Csak ült a felhő alatt és várt. Lehajtott fejjel figyelte a tócsát, figyelte, ahogy az esőcseppek meg-megzavarják a víztükör békés harmóniáját.
- Hát te meg mit csinálsz itt? – lépett oda hozzá egy pöttöm kislány.
- Várom, hogy elálljon az eső. Nem szeretem az esőt, tudod? Szivárványt szeretnék inkább.
- Ugyan, ez butaság! Hát nem jártál te iskolába? Nincsen szivárvány eső nélkül!
- Tudom. Tudom… – hallatszott a szomorkás válasz.
- Leülhetek melléd?
- Persze. – felelte a lány, majd arrébb csusszant a kőfalon. – Csak nyugodtan. Úgyis olyan egyedül érzem magam.
- Egyedül egy ilyen vidám napon? Butaság!
- Ugyan mitől lenne vidám? Hiszen esik az eső! Ilyenkor mindenki szomorú.
- Ez valami törvény? Nekem ilyet nem tanítottak soha. Próbáld más szemmel nézni a dolgokat. Próbálj meg örülni az esőnek.
- Örülni?
- Hát persze! Figyelj csak… Látod ezt a tócsát itt előttünk?
- Látom.
- És mit látsz?
- Mit látnék? Ez csak egy tócsa…