Olykor ráébredek, hogy a világ milyen törékeny.

Felépítesz egy várat, álmokból, vágyakból, reményekből, hitből, szeretetből. Egyik pillanatban még masszívan áll előtted, olyan, mint egy hatalmas erődítmény, mely minden támadást kibír…aztán pislantasz egyet, és már csak egy kártyavárat találsz magad előtt. Majd egyszercsak valaki gondol egyet, s egy hatalmas levegővel lerombol mindent, amit eddig szívvel-lélekkel megteremtettél. A kártyavár összedől. Ilyen egyszerűen…egyik pillanatról a másikra…

Olykor ráébredek, hogy játszani könnyű…de nagy a kockázat, hogy veszítesz.