A táj elszáguld mellettünk, míg mi egyhelyben ülünk, s csendben figyelünk. Magunkba merülve, gondolatainkba mélyedve, egymástól csupán pár méterre. Nem nagy távolság, mégis úgy érzem, túl messze vagy. Hiába nyújtanám a karjaimat, hiába akarnám olyannyira, nem érhetlek el. Hiába tenném, te talán észre se vennéd, talán csak mint egy gyenge fuvallatot, megéreznéd, de igazán akkor [...]

“Engedd el!” Kezembe veszem a képzeletbeli lufimat, és belerakosgatom az emlékeket. Belegyömöszölöm a múltamat. Majd szépen lassan felfújom, és kötök rá egy csomót. Jó szorosat, nehogy kicsusszanjon a lyukon át egy szó, egy dal, egy érintés. Elengedem. Egyesével leemelem ujjaimat a zsinórról és várom, hogy kiszaladjon a kezeim közül. A legapróbb sóhajtás, egyetlen rezzenés, kósza [...]

Csak ült a felhő alatt és várt. Lehajtott fejjel figyelte a tócsát, figyelte, ahogy az esőcseppek meg-megzavarják a víztükör békés harmóniáját. – Hát te meg mit csinálsz itt? – lépett oda hozzá egy pöttöm kislány. – Várom, hogy elálljon az eső. Nem szeretem az esőt, tudod? Szivárványt szeretnék inkább. – Ugyan, ez butaság! Hát nem [...]

- Nagyon nehéz. Nehezebb, mint hinnéd. Te csak azt látod, hogy mosolygok. Azt hiszed, hogy jól vagyok. Figyeled, ahogy kiejtem a szavakat. Hallod őket. Csak tudod, az a baj, hogy nem érted. Nem értheted… – Miért nem érthetem? Magyarázd el. Érteni akarom. – Ezt így nem lehet. – Miért nem? – Mert nehéz. – Mit [...]