Felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ^^

Végre vége! És nem is égtem be. ^^ Szóbelin olyan tételeket húztam, amiket nem is tudtam, de valahogy megoldottam, az a lényeg. Így végülis: töri 78% magyar 87% matek 91% angol (emelt) 92% német 93% Aha, igen, a német lett a legjobb, pedig nem tudok németül. Vicces, ugye? Szerintem is. :D Így most 441 pontom [...]

Holnap véééégeeee! Igaz, hogy nagyon be fogok égni, mert alig tudom a tételeket, de no problem! A 441 pontom már megvan, annál már se kevesebb, se több nem lehet. (És nem is kell, remélhetőleg.) Szóval a holnapnak a beégésen kívül, meg azon, hogy Enyingi meg fog semmisíteni a szemeivel, és örökre én leszek a történeteiben [...]

Tény, hogy nem fogom fel mit is jelent az tulajdonképpen, hogy vége. De azt azért érzem, hogy ez nagy változás lesz. És hogy kicsit hiányozni is fog. Egy problémám van csak: miért nem hagyják, hogy élvezzem az utolsó napokat?! Miért kell állandóan elcseszni az ember kedvét? Mért kell azt éreztetni velem, hogy egy senki vagyok? [...]

Megint itt. ^^ Hanyagolom a blogot, a fotózást, az olvasást. Mindent, amit amúgy szeretek/nék csinálni. Nincs időm, rohanok, szét vagyok esve, szenvedek a mától, és azért esedezek, hogy túléljem a holnapot…szóval életem egy izgalmas szakasza zajlik épp. Pontosan. Persze ennyire nem tragikus a helyzet, csak szeretem túlreagálni. Valójában csak elegem van a téli depresszióból, a [...]

Megvan a Canon már vagy másfél hónapja, és mégis alig használtam még. (Még neve sincs.) Kicsit bűntudatom van, hogy küzdés és mindenfajta erőfeszítés nélkül a kezembe pottyant az a dolog, amire már nagyon régóta vágytam, és mintha meg sem becsülném, csak porosodik az asztalomon. Persze mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem “holdsütéses” délután érnék haza minden [...]