Nem szeretem a hétfő reggeleket. Nehezen indulnak, általában bal lábbal kelek, morcos vagyok és kialvatlan. Csak lassan és nehézkesen sikerül elkészülnöm, morgok a tükörképemre, nincs időm reggelizni és mindig késve indulok el a buszra.
A mai reggel egy kicsit más volt. Fél 7-kor ébredtem, igaz nem aludtam ki magam, de mikor kinéztem az ablakon és megláttam a napfelkeltét, egyből jobb hangulatom lett. Olyan volt az ég, mint egy festmény. Ígyis-úgyis elkések mindig, úgyhogy gondoltam teljesen tökmindegy, hogy most mivel telik el az a fél óra ébredezés. Előkaptam a fényképezőmet és kattintgattam párat. Nem lettek a legjobbak, de jó érzéssel töltött el, hogy valami olyan dologgal kezdhettem a reggelt, amit igazán szeretek. Hogy picit megállhattam a nagy rohanásban és vehettem egy nagy levegőt mielőtt úgy igazán elkezdődött volna a nap…