Csak ült a felhő alatt és várt. Lehajtott fejjel figyelte a tócsát, figyelte, ahogy az esőcseppek meg-megzavarják a víztükör békés harmóniáját. – Hát te meg mit csinálsz itt? – lépett oda hozzá egy pöttöm kislány. – Várom, hogy elálljon az eső. Nem szeretem az esőt, tudod? Szivárványt szeretnék inkább. – Ugyan, ez butaság! Hát nem [...]

Hétfő volt, borús, őszi reggel. Riadtan ébredt. Tudta, hogy ez a nap, ez a hétfő most más lesz, mint a többi, de remény, boldogság, izgalom helyett kétségbeesést, keserves aggodalmat érzett. Zavartan körbetekintett a szobájában, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy tényleg „itt és most” van, hogy az álom végetért, nincs tovább. Egy dolgon megakadt a [...]

Állt a színpadon, és a rá szegeződő tekinteteket fürkészte. Nem tudott leolvasni róluk az ég világon semmit, csak bamba, kifejezéstelenül üres szempárokat látott maga előtt. Egyedül egy kisfiú nevetett valahol a hátsó sorok egyikében, de ő is csak azért, mert valami izgalmas anyagot vélt felfedezni a széke aljára tapadva. Csak állt a színpadon a síri [...]

Az élet nem más, mint egy út. Egy út, melyre már gyermekként fellépünk; előbb négykézláb próbálkozva, majd újra és újra orra bukva, jobbra-balra segítségért csimpaszkodva. Előbb megtanuljuk, hogyan lehet a testünkkel egyensúlyt tartani, majd – immár biztos lépésekkel – elindulunk a lelki egyensúly felé vezető úton. Az első szakaszban még szűk kis ösvényen találjuk magunkat. [...]

Éjszaka. Kiismerhetetlen sötétség. Még egy látó is elvétené lépéseit, nemhogy egy vak. Vak voltam…könnyes szemmel, hazugágoktól megvakítva osontam az árnyak közt. Hallatszott lépéseim tompa, határozott, monoton döngése. Egyre csak haladtam az ismeretlen felé. Nem számított, hogy hová érkezem, csak hogy messze legyek az álmaimtól…az álmaimtól, melyek becsaptak, és magamra hagytak. Remények nélkül egy magányos szív [...]