Nagy levegőket véve magamba szívtam a tavaszt. És bizony, nagyon de nagyon (de nagyon!)…elfáradtam.

Bakonyban jártunk. Ki a világból, és vissza.

Éljenek a dimbes-dombos utcák, a pécsi dokik és gyógyszertárosok, a Király utca meg a coolturkák, a forraltbor és a sült gesztenye, a csodaszép naplemente, a TV-torony, meg a szegény csizmám. Ja és egészen nyugodtan csessze meg mindenki, aki “aprócska” tornyos-teraszos házikóban éldegél a város felett, jó? -.-

Szombaton reggel indultunk. Szokásosan kezdtem az utat, értsd: már Sopronnál rosszul voltam. Utána persze semmi bajom nem volt, de nincs olyan, hogy rosszullét nélkül megússzak egy-egy ilyen kirándulást. Mikor növöm már ki?! No sebaj. Dél körül értünk oda, kisebb bonyodalmak után meglett a szállásunk is – Gaal polgármesterénél, aki mogyorópálinkával fogadott minket, és nagyon kedves volt, olyan igazi polgármester-figura. :) Ráadásul volt egy kutyája, ami ráadásul berni pásztor volt, ami ráadásul a kedvenc fajtám (a labrador mellett). :D Majdnemhazahoztam. *.*

Gaal amúgy egy kis falu, a dombon szétszórtan elhelyezkedő házakkal és egy sípályával. Az első napi program szerint egy kalandparkot látogattunk meg, ahol a vállalkozó szelleműek próbára tehették bátorságukat. Izgalmasnak tűnt, ami azt illeti szívesen ki is próbáltam volna, de nekünk más tervünk volt aznapra, úgyhogy otthagytuk a társaságot és elindultunk Fohnsdorfba. A kalandparkról majd jövőre teszek fel képeket. Majd amikor én is ott mászok a többiekkel a sziklákon. ;)

Szóval Fohnsdorf. Azon a szép nagy térképen próbáltuk megtalálni, hogy vajon merre van az élményfürdőjük. Mást nem találtunk, mint két kicsi kék téglalapot…hát biztos az lesz! Hát vagy nem. :D Sajnos a vártnál kisebb strandra bukkantunk, úgyhogy kényszerítettek, hogy vessem be minden némettudásomat és kérdezzem meg, merre van a termálfürdő. “Ehm…guten Tag! Können Sie mir bitte helfen? Wir suchen für das…Thermal Bad…” A válaszból kb annyit értettem, hogy “Ja”, majd hogy “Englisch…?”. Na igen, éljen a német nyelvvizsgám. :D Szóval egy másik kedves hölgy segített nekünk immár angolul, elnavigált minket az amúgy a semmi közepén található élményfürdőig. Egy szupermodern épület fogadott minket, nagyon tetszett. Voltak pezsgőmedencék, hullámmedence, csúszda (ami nem csúszott…alattam legalábbis), sportmedence (amiben akár mostanáig szívesen elúszkáltam volna, annyira jó volt), kinti medence szépséges kilátással és pihe-puha zöld fűvel körülvéve. :) Mondanom sem kell, jól eltelt a délutánunk.

Este kellőképpen elfáradva értünk vissza a szállásra. Tök szép volt az ablakunkból nézve a csillagos ég. Könyörögtem egy sort kedvenc Cassiopeiámnak (érettségi…), majd álomra hajtottam a fejem. :) Kellemes alpesi levegő járta át a szobánkat egész este, amitől furcsamód reggelre majdnem meghaltam…kijött az allergiám. Ahogy anyum mondta, én nagyvárosi, szmogos levegőhöz szokott lány vagyok, megárt nekem a tehénszag meg a friss levegő. :P

Nos, korán keltünk, és 8 körül indultunk is a hegyre. Jó kis túra volt, fárasztó a maga módján, de mégis élvezetes. Ahogy feljebb kerültünk, egyre hidegebb lett (tudom, nem meglepő), és egyre nagyobb lett a köd is. Emiatt sajnos nem jutottunk olyan magasra, mint amennyire eredetileg terveztük, ugyanis a köd miatt ennyi emberrel (50-en voltunk a csapatban) nem vállalta volna be a túravezető a további utat. Így körülbelül 1850 m-nél megálltunk gyönyörködni a tájban semmiben… :) Biztos szép lett volna a kilátás, de az idő miatt sajnos semmi nem látszott. Úgy éreztem magam, mint aki egy felhő közepén álldogál. :)

A túra után még meglátogattunk egy VW bogármúzeumot is, aki akart, bemehetett megnézni a kiállított retrokocsikat. Hátööö…mi nem mentünk be. Utána viszont, a kirándulás utolsó pontjaként elkocsikáztunk egy tóhoz, pontosabban Ingeringsee-hez, ami lenyűgöző volt! Körbesétáltuk, alaposan kiélveztük a látványt, majd utolsóként, de azt hiszem, a legtöbb élménnyel és képpel a zsebünkben mi is elindultunk haza… :)

Szóval, július 28-augusztus 8-ig Görögországban nyaraltunk Ákossal. Ez volt a 3. tengerpart melletti nyaralásom, de nem kevésbé élveztem, mint a tavalyi első, spanyolországi kiruccanást. Utazási irodán (Aeolus) keresztül szerveztük az utunkat a Korfu szigetével szemben, a kontinensen fekvő Parga városába. Az út pontosan 1 napba telt busszal, fárasztó volt, de a türkizkék tenger látványáért bármikor megtenném újra. Meg újra. :)

Parga alapjában véve kis településnek mondható, tipikusan nem üdülőváros (még). Nincsenek hatalmas luxushotelek, nincsenek dübörgő szórakozóhelyek. Tombolni vágyó fiatalok helyett ez inkább a kisebb-nagyobb családok és idősebb-fiatalabb párok kedvelt nyaralóhelye. Éttermek, bárok, szuvenírboltok persze vannak százával, valamivel le kell kötni a kedves látogatót ugye. Blue Bar-t külön ki kell emelnem: nagyon finom volt a koktél, gyönyörű a kilátás, kedves kiszolgálás, vendégszerető hangulat, és a meglepi ‘goodbyedrink’ Dinnye…mm. :) Egyik este vacsizni is voltunk, a teliholdas kilátás nálam mindent vitt. Imádtam. :)

A szállásunk (Sakis apartman) kicsit messze volt a központtól, konkrétan fél órányi sétára. Mire odaértünk mindig elfáradtunk, mivel hogy meg kellett másznunk egy dombot (fel a várba), majd lefelé lépcsőzni. Sokat emlegettük ilyenkor a helyi öreg nénikéket…milyen fittek lehetnek… :D Viszont a város legszebb strandja, a Valtos csupán 10 percre volt tőlünk, úgyhogy nem bánkódtunk az esti kimerítő séták miatt. :) Így legalább azt is elmondhatjuk, hogy nyugodtan tudtunk aludni, messze a központ nyüzsgő zajaitól (és szerencsére estére még a kabócák is elfáradtak).

Valtos strandját nagyon megszerettem. Aprókavicsos part, gyönyörű tiszta, kék víz. Lehetett kavicsot gyűjteni, napozni, sokat pihizni és nyugiban olvasni. :) Meg persze úszkálni sokat, csak messzire nem mert ott már voltak gyanús lények (lehet csak képzeltük, de agresszív harapós halak igenis voltak!). :P

Elég eseménydúsan teltek a napjaink. Bevallom a reggeli keléssel sosem igyekeztünk, ha már egyszer nyaral az ember hová siessen… :) Reggeli után elkészültünk, és egyből mentünk a strandra. Kint voltunk 4-5-ig, otthon főztünk valami vacsit, elkészültünk, aztán mentünk be a városba. Sétálgattunk a sétányon, kipróbáltuk az igazi görög gyrost (nem sikerült meggyőzniük arról, hogy finomabb, mint a nem görög gyros), éttermeztünk, koktéloztunk, szuvenírboltoztunk (bővült a mágnesgyűjteményem). Egyik este voltunk görög esten a Mangoban. Ki sört ivott, ki bort. :) Aztán egyszer csaptunk egy medencés-délutánt a Tangoban. Ott kipróbáltuk az igazi görög frappét is (amiről szintén nem sikerült meggyőzniük). Voltunk a várban, ami a központ felett található, és ahonnan csodaszép volt a kilátás a nyílt tengerre, meg persze magára Pargára is. Aztán kisvonattal felmentünk a Parga mellett található török várhoz is (Ali phasa vára). Onnan még jobban látszott a végtelen tenger (meg talán Korfu is), és bizonyos dolgok miatt, mint hogy lerobbant a kisvonat, és elszakadt a papucsom, ez külön élményként maradt meg. ;P

Legnagyobb élményem azonban egy fakultatív kirándulás volt, a Jón-szigettúra. Fantasztikus volt! Igazán nagyon…ahhh…meseszép! Busszal mentünk Lefkada szigetére, Nidribe, onnan indult a hajónk. Láttuk a világ 6. legszebb strandjának tartott Port Katsiki-t (ahol sajnos nem állhatott meg a hajó), majd kikötöttünk Egremni strandján. Ennél szebbet még életemben nem láttam! Ragyogó napsütés, türkizkék, de tényleg türkizkék színű víz, aranyló homokos part, mögötte sziklák. Sehol semmi, csak a hajóval odaérkező turisták. Külön tetszett, hogy nem lehetett szárazon kijutni a partra, mert a hajók nem tudtak úgy kikötni, ezért mindenkinek bele kellett ugrani a vízbe. Hatalmas volt! :D Megálltunk még Kefalonia szigetén is, megnéztük Fiscardot. Kaptunk egy kis szabadidőt, hogy bejárjuk ezt a hangulatos kis falut, szép volt. Ithaca szigetén szintén megálltunk egy faluban, itt csobbantunk is egyet. Láttuk a Papanicolis barlangot, Scorpiost (itt is csobbanhattunk egyet), Spartit, Scorpidit, Madourit (itt élt Arisztotelész). Nagyon tetszett ez a nap. ^^

Csodajó volt ez a 10 nap.
Örök emlék minden pillanata.

I love Greece. <3

Már 1,5 hete, hogy hazajöttünk Horvátországból. Azóta tervezem, hogy írok róla élménybeszámolót…hát mostmár tényleg muszáj. :)

Mint már említettem, családi nyaralás volt. Zatonban volt a szállásunk, egy Holiday Village-ben. Tényleg akkora volt, mint egy falu, kis utcácskákkal, rendezett kertekkel, sátras-lakókocsis-mobile homeos-apartmanos részekkel, medencével, saját stranddal, mólóval és sétálóutcával. Nagyon sokat kirándultunk, az érkezésen kívül csak 1 olyan nap volt, hogy nem mentünk semerre se. Szóval aktív pihenés volt, bejártuk a környéket, esténként meg strandoltunk, sétálgattunk, vagy kártyapartyztunk egy kis fügebor társaságában. Mmm, de finom volt! :)

Zadar városában többször is jártunk, csak fél órányi kocsiútra volt Zatontól. Nekem nagyon tetszett. Hangulatos sétálóutcák, lépten-nyomon barátságos beülős-kiülős helyek, kis sikátorok, olaszos hangulatú, régi, romos, de mégis szép épületek mindenfelé (anyum kedvencei, de nem tagadom – anyja lánya… :D) jobbra-balra aranyos kis üzletek (főleg cipőboltok…hmm de milyen szép cipők voltak!). Egyik délután felmentünk a kikötő közelében lévő templom tetejére, ahol bár tériszonyom volt, de nagyon-nagyon szép kilátás fogadott minket. A tenger kéksége és az egyforma színű háztetők nagyon jól mutattak fentről. :) Sétáltunk a kikötő felé, aztán végig a parton. Megnéztük, vagyis inkább meghallgattuk a vízi orgonát is.
Beszéljenek inkább a képek. ;)

Zadar amúgy sem sorolható a nyugodt, csendes városok közé szerintem, de éjszaka még pezsgőbb élet kezdődik. A fiatalok bulizni indulnak, az utcákat ellepi a sétálni vágyó tömeg, megtelnek a teraszok és előkerülnek az utcazenészek is. Sajnos a Hitchcock bácsi szerint oly szép zadari naplementéről lemaradtunk, de az éjszakai Zadar látványa azért így is megnyerő volt.

A vízi orgona közelében volt egy kerek valami, ami leginkább egy koripályához hasonlított. Később kiderült, hogy ez a valami nappal begyűjti a napfényt, aminek segítségével estére modern villogó “tánctérré” alakul. Érdekes látvány, gyerekeknek pedig kiváló energialevezető. :)

Egész nyaraláson azért nyafogtam, hogy valahol együnk majd fagyikelyhet. Már régóta vágytam rá, mikor rá került a sor bezzeg egyből kifogott rajtam. Utána egész héten ezt hallgathattam…”Na Anna, kérsz fagyikelyhet?”. Köszönöm, most egy ideig NEM! :P De azért nagyon guszta volt és finom. :)

A másik dolog ami igazán nagy élmény volt számomra: a Krka Nemzeti Park. Hatalmas területű park gyönyörű környezetben – víz, zöld növényzet, víz, zöld növényzet mindenfelé. Kis hidakon keresztül lehetett körbejárni, közben itt-ott kisebb-nagyobb vízesések, csobogó patakok, csodaszép kék színű szitakötők látványa fogadott minket. A séta végén pedig le a ruha, és zsupsz bele a legnagyobb látványosság, a Skradinski buk vízesésének friss vizébe.

Szombaton egy nini városnézés volt a program. Nini, Nin! :D Annyira tetszett a neve…hihi. Ez se volt messze Zatontól. A kocsiban ülve jött az ötlet, hogy akkor már nézzünk körül Vir szigetén is, ami Nin mellett fekszik. Egyik városka sem volt különösebben szép, de azért sétáltunk egy jót. Virben megnéztük a part mentén található várromot, Ninben pedig egy templomot.

Vasárnap Šibenik városát néztük meg, sétáltunk itt is nagyokat. A külváros kicsit elvette a kedvünket, de az óvárosa tényleg nagyon szép volt. Régi épületek, szűk sikátorok, lépcsős utcák. Megnéztük a katedrálist, beültünk pizzázni, aztán mentünk tovább a Šibenik mellett található erődhöz. Én esküszöm, hogy az kísértettanya volt! Nem lehetett máshogy megközelíteni, csak 2 gáton át. Köveken bukdácsolva, térdig a vízben gyalogolva jutottunk át egy szigetre (a cipőtemetőre – merthogy az egész sziget tele volt lyukas, eldobott cipőkkel…), onnan pedig már-már szárazon megúszva egy másik gáton át az erődhöz. Egy kis ösvényt követve feljutottunk az erőd tetejére. Minden megvolt, ami egy horrorfilmhez kell, és amitől én sikítozva rohantam volna el – ha egyedül kellett volna oda mennem. Volt vaskapu, fej nélküli és lyukas szemüregű szobor, vízcsöpögés, sötétség, hideg…és rajtunk kívül nem volt senki. Hát huhh. Azért érdekes élmény volt az biztos. :]

Hétfőn Zadarból hajóztunk Prekoba, ahonnan átsétáltunk Kaliba is. Semmi különöset nem találtunk, Preko kifejezetten koszos helynek tűnt. :/ Este viszont strandoltunk, aztán kimásztunk a Holiday Village-ből, és a kerítésen túl megnéztük a naplementét. Nagyon nyugis helyet találtunk, másnap inkább oda mentünk strandolni is. :)

Egyértelműen egy nagyon jó és emlékezetes nyaraláson vagyok túl. :) Szerencsére az időt is pont kifogtuk, úgy készültünk, hogy hűs lesz, de pozitívan csalódtunk: ragyogó napsütésre keltünk minden nap, 30 fok körüli starndidő volt, és ha jött is néha 1-1 zuhé, az fél óránál tovább sose maradt, utána meg egyből kisütött újra a nap. Horvátország szép hely, főleg a gyönyörű tiszta tengere és a régies városkái fogtak meg. Éljen a levendulaillat és a füge(bor). ;) Gazdagodott egy mágnessel a gyűjteményem. És még nincs vége a nyárnak, kíváncsian várom Görögországot! ^^