Filmajánló

“It’s possible to go on, no matter how impossible it seems, and that in time, the grief . . . lessens. It may not go away completely, but after a while it’s not so overwhelming.”

Mostanában ezekkel kötöm le magam. Filmeket keresek, nézek, és szélesen mosolygok, ha valami értékesnek mondhatóra találok. Most két film van, ami nagyon megfogott. (Igazából 3, csak a 3. kilóg sorból.) Szóval ez a 2 pedig nem más, mint az Egy lányról (An Education), és a Kedves John (Dear John). (A 3. pedig, ha már ilyen kíváncsi vagy, a Viharsziget. Olyan bizarr az egész, és engem igenis megleptek a végén azzal a csavarral.) Szóval ezek után hiába állítanám, hogy nem hatnak meg a romantikus filmek. Akaratlanul is a rabjuk vagyok. Szerelem kell, minden mennyiségben…!

• Egy lányról •

A hatvanas évek külvárosi Londonjában élő Jenny (Carey Mulligan) még nincs 17 éves. A ragyogóan okos és csinos diáklány franciául tanul, csellózik, és Oxfordban készül folytatni tanulmányait kissé vaskalapos apja legnagyobb örömére, közben a felnőtt életről álmodozik Juliette Greco lemezt hallgatva hálószobájában. Egy nap megismerkedik a harmincas Daviddel (Peter Sarsgaard), aki autóján hazaviszi az esőben ázó lányt. A találkozásból hamarosan románc lesz. A kifinomult férfi olyan életstílussal ismerteti meg Jennyt, amiről addig csak álmodott. Az éttermek, színházak, aukciók, lóversenyek, vidéki kiruccanások és a szerelem forgatagában Jenny kezdi elveszíteni érdeklődését a tanulás iránt, és ez ellen David simulékony modorától elkápráztatott konzervatív szülei sem tiltakoznak. Bár Oxford már kéznyújtásnyira van, otthagyja az iskolát, és az új életre készül, amikor egy nap többtonnás sziklatömbként rászakad az igazság. Szembe kell néznie a kérdéssel: mit akar kezdeni az életével?

• Kedves John •

John Tyree (Channing Tatum) halkszavú, jóképű hivatásos katona az amerikai különleges alakulatnál, aki eltávon van Dél-Carolinában magányos édesapjánál látogatóba. Savannah Curtis (Amanda Seyfried) gyönyörű, idealista főiskolás lány egy jómódú családból, aki a tavaszi szünetét tölti otthon. Egy véletlen tengerparti találkozásnak köszönhetően halálosan egymásba szeretnek. Életük addigi legboldogabb két hetét töltik együtt és a szerelmes boldogság, úgy tűnik, mindörökre eggyé kovácsolja őket. Megtalálják egymásban, ami hiányzott az életükből, pedig nem is tudtak róla. John előtt azonban még egy év katonai szolgálat áll külhonban, ezért megígérik egymásnak, hogy levelezni fognak és nem veszítik el egymást akármi is lesz. Ahogy telik az idő a szerelmesek alig találkoznak, a férfit folyamatosan áthelyezik és tilos megírnia a világ melyik pontján van bevetésen. Egy váratlan támadás miatt az egyre bonyolódó katonai helyzet kilátástalan helyzetbe hozza őket. Nyúlik a szolgálati idő és Savannah nagyon félti kedvesét. John őrlődik a munkája és a nő iránti elkötelezettsége között, de mindketten azon vannak, hogy megtartsák egymásnak tett ígéretüket. A levelezést egy váratlan tragédia szakítja meg, ami hazakényszeríti Johnt. A végtelennek tűnő várakozás, féltés és vágyakozás hosszú feszült hónapjai után elszabadulnak kettőjük között az indulatok. Együtt kell rájönniük, hogy öröknek hitt szerelmük meddig tart.

Az Egy lányról hangulata teljesen magával ragadott. ’60-as évek, London, Párizs, luxus. Engem elvarázsolt. És ki ne érezte volna már úgy, hogy legszívesebben elszökne álmai hercegével a világ végére, iskolát, csapot-papot (hehe, ez milyen vicces kifejezés) maga mögött hagyva?
A Kedves John-t pedig teljes egészében átjárja a szerelem ereje, az egymás iránti ragaszkodás érzése. Tudtam azonosulni… És szerintem Amanda elragadó, a hangja gyönyörű, azóta bele vagyok esve a Little House c. dalába, valamint Channing is helyes szerintem, ketten együtt meg még inkább.

So…I’ll see you soon then?

A nővérem húga

“Rossz annak, aki mindig csak vár. Arra gondolok, hogy a csatába induló hős szerepe ugyan nem lebecsülendő, de ha a dolgok mélyére nézünk, akkor az igazi történet ahhoz kapcsolódik, akit hátrahagytak.”

A nővérem húga - borító

Best book ever. Fejős Éva Bangkok, tranzit-ja, és Hotel Bali-ja után kész felüdülés. Újra szeretek olvasni. Mert ez a könyv valami olyat mesél el, ami magával ragad, ami olykor mosolyt csal az arcodra, máskor pedig elszomorít, mindenképpen elgondolkodtat, a végén pedig garantált a könnyhullatás.
Ez egy olyan könyv, amiről nem lehet mit mondani. Nem lehet elmesélni, mert azt Jodi Picoult-nál (a szerzőnél) rövidebben és jobban senki nem tudná. Mégis miről szól…? Pár szóban itt a lényeg, de higgyétek el, ennél sokkal többről van szó.

“Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a “sötét oldalon” jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyorsléptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi…”

Már pár hete végeztem vele, csak kölcsön könyv volt, úgyhogy már nincs nálam. Hiányzik. Még nem emésztettem meg, jó lenne újra beleolvasni, bizonyos részeket újra átgondolni, újra megsiratni a szeretnivaló szereplőket, a lehetetlen helyzetet, a keserű véget… Előbb-utóbb meglesz itthon is, és örök darabként fogom őrizni a könyvespolcomon. :)

Nem mellesleg készül már a könyv filmváltozata is többek között Cameron Diaz és Abigail Breslin szereplésével. Biztosan meg fogom nézni, sőt, már várom, ugyanakkor egy kicsit tartok tőle, hogy elrontja a storyt…hogy a szereplők veszítenek varázsukból (a trailer alapján elég elképzelhetőnek tartom sajnos).

Most pedig elkezdem olvasni a Twilight-ot…

A little about love

“You know when I said
I knew little about love?
Well, that wasn’t true.
I know a lot about love.
I’ve seen it.
I’ve seen centuries and centuries of it.
And it was the only thing that made
watching your world bearable.
All those wars. Pain and lies. Hate.
Made me want to turn away
and never look down again.
But to see the way that mankind loves.
I mean, you could search
the furthest reaches of the universe
and never find anything more beautiful.
So, yes, I know that
love is unconditional.
But I also know it can be unpredictable,
unexpected, uncontrollable, unbearable
and, well,
strangely easy to mistake for loathing.”

/ Stardust – one of the best movies ever :) /