Kicsit megkésve, de annál nagyobb lelkesedéssel szeretnék egy kis beszámolót írni az ausztriai családi hétvégénkről. :) Pontosan 1 hete, tehát még a szóbelik előtt 2 napot Gaal-ban töltöttünk. Kicsit bűntudatom volt akkor, hogy míg mindenki a tételei fölé görnyed és lerágja mind a 10 körmét, én egy csodaszép helyen pihenem ki az eddigi abszolút megerőltető tanulás fáradalmait (haha, ugye érzitek az iróniát?). Szóval az igazság az, hogy ott kezdtem ráeszmélni, hogy valójában több olyan tétel van, amit még el se olvastam, mint amit igen, és még vissza is tudnék mondani. Rámtört a parahullám, így hát mindenhova (öhm, nem, a hegy tetejére nem…) cipeltem magammal a tételeimet és a törikönyveket. Hátha valami csoda folytán ettől belémszáll a tudás. Ez persze nem történt meg, de legalább a nagy stressz közepette is tudtam élvezni a friss levegőt és a gyönyörű alpesi tájat. :)
Végre vége! És nem is égtem be. ^^ Szóbelin olyan tételeket húztam, amiket nem is tudtam, de valahogy megoldottam, az a lényeg. Így végülis:
töri 78%
magyar 87%
matek 91%
angol (emelt) 92%
német 93%
Aha, igen, a német lett a legjobb, pedig nem tudok németül. Vicces, ugye? Szerintem is. :D
Így most 441 pontom van (bár ezt már írtam). Kommédián, amit 1. helyre jelöltem, tavaly 435 volt, marketingen csak 414. Szóval van remény. :)
Ééééés így most végre szabad vagyok. Absolutely.
Szerdán már meg is kaptuk a bizit, aztán este megvolt a bankett is. Pálffyban vacsiztunk, utána Csillagban, Zsófiék retro kocsmájában iszogattunk, aztán Lapos (szerdán mimás…). Ahhoz képest, hogy 0 kedvvel indultam itthonról, ráadásul 20 perc késéssel értem oda a Széchenyi térre (nem akartam csalódást okozni, így stílusosabb volt az érkezés :), mert lekéstem a buszt és gyalogolnom kellett (magassarkúban, jajj!), nagyon jól sikerült az este. Laposon szokásos heringparty volt, de ettől függetlenül jó volt, 5-ig bírtuk, és utána még elgyalogoltunk a Városházáig, majd onnan busszal haza. Hogy éreztessem, mennyire nagyon fáradt voltam: másnap 3-kor ébredtem… ^^
És akkor mostantól lazuláááááááááás! \o/
Holnap véééégeeee! Igaz, hogy nagyon be fogok égni, mert alig tudom a tételeket, de no problem! A 441 pontom már megvan, annál már se kevesebb, se több nem lehet. (És nem is kell, remélhetőleg.) Szóval a holnapnak a beégésen kívül, meg azon, hogy Enyingi meg fog semmisíteni a szemeivel, és örökre én leszek a történeteiben szereplő lány, “A lány, aki nem tanult az érettségire”, semmi tétje nincs, hahaha. Hurrá! Juppijé!
“Do I attract you?
Do I repulse you with my queasy smile?
Am I too dirty?
Am I too flirty?
Do I like what you like?
I could be wholesome
I could be loathsome
I guess I’m a little bit shy
Why dont you like me?
Why dont you like me without making me try?
I could be brown
I could be blue
I could be violet sky
I could be hurtful
I could be purple
I could be anything you like
Gotta be green
Gotta be mean
Gotta be everything more
Why don’t you like me?
Why don’t you like me?
Why don’t you walk out the door!”
Most minden olyan más. Változik. Furcsa.
Álarc mögé bújok, és várom, hogy minden megoldódjon. Többre most nem is vagyok képes…túl sok minden jött össze.
Megint itt. ^^
Hanyagolom a blogot, a fotózást, az olvasást. Mindent, amit amúgy szeretek/nék csinálni. Nincs időm, rohanok, szét vagyok esve, szenvedek a mától, és azért esedezek, hogy túléljem a holnapot…szóval életem egy izgalmas szakasza zajlik épp. Pontosan.
Persze ennyire nem tragikus a helyzet, csak szeretem túlreagálni. Valójában csak elegem van a téli depresszióból, a lucskos-latyakos időből, a szürkeségől. Elegem van a suliból, az érettségiből, a nyelvvizsgából. Túl akarok lenni már mindenen. :( Nem lehetne ezt a pár hónapot átugrani esetleg…?
Nem vagyok ám ennyire elviselhetetlenül nyügös… :)
Időközben megkezdődtek a végzős év eseményei. Elkészült a tablóképünk, yuppi. :) Minél többször nézem, annál inkább nem tetszik, úgyhogy inkább nem is publikálom. :D Volt szalagavatónk is. A kosztümünk brutálisan ronda lett, sebaj. A műsorunk tanárparódia volt, ami meglepetésemre/ünkre a vártnál nagyobb sikert aratott. :) Utána meg buliztunk egy “fergetegeset”…ugyebár… :P Lillával jártunk BKF nyílt napon, belezúgtunk a suliba teljes mértékig. Bárcsak… :( IKEA pihe-puha ágyain kiterülve tervezgettük a közös albérletet, és egy szupertitkos tervet is kieszeltünk, ami majd csak július végén lesz nyílvános. Aztán pár napja feladtam a jelentkezési lapokat is. Nem titkolom, BKF és BGF jelentenék a teljes boldogságot, persze van még egy “mentőszak” is, biztos ami biztos alapon. Szóval tele vagyok álmokkal és vágyakkal, és tervekkel, és célokkal…
(…és el is fogom őket érni!! Sikerülnie kell. ^^)
♥ Pár kép a szalagavatóról:
És én itt most be is fejezném ezt a postot. Lőjetek le, ha legközelebb is a suliról merészelek írni. Köszi, köszi.
♥ I will never be, I will never be tall, no
And I will never be, never ever be sure of it all
Oh, why is the world so cruel to me
When all, all I ever want to be is anything I’m not
Gimme a break, a little escape
I am so tired of being me
I wanna be free, I wanna be new and different
Anything I’m not
I’m not
I will never be, I will never be you, no
I will always be, I will always be me, that I know
But oh, even though I’m happy being me
I want to get away from all this harsh reality, oh
Ennek az évnek is vége lett. Rengeteg dolog történt velem, ezért összefoglalásképp megint csináltam egy videót a képeimből, mint tavaly. Kicsit hosszú lett, de akit érdekel, megnézheti… :)
Az évem egy fantasztikus balatoni korizással kezdődött. Hidegben, fagyban, ködben. Fotózkodtam hóban, építettem hóembert. Ünnepeltünk szülinapokat. Készülődtünk diákdirire, szerkesztettünk kampányújságot, táncoltunk. KánKán. <3 Jártam győri állatkertben, mezítlábaztam az Aranyparton. Voltunk Sopronban, kirándultunk Badenben, az osztállyal pedig Cseszneken. 6 év után újra ültem lovon. Nyár lett, buborékokat fújtunk a fűben fekve, pörögtünk a napsütésben. Nyaraltunk Horvátországban egy csodálatosat. Sétáltam a tengerparton a naplementében, fürödtem vízesés vízében. Egy hétvégét Sárváron töltöttünk, buliztunk Szombathelyen. 10 gyönyörű napot töltöttem Görögországban a szerelmemmel. Olyan helyeket láttam, mint soha azelőtt. Nyaraltunk bicajostul a Balatonon, buliztunk a Sundance parkban. Eltelt a nyár, 13.-as végzős lettem. Megünnepeltük a 19. szülinapomat és a 3. évfordulónkat. Csomagot kaptam Németországból - Canon. <3 Jártam többször Pesten. Fotóztunk folyóparton, őszi erdőben. Vacsiztunk a Patioban, megünnepeltük a téli szünetet. Karácsony lett, örültünk - és örömet okoztunk. Majd egy bulival lezártuk az évet. BÚÉK mindenkinek! :)
Valami véget ért…ugyanakkor valami más éppen most kezdődött el. Új év, új élmények. :) Bármennyire is szabadulni szeretnék már a gimiből, menni Pestre, egyetemre, rájöttem, hogy mekkora változást is jelent majd ez az életemben. Hétvégente látom majd csak azokat, akiket most naponta látok. Minden, ami most megszokott, meg fog változni. És biztos vagyok benne, hogy akkor majd hiányozni fog a most.
„Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.” – Harriet Lerner
