Többi képhez katt:
Continue reading
Részletkérdés
“Hogy ki vagyok? A legártatlanabb angyalod…vagy a legkísértőbb démonod. A barátod…vagy az ellenséged. A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed…vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel. A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni…vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd. Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell…vagy egy harcos amazon, aki elsöpör téged. A pillangók, amik a hasadban repkednek…vagy a könnycsepp, ami az arcodon lefolyik. Hogy neked ki voltam…vagyok…leszek…az csak rajtad áll.”
[ Ma nincs kedvem írni, pedig akartam. Úgyhogy mára csak egy ilyen kép. Aztán holnap ha lesz időm írok többet, és reményeim szerint jönnek majd karácsonyi képek is... :) ]
Séta
Tegnap sétáltunk egyet bátyámmal a feldíszített belvárosban. Esett a hó is, nagyon hangulatos volt. :)
T-karácsony
Idén ez a kedvenc karácsonyi reklámom. Olyan hangulatos, és fülbemászó ez a dallam, mindig dúdolom ha megy a tv-ben. Ezért is nagyon megörültem ma, mikor bátyám mutatta, hogy a dal (Csondor Kata – Add tovább) teljes hosszúságban megtalálható a t-mobile honlapján. Imádom, szerintem nagyon szép! ^^
Már csak 11 nap karácsonyig, tessék hangolódni! Töltsétek le, hallgassátok: txmas
És a szövege, amit eddig a reklámban nem értettem, pedig szintén nagyon szép:
Continue reading
Hiányzol
Itt vagy mellettem, és mégsem
nézem ahogy alszol, és érzem
ahogy kezed kezemhez ér
ahogy egyre közeleg a tél
hallgatom ahogy az éj mesél
suttogja reszkető álmom a szél:
Hiányzol.
Kint hull a hó, álmodik a város
holdfényes égen megannyi álmos
ragyogó szempár figyel minket
aranyló csillagport miránk hintett.
Hiányzol.
Hiányzik minden ölelésed
forró csókod s nevetésed
röpke pillantásod, mi elárulna
kíváncsi szemed titkokat súgna.
Hiányzol.
Egyre bújsz hozzám, mintha hallanád
szorosabban ölelsz, mintha akarnád
hogy szűnjön a határ kettőnk között
köddé váljon mi közénk költözött.
Hiányzol.
Már magával ragad engem is az álom
félek, mi ma enyém, holnap nem találom
hiába keresem, hiába várom
hiába szeretném, hiába vágyom.
Hiányzol.
Elcsendesedik az élet, valószerűtlen
képek kergetőznek a szürkületben
szikrázó szavakkal hívsz magadhoz
gyengéden simítod kezed arcomhoz.
Hiányzol.
Fagyos testem szinte már lángol
s örül a szívem, szinte már táncol
hogy veled lehet a valótlan világban
a valódi képzelet káprázatában.
Hiányzol.
Rohan az idő, meg soha nem áll
fehéren hullámzik odakint a táj
hajnalodik, melletted ébredek
kék szemed tükrére meredek
s mind, mi igaz volt egyszer
búcsút intett ezzel az éjjel.
Szeretlek.
December 6
You better watch out
You better not cry
Better not pout
I’m telling you why
Santa Claus is coming to town
He’s making a list
And checking it twice
Gonna find out Who’s naughty and nice
Santa Claus is coming to town
He sees you when you’re sleeping
He knows when you’re awake
He knows if you’ve been bad or good
So be good for goodness sake!
O! You better watch out!
You better not cry
Better not pout
I’m telling you why
Santa Claus is coming to town
Ma van Mikulás. Pirosba öltöztem, Mikulássapiban rohangásztam és csokit majszoltam egész nap. ^^ Olyan vagyok, mint egy kisgyerek. Még adventi naptáram is van, irigykedhettek!
Hangolódom a karácsonyra és egyre inkább nincs kedvem tanulni. Szombaton fél 1-ig aludtam. Tiszta szünet feeling. :) Most meg már 10 óra van és semmit sem tanultam… Tudjátok, most nem is igazán érdekel. Majd holnap. Jó lazulós volt ez a hétvége. Pénteken Árkádban jártunk, kinéztem egy rakat könyvet aminek örülnék karácsonyra. Szombaton Ákossal voltam (7/1 nap? irtó kevés…), megnéztük a Becstelen brigantykat. Jó film volt, jó hosszú és jó véres. :P Itthon találtam egy novellás oldalt, lassan majd elkezdek fordítgatni. Végülis szívesen csinálom, csak elkezdeni nehéz. Ma meg jöttek keresztanyumék vendégségbe, úgyhogy ez a nap is elment. Előtte csináltam pár képet: Continue reading
Peaches and cream
Nem szeretem a hétfő reggeleket. Nehezen indulnak, általában bal lábbal kelek, morcos vagyok és kialvatlan. Csak lassan és nehézkesen sikerül elkészülnöm, morgok a tükörképemre, nincs időm reggelizni és mindig késve indulok el a buszra.
A mai reggel egy kicsit más volt. Fél 7-kor ébredtem, igaz nem aludtam ki magam, de mikor kinéztem az ablakon és megláttam a napfelkeltét, egyből jobb hangulatom lett. Olyan volt az ég, mint egy festmény. Ígyis-úgyis elkések mindig, úgyhogy gondoltam teljesen tökmindegy, hogy most mivel telik el az a fél óra ébredezés. Előkaptam a fényképezőmet és kattintgattam párat. Nem lettek a legjobbak, de jó érzéssel töltött el, hogy valami olyan dologgal kezdhettem a reggelt, amit igazán szeretek. Hogy picit megállhattam a nagy rohanásban és vehettem egy nagy levegőt mielőtt úgy igazán elkezdődött volna a nap…
Bokehvarázs
Mi is az a bokeh?
A “bokeh” szót Mike Johnston, a Photo Techniques szerkesztője alkotta 1997-ben. A japán “boke” hangzású szóból ered, melynek jelentése: elmosódott, homályos. A bokeh tehát a képek mélységélességen kívül esõ, elmosódott részeit jelenti. Azokkal a fényekkel foglalkozik, amelyek az éles, kihangsúlyozott dolgok hátterében színes kis körök, illetve öt-hatszögek formájában jelennek meg. Ez a különös, manapság egyre “divatosabb” effekt érzéseket is kifejez, valamint sajátos hangulatot kölcsönöz a képnek.
Ezeket a képeket ma csináltam suli után. Karácsonyi égők elő, egy kis narancs, egy kis fahéj, egy mécsestartó. Hmm, lehet, hogy még korai a karácsonyi hangulat, de ha azt vesszük, vasárnap lesz Advent első napja, egy hét múlva pedig már december… :) Lehet, hogy valakinek (Valakinek, khm :P) már unalmas a bokeh, de én szeretem. Mint ahogy ruhából, cipőből és minden másból is a csicsás tetszik, ami csillog, ami fényes, a fotók terén sem más az ízlésem. Leragadtam egy 6 éves szintjén, ez van. :) Új az aláírásom is, nem tudom, hogy marad-e, de egyelőre tetszik. Ezekre a képekre legalábbis illik szerintem.
És rájöttem, hogy azért vagyok most ilyen aktív blog-író, mert laptopról kényelmes. Szeretlek, macbook. ^^
Love is…
Love is when you realize that they aren’t and it doesn’t matter.”
I want my creativity back!
Megvan a Canon már vagy másfél hónapja, és mégis alig használtam még. (Még neve sincs.) Kicsit bűntudatom van, hogy küzdés és mindenfajta erőfeszítés nélkül a kezembe pottyant az a dolog, amire már nagyon régóta vágytam, és mintha meg sem becsülném, csak porosodik az asztalomon.
Persze mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem “holdsütéses” délután érnék haza minden nap, mikor már se erőm, se kedvem, se időm nincs fotózni, ráadásul lámpafénynél nem is szeretek.
A suli nem csak időhiányt okoz, de ráadásul még ki is öli az emberből a kreativitást. A legutolsó darabig. Régen volt technikaóránk, barkácsoltunk, fúrtunk-faragtunk, ragasztottunk, varrtunk, hajtogattunk, rajzoltunk, festettünk. Mikor kisebb voltam verseket írtam, novellákat írtam, dalszövegeket fordítottam, rajzoltam, éjjel-nappal Photoshopoztam. Most? Semmi. És ez mind hiányzik.
Úgyhogy ezennel megígérem: minden héten feltöltök legalább egy képet flickr-re. És nem csak selfeket. És kerülöm a tükröket. És kreatív leszek. És ha ezt valaki értékelni fogja, és bármifajta feedback érkezik, akkor majd nagyon örülök. Nagyon.
És ha időm engedi, írok majd ide. Hátha olvassa valaki Ákoson, anyumon és bátyámon kívül is. :)
És még egy utolsó dolog: MOME nyílt napján felbuzdulva szeretnék készíteni egy videot és megszerkeszteni. Kipróbálni, milyen is az.
Hát most ennyi.