Firkantok ide valamit, mert már rég nem firkantottam, és illene. Az a bajom, hogy nem tudom mit írjak, hogyan írjak, kinek írjak, minek írjak, miért írjak…? Tele van a fejem, és mégsem tudom megfogni a gondolatokat, nem tudom őket idevarázsolni és érthető-élvezhető mondatokba szőni.

Pesten vagyok már, igen. Zűrzavar van, káosz, ide-oda kapom a fejem, rohanok és változok. Csak a szokásos. Már az lenne furcsa, ha nem lenne mindig minden furcsa.
Rengeteg új ember, rengeteg új arc, új név, egy-egy szelet minden új egyéniségből. Még nem teljes a kép, de alakul. Jól érzem magam itt, közöttük. Közöttetek. Természetesnek tűnik, hogy nincs több szürke, hajnali ébredéses, morcos reggel. Hogy az otthon a hét 4 napján mást jelent, mint a maradék 3 napon. Hogy nincs több fárasztó-álmatag reggeli buszozás, viszont van helyette napi több órán át tartó metrós zötykölődés. Néha egy-egy elkapott pillantás, egy-egy kedves szó. Idegenektől, félismeretlenektől és félismerősöktől. Eddig csupa-csupa pozitív tapasztalat. Ha a rossz dolgokat keresném, biztos találnék milliót ebben a “koszos városban”. De nekem nem kell más, csak a szép, csak a jó. Az egyetemistákkal teli, hangulatos nagyváros. A Nagyváros. Nekem nem kell se több, se más.

…Pezseg a város, és én pezsgek vele. Sodor magával az élet. Még nem tudom a pontos célt, de élvezem minden pillanatát. Ennyi a lényeg.

És már 95 perce születésnapom van, és jajj de vidáman indul! Boldog vagyok. ^^ <3

Pénteken voltunk bulizni, életemben először voltam a Bridgeben (mármint direktbe bulizni). Kint álltunk a teraszon, véletlenül felpillantottam az égre, és a felhőkkel tarkított feketeségben láttam egy hullócsillagot. Méghozzá azt az erős fényű, hosszú csíkot húzó fajtát. Kívántam, hogy a szombati lakás legyen szép, legyen minden jó. Egészen eddig csak nézegettük a hirdetéseket, telefonáltunk 1-2-t, de még egy albérletet se keresünk fel Pesten, hogy megnézzük, milyen. Ez a szombati volt az egyedüli lakás. Így, augusztus 28-án. Utolsó esélyünk a sulikezdés előtt. És bingó.
VI. kerületben leszünk, Andrássyt keresztező utcában, az Oktogontól 2 percre, ergo a pezsgő nagyváros szívében. A ház régi bérház, tipikus körgangos, hangulatos, mindig ilyennek képzeltem. A szomszédokkal még nem találkoztunk, de meséltek róluk, és elég vicces lakóközösségnek ígérkezik. A lakást most újítják. A szobák tágasak, bútorozottak, az ablakok az utcára néznek (az utcára, ami amúgy végig be van kamerázva, úgyhogy még biztonságban is leszünk!). Találtunk 4. lakótársat is. És mindezt így elsőre. Fortuna szeret engem. <3