Fallen in love. Mindennel, ami ott volt. Az emberek, a csodaszép helyek, a régi házak, a hegyek, a városok hangulata – olyan jó, olyan olasz volt minden, és annyira de annyira szívesen visszamennék! :(

Eredetileg én a 6 napos utat úgy gondoltam, hogy abból 6 nap Olaszországban fog eltelni, ebben sajnos csalódnom kellett, végül csak 4 nap volt az egész (másik 2 az utazás, délutáni indulással, reggeli érkezéssel). Megfogadtam, hogy többet ilyen szervezett utakra nem fogok elmenni (ugye ezt a suli szervezte, utazási irodán keresztül). Nagyon szar érzés mikor ott vagy egy szép helyen, le akarod fotózni a kilátást, vagy csak ücsörögnél még és gyönyörködnél a látványban, de nem lehet, mert már kiabálnak, hogy menj már mert lemaradsz a csoporttól… Meg hát egyszer van az ember Rómában, mi az, hogy nem mehetek le a tengerpartra, mert nem vállalják értem a felelősséget? :/ A buszon alvásról ne is beszéljünk, kínszenvedés az egész, korai foglalással egy fapados repcsivel is kijöttünk volna ennyi pénzből, és akkor lett volna +1 napunk a látnivalókra. Egyszóval a szervezés nem volt a legjobb, de azért az élmények csak pozitívak. :)

Első nap reggel Orvieto városában álltunk meg először. Nagyon hangulatos kis hely volt, éppen hogy csak ébredeztek a lakói, legtöbb üzlet még zárva volt, az éttermek előtt söprögettek, készülődtek – ez tipikusan olaszos jelenet volt számomra. :) Megnéztük a dómot, aztán volt egy kis szabadprogram, úgyhogy Nonival sétálgattunk egyet. Később továbbindultunk a busszal Tivoliba. Itt megnéztünk egy reneszász kertet (Villa d’ Este), csodaszép volt. Mindenfelé szökőkutak, zöld növények, citrom- és narancsfák. Ráadásul pont kifogtunk egy esküvőt, előttünk fényképezkedett egy újdonsült házaspár, úgyhogy a barátnőimmel egyből belezúgtunk a helybe. :D Kora délután már oda is értünk a szállásra, ami egy holiday parknak nevezett camping volt. Meglepett, amit láttam és később az idegenvezetőnk is elmondta (mrs Tulajdonképpen): az olaszok nyárra kiköltöznek a városból ilyen campingekbe. Tudnak élni… Találtunk medencét is, este pancsoltunk egyet. :)

Másnap már hajnali 5-kor kelni kellett, hogy időben odaérjünk a Vatikánba. Nem nagyon aludtuk mi magunkat, és baromi hosszú volt a Vatikáni múzeum, meg előtte a sor is! A végére jól lefáradtunk, de azért körbejártuk a Szent Péter-tér körül lévő szuvenírboltokat, aztán beültünk egy étterembe pizzázni. Tök lelkes voltam, hogy végre iiiigazi olasz pizzát ehetek. Sajna rossz helyre csaltak be minket, az se tetszett, a pincér is bunkó volt, a pizzában meg nem volt semmi extra. További séta alatt láttuk az Angyalvárat, bár csak kívülről, és a közepére belógott egy daru, sebaj. A Piazza Navonán vettem római festményeket, a Trevi-kútban meg persze otthagytunk pár érmét és kívánságot. :) Utolsó állomás a Spanyol lépcső volt…külön kaland…ugyanis elvesztünk. :P Mármint lemaradtunk a csoporttól. 40-re meg volt beszélve x helyen a találkozó, igaz késtünk, de akkoris, 42-re a többiek már sehol se voltak. Csak a metron tűnt fel nekik, hogy 10 ember hiányzik. Úgyhogy egyedül metroztunk el a buszig…vicces volt…de tényleg…ugye Hajni? :D

Harmadik napi programunk az ókori Róma bejárása volt: Forum Romanum, Colosseum, Capitolium, Pantheon, és a Lateráni Szent János Bazilika, amit én csak a lépcsőn ülve csodáltam meg. Annyira fájt már a lábam a sok sétától (később be is dagadt, és még mindig lila…), hogy egyszerűen nem bírtam bemenni. A Forum Romanum és a Colosseum is nagyon tetszettek, meg ezek olyan helyek, ahova egyszer az életben minden embernek el kell jutnia. Nekem kipipálva. :) Maga Róma, mint város, amúgy nem annyira fogott meg, mint előtte gondoltam. Túl nyüzsgő, túl sok a turista, és emiatt nem láttam olyan szépnek. Az utolsó estét valahogy meg kellett ‘ünnepelnünk’, úgyhogy vettünk Limoncello-t, és elindultunk a campingbe bulizni. A kajáldában volt valami kisebb party, de mire odaértünk vége is lett…nem volt gond, jó társaságunk akadt, úgyhogy végül áttáncolás helyett átbeszélgettük az éjszakát. :) Annyira, hogy végül csak 1 órát aludtunk, plusz amennyit útban Firenze felé a buszon sikerült.

Firenze is tele volt emberrel, ez mégis sokkal barátságosabb volt számomra. Először a magasból pillantottuk meg, csodás volt, aztán szabadprogram keretében sétálgattunk a városban.

Ment a vásárolgatás…tümtütümm…

Végre élőben láthattam a Ponte Vecchio-t, olyan egyedülálló és bohókás látványt nyújt azokkal az oldalához ‘ragasztott’ kis lakásokkal, nagyon tetszett… :) Aztán meg beültünk kajálni egy kis kávézóba, na aaaz nagyon aranyos hely volt! A felszolgáló csaj tipikus olasz, érdekes akcentussal próbált angolul társalogni, miközben hatalmas mosollyal várta, hogy megszólaljunk, és nem vágott pofákat akkor sem, mikor szerencsétlenkedtünk a jégkásák kérésénél, csak tűrte türelmesen, és tovább mosolygott. A magyarok miért nem ilyenek?! A hülye pesti hamburgeres nyanya már azért beszól, ha nem 100asával számolom ki neki az aprót hajnalok hajnalán…

Estefelé indultunk is haza, pedig lett volna még mivel elütni az időt az biztos. Reggelre hazaértünk, vissza a megszokott világba…

Életemben először nyaraltam külföldön, és ezalatt a pár nap alatt belekóstolhattam az olaszok világába, egy teljesen más életbe. Annyira más ott minden, annyival kiegyensúlyozottabbak az emberek.

Még egyszer visszatérek, ha igaz a Trevi-kút legendája… :) Ki tudja, egyszer talán ott is maradok.

…La Dolce Vita…