Ahogy trendivé vált a fotózás, úgy válik most egyre trendibbé az, ha valakinek kézműves hobbija van. Anyukámnak nem volt célja beállni a hosszan kígyózó sor végére, egyszerűen csak unatkozott. Így van ez, ha az ember lánya a hétköznapok nagy részét egyedül tölti. Egy-egy hosszú munkanap után kell valami, ami kikapcsolja – nos, anyukám esetében ez a valami éppen az, ha a varrógépet bekapcsolja. :)
Az egész úgy kezdődött, hogy a kezembe került egy kézzel varrott neszeszer, amit anyum csodálva méregetett. Nekem meg eszembe jutott, hogy régen, amikor mi kicsik voltunk, mennyi mindent varrt nekünk. Volt egy patchwork falvédő az ágyunk fölött, volt lila pöttyös egyenfelsőnk, és volt adventi naptárunk apró kis zsákokkal, amit azóta is minden évben előveszünk. A neszeszerre néztem, aztán anyumra: “Hiszen te is tudsz ilyet varrni.” – szóltam, és azt hiszem, ez a mondat volt az, ami a lavinát elindította.
Tavaly októberben indult a mánia. A szekrény mélyéből újra előkerült a varrógép, a fiókból a tű, a cérna. Sorban készültek a neszeszerek, tolltartók, zsepitartók, zsákok, amikből a végén annyi lett, hogy már nem fértünk el a lakásban. Nem viccelek, a lakás kicsi, a szabad rakodófelületek száma pedig még kisebb. Mit volt mit tenni, belecsaptunk! Mivel egyelőre a nagyobb lakásba való költözés nem kivitelezhető (bár 22 évemből 12-t azzal töltöttem, hogy kertes házról álmodoztam), maradt a “B” terv: megpróbáljuk eladni azt, ami itthon már nem fér el, és másoknak örömet okozni vele. Hamar létre is jött a facebook oldal, megkezdődött a fotósorozatok gyártása. Ami a névválasztást illeti, anyukám a Rose Romantic mellett döntött. Ez a név tűnt a legideálisabbnak, hiszen nemcsak dallamos, de passzol is a stílushoz, amit képvisel – rózsás anyagok, csipkék, fodrok, romantikus hangulat minden mennyiségben.
Azóta eltelt egy év, rengeteg tapasztalattal és pozitív visszajelzéssel gazdagodtunk. A Rose Romantic neve mögött egy egész család áll. Egy álmodozó-vágyakozó, igazi otthonszerető család. Anyukám, Eszter szorgalmasan varr. Naphosszat inspirációkat gyűjt, szabásmintákat rajzol, hihetetlen türelemmel és precizitással dolgozik minden egyes darabon. Ha ideje engedi, munka után első útja a rövidáru és hobby boltokba vezet, ahonnan anyagokat, gombokat, gyöngyöket, szalagokat, cérnákat, apró kis díszeket szerez be. Törekszik arra, hogy egyedi maradjon, olyan igazi Rose Romanticos. :)
Bátyám, Kristóf feladata a grafikai rész – tervezett már névjegykártyát, szórólapot, illetve az ő keze munkája a logó is. Ami engem illet, én vagyok a fotós és a marketinges. Tanulgatom a tárgyfotózást, próbálok nem idegeskedni a téli rossz fényviszonyok miatt, és minél szebb képeket készíteni a varrott holmikról, hogy aztán büszkén mutogathassam a nagyvilágnak, mit tud az én anyukám.
Hogy mindezt jól csináljuk-e, azt mondjátok meg Ti…!
Ha ezek után kíváncsiak vagytok rá, miket készítünk, katt ide.
További sok sikert a kis családi vállalkozáshoz, csináljatok sok-sok szép dolgot. :-)
És ha már tárgyfotó és rossz fényviszonyok… Egy ilyenhez mit szólnál?
http://www.hobbyrendeles.hu/index.php?todo=properties&op=0&menu=0&prod=465&searchrec=
Köszönjük! :)
Nagyon jó amit linkeltél! :) Épp a hétvégén beszéltünk róla, hogy hogyan lehetne megoldani a fotós problémámat (színes falak, sárga lámpafények, az időjárás miatt kevés természetes fény), és arra jutottunk, hogy bármilyen doboz megtenné, csak kéne hozzá egy olyan lámpa, amivel megfelelően meg tudom világítani a tárgyakat, és nem színezi el a dolgokat. Nem tudtam, hogy van erre való kész szett. :)