Kicsit megkésve, de annál nagyobb lelkesedéssel szeretnék egy kis beszámolót írni az ausztriai családi hétvégénkről. :) Pontosan 1 hete, tehát még a szóbelik előtt 2 napot Gaal-ban töltöttünk. Kicsit bűntudatom volt akkor, hogy míg mindenki a tételei fölé görnyed és lerágja mind a 10 körmét, én egy csodaszép helyen pihenem ki az eddigi abszolút megerőltető tanulás fáradalmait (haha, ugye érzitek az iróniát?). Szóval az igazság az, hogy ott kezdtem ráeszmélni, hogy valójában több olyan tétel van, amit még el se olvastam, mint amit igen, és még vissza is tudnék mondani. Rámtört a parahullám, így hát mindenhova (öhm, nem, a hegy tetejére nem…) cipeltem magammal a tételeimet és a törikönyveket. Hátha valami csoda folytán ettől belémszáll a tudás. Ez persze nem történt meg, de legalább a nagy stressz közepette is tudtam élvezni a friss levegőt és a gyönyörű alpesi tájat. :)

Szombaton reggel indultunk. Szokásosan kezdtem az utat, értsd: már Sopronnál rosszul voltam. Utána persze semmi bajom nem volt, de nincs olyan, hogy rosszullét nélkül megússzak egy-egy ilyen kirándulást. Mikor növöm már ki?! No sebaj. Dél körül értünk oda, kisebb bonyodalmak után meglett a szállásunk is – Gaal polgármesterénél, aki mogyorópálinkával fogadott minket, és nagyon kedves volt, olyan igazi polgármester-figura. :) Ráadásul volt egy kutyája, ami ráadásul berni pásztor volt, ami ráadásul a kedvenc fajtám (a labrador mellett). :D Majdnemhazahoztam. *.*

Gaal amúgy egy kis falu, a dombon szétszórtan elhelyezkedő házakkal és egy sípályával. Az első napi program szerint egy kalandparkot látogattunk meg, ahol a vállalkozó szelleműek próbára tehették bátorságukat. Izgalmasnak tűnt, ami azt illeti szívesen ki is próbáltam volna, de nekünk más tervünk volt aznapra, úgyhogy otthagytuk a társaságot és elindultunk Fohnsdorfba. A kalandparkról majd jövőre teszek fel képeket. Majd amikor én is ott mászok a többiekkel a sziklákon. ;)

Szóval Fohnsdorf. Azon a szép nagy térképen próbáltuk megtalálni, hogy vajon merre van az élményfürdőjük. Mást nem találtunk, mint két kicsi kék téglalapot…hát biztos az lesz! Hát vagy nem. :D Sajnos a vártnál kisebb strandra bukkantunk, úgyhogy kényszerítettek, hogy vessem be minden némettudásomat és kérdezzem meg, merre van a termálfürdő. “Ehm…guten Tag! Können Sie mir bitte helfen? Wir suchen für das…Thermal Bad…” A válaszból kb annyit értettem, hogy “Ja”, majd hogy “Englisch…?”. Na igen, éljen a német nyelvvizsgám. :D Szóval egy másik kedves hölgy segített nekünk immár angolul, elnavigált minket az amúgy a semmi közepén található élményfürdőig. Egy szupermodern épület fogadott minket, nagyon tetszett. Voltak pezsgőmedencék, hullámmedence, csúszda (ami nem csúszott…alattam legalábbis), sportmedence (amiben akár mostanáig szívesen elúszkáltam volna, annyira jó volt), kinti medence szépséges kilátással és pihe-puha zöld fűvel körülvéve. :) Mondanom sem kell, jól eltelt a délutánunk.

Este kellőképpen elfáradva értünk vissza a szállásra. Tök szép volt az ablakunkból nézve a csillagos ég. Könyörögtem egy sort kedvenc Cassiopeiámnak (érettségi…), majd álomra hajtottam a fejem. :) Kellemes alpesi levegő járta át a szobánkat egész este, amitől furcsamód reggelre majdnem meghaltam…kijött az allergiám. Ahogy anyum mondta, én nagyvárosi, szmogos levegőhöz szokott lány vagyok, megárt nekem a tehénszag meg a friss levegő. :P

Nos, korán keltünk, és 8 körül indultunk is a hegyre. Jó kis túra volt, fárasztó a maga módján, de mégis élvezetes. Ahogy feljebb kerültünk, egyre hidegebb lett (tudom, nem meglepő), és egyre nagyobb lett a köd is. Emiatt sajnos nem jutottunk olyan magasra, mint amennyire eredetileg terveztük, ugyanis a köd miatt ennyi emberrel (50-en voltunk a csapatban) nem vállalta volna be a túravezető a további utat. Így körülbelül 1850 m-nél megálltunk gyönyörködni a tájban semmiben… :) Biztos szép lett volna a kilátás, de az idő miatt sajnos semmi nem látszott. Úgy éreztem magam, mint aki egy felhő közepén álldogál. :)

A túra után még meglátogattunk egy VW bogármúzeumot is, aki akart, bemehetett megnézni a kiállított retrokocsikat. Hátööö…mi nem mentünk be. Utána viszont, a kirándulás utolsó pontjaként elkocsikáztunk egy tóhoz, pontosabban Ingeringsee-hez, ami lenyűgöző volt! Körbesétáltuk, alaposan kiélveztük a látványt, majd utolsóként, de azt hiszem, a legtöbb élménnyel és képpel a zsebünkben mi is elindultunk haza… :)