet választja neki – és ezúttal az érzelmek kölcsönösek. Retek halálosan féltékeny lesz, Csipesz megunja a falusi életet és szökni készül, megjelenik Bece felesége, hogy hazavigye férjét, Sátán olyan dolgokat állít amik valójában nem igazak, a pap pedig olyan választ ad, melyek miatt valaki kezén vér fog száradni…

Ízelítőnek ennyi legyen elég. Nagyon tetszett a darab, szerintem érdemes megnézni. A rendezés, a karakterek, a poénok…szuper volt! :)

Evita

Ann — Sun, 19 Oct 2008 18:18:04 +0000

Csütörtök reggel anyum azzal a kérdéssel fogadott, hogy van-e kedvem este színházba menni. What a stupid question! Hát hogyne lenne. :) Egészen kicsi korom óta imádom a színházat, a győri színészeket, azt a világot, ami ott fogad. Régen musicalszínésznő (is) akartam lenni, de rájöttem, hogy se énekelni, se táncolni nem tudok jól – persze ezt még meg lehetne tanulni, de ráadásul még lámpalázas is vagyok, nem szeretem, ha minden szempár rám szegeződik. Így a gyermekálom szertefoszlott… :)

Grease, Hair, Nyomorultak, A dzsungel könyve, Webber!, Anconai szerelmesek, Valahol Európában. Egytől-egyig szuper darabok, bármikor megnézném őket újra. :) Pénteken pedig bővült a lista az Evitával. A történet igaz eseményeken alapul.

„Eva Peron életútja példa értékű a ma embere számára. Hitével és kitartásával, a szegénység kátyúját maga mögött hagyva az ország élére emelkedett. Életének mottója nem a fényűzés és a gazdagság elérése volt, hanem lelkében romlatlannak maradva segíteni másokon, reményt adni az elesetteknek. Az utca emberéből az elnök feleségévé válva adott millióknak hitet. „Visszajövök és millióké leszek!"- mondta halála előtt Evita Peron. Ötven évvel később jóslata beteljesedett. Mítosza élőbb, mint valaha: filmek készültek róla, könyveket írtak és ma is felbukkannak ékszerei a különböző árveréseken. Alakjának megjelenítéséhez Andrew Lloyd Webber komponált zenét, mellyel világhírűvé vált. "  /gyoriszinhaz.hu/

Mikor színházba megyünk, mindig az az első kérdésem, hogy „Nagy Balázs játszik benne?”, és nagyon szeretem azt a választ kapni, hogy igen. :) Ő volt az első olyan győri színész, akinek megjegyeztem a nevét még kb 6-7 éves koromban (Grease jóvoltából), és azóta is szívesen látom. Jó színész, jó hanggal. ;) A főszerepet játszó Szűcs Kinga nem kevésbé tehetséges, de valamiért talán mégse rá osztottam volna Eva karakterét, na nem mintha értenék az ilyen dolgokhoz, csak kicsit “uncsi”, hogy mindig kacér nőt játszik. Mindegy, jó volt ő is, mint mindenki más. Tetszett az egész előadás, a megvalósítás, a látványvilág (főleg a lepedővel eltűntetős jelenet), a táncosok. Tetszett, hogy igazából Che vitte végig a történetet, jelent meg mindig más szerepben. A “Miért kell, hogy sírj Argentína?” nagyon szépen szólt Szűcs Kinga szájából, de ami még annál is jobban tetszett: Forgács Péter! ^^ Imádom a hangját, egyszerűen megunhatatlan, kinyitja a száját és már csöpögök. Aaahh…..