A hétvége nagyszerű volt, valóban. Csakhogy a lány végleg elveszett. Annyi mondandója lenne, annyi mindent megosztana, de ha kérdezik sincs kedve válaszolni. Csak felületesen, félszavakkal, a lényegtelenebbik oldaláról megközelítve. Mert ez most nem olyan, amit szavakkal ki lehetne fejezni, el lehetne mesélni, vagy le lehetne írni. Ezt csak ő érzi, meg az a másik, akivel [...]

A bőrönd indulásra készen hever a szoba közepén. Holnap indulok, most kivételesen nem haza, Győrbe, hanem…Nagykanizsára! Hurrá, hurrá! Ó, csak a buszutat éljem túl… Amúgy meg nagyszerű lesz a hétvége, érzem. :)

Sajnálatos hír, de a 365-ös project egyértelműen megbukott. :( Sajnálom, egy kicsit elhagytam magam a napokban, és feladtam. Volt egy-két nap, amikor egész egyszerűen csak nem volt időm írni. Akkor még úgy véltem, később pótlom, és minden megy tovább. Aztán eljutottam arra a szintre, hogy már kedvem sem volt írni. Nemhogy pótolni nem akartam, de [...]

…és én 18:00-kor még az asztal tetején üldögélek, egy távkioldóval a kezemben.

Ez most tényleg más. Mert ő olyan, aki úgy néz rám, hogy ha nem mondja, akkor is tudom, hogy szeret. Minden percben érezteti velem, hogy mennyit érek neki, mennyire fontos vagyok számára, mennyire megbecsül, és mennyire örül, hogy létezem. Ő olyan, aki tudja, hogy ritka lyukacsos mostanság a memóriám, és ezzel úgy tud viccelődni, hogy [...]

Összejöttünk, van ilyen, Hogy összejöjjön, ahogy egyszer sem Bolondos kis szerelem Össze-vissza ver a szívemben Hajnal körül a rakpart fölül A Hold a lábunkhoz ül. Ha átölelsz egy kicsikét, Azt eltehetjük emléknek Így, mondd, hogy igen! Az élet ilyet is tud adni még Ha el tudod fogadni könnyedén Mondd így: c’est la vie! Összenőttünk, tudod-e? [...]

Hétfő este a Budavári Labirintusban barangoltunk Lillával, mécsesekkel kirakott utat követtünk, apró ajándékokat kerestünk, mintha gyerekek lennénk újra, és végigmentünk a vaksötétségben kacskaringózó úton, mert mi bizony nagyon bátrak vagyunk. ^^ Ma a makroökonómia előadáson mellette ültem – mellette, m, mint Máté mellett -, együtt jegyzeteltünk, kaptam tőle puszit, amikor a tanár a tábla felé [...]

…az a lány, aki tudja? :) ♥ „…és én nem engedlek el”

Ma kirándultunk egy nagyot anyumékkal. :) Megmásztuk Csókakő „fantasztikus” várát (kéremszépen, egymásrahurcolt kődarabok kéccázért), aztán túráztunk az erdőben Bodajk mellett. Volt fűben ülős piknikezés, magas szikláról kilátás, patakcsobogás, és tóparton napozás. Merthogy a borús kezdet ellenére a végére még a nap is kisütött és kellemes idő lett, szerencsére. Sétáltunk sokat, aminek köszönhetően persze megint sikerült [...]