Jobb később, mint soha. Kezdjük az elején. ;)

Az EU tavaly novemberben rendezte meg – első alkalommal – a Juvenes Translatores nevű fordítási versenyt a 27 tagállam 17 éves diákjai között. Magyarországról 67 versenyző volt, a nyertes pedig én lettem. Csak így szerényen, oh yea. ^^ Kissé meglepett a hír, aztán egyből sokkoltak azzal, hogy “készülj, mindjárt itt a Revita, hogy interjút készítsen veled!”. Még sose álltam kamera előtt. Nem is nagyon szeretnék, köszönöm, inkább mögötte. :) Persze ez lényegtelen, másnap jött az m1 is. Aztán kétszer is benne voltam a Kisalföldben, megjelent egy rövid cikk a Metroban, meg interjút adtam a Magyar Rádiónak. Nyereményként Brüsszelbe utazhattam 1 kísérővel, 3 napra. Bátyámat vittem, hogy lássa miiiilyen jó hugi vagyok. ^^ Ez volt az első utunk repülővel, nagyon élveztük. Annyira nagyon szépek a felhők felülről! És mostmár tudom, fent tényleg mindig süt a nap. :) Ott kéne laknom…hmm. *somewhere far far away from those black clouds…*
A repcsi Bécsből indult, Brüsszelben meg vártak minket olyan kis táblát lengetve, mint a filmekben. :D Szállást a Citadines hotelben kaptunk, mint a másik 26 (pontosabban csak 25, mert 1 valaki nem tudott jönni) versenyző. Sajnáltam, hogy a repülőnk csak délután 5-kor indult, így mire Belgiumba értünk már sötét is volt, meg el is fáradtunk. Azért picit még sétáltunk a belvárosban a többi nyertessel.

Másnap reggel ugyanezt tettük egy idegenvezető kíséretében. Tetszett a város, ahogy a régi építésű Anglia-feelingű házsorokkal büszkélkedő utcák egyszercsak hipermodern, üvegfalú irodaházakba futnak. Láttuk persze a Manneken Pis-t is, tök aranyos! :D A városnézés után a díjátadó ünnepség következett, méghozzá az Európai Bizottság székhelyén. Szerencsére nem kellett megmukkannom… :] Leonard Orban-tól és Karl-Johan Lonnröth-től kaptam 1-1 kézrázást, mosolyt, egy szép nagy oklevelet, meg egy „biztosnaggyonizgalmas“ 20 kilos könyvet. ;P Volt velünk egy profi fotós is, aki a díjátadó közben és után is csinált rólunk képeket. Rólam ilyen “fogom az oklevelet és nagyon örülök” című képből készült vagy 10. De ami nem tetszett azt…kill? Kill! xD

A díjátadó után egy kis állófogafás várt minket, ahol a desszert…mmm…isteni volt! ;) Aztán a fordító irodák következtek, ahol egy ott dolgozó magyar webfordító csaj “vezetett minket körbe”, és megmutatta hogyan dolgoznak a nagyok. Az irodában ücsörgés után újabb állófogadás következett, aztán mentünk vissza a hotelbe és kaptunk egy kis szabadprogramot, de annyira lefáradtunk, hogy csak pihiztünk egyet a város bejárása helyett. Vacsiig ment a webcamozás meg az iChat anyummal és Ákossal. A vacsi egy francia étteremben volt. Hmm hát hogy is mondjam…érdekes volt…maradjunk annyiban, hogy inkább csak az édességekhez értenek. :P Csiga? Pfujj! De azért jóléreztem magam. :)

Hogy a témánál maradjak, a 3. nap reggelt kaja utáni kereséssel kezdtük, jártuk az utcákat, hogy valami kis boltot találjunk, és megreggelizzünk. Kicsit meglepődtünk, hogy minden zárva volt, az abc-k, a pékségek, a kajáldák 9 körül nyitottak, de még a McDonald’s és a PizzaHut sem volt nyitva 8-kor! Miután sikeresen találtunk egy kis pékséget, visszamentünk a szállodába, onnan pedig cuccostul, busszal vittek minket egy kiállításra, ami az EU 50 évéről szólt. A megvalósítás tetszett, látványos volt, meg voltak érdekes dolgok, de igazából mégse bírtam nagyon odafigyelni az elhangzott dolgokra, és a végére egyre kisebb időközönként rámjött az ásítozhatnék. :P A kiállítás után msn-címet cseréltünk 1-2 versenyzővel. Csak Mr. Malta-t említeném meg, mert azóta is ő az egyetlen akivel kommunikáltam (apropó, csessze meg h 3 hetes a húsvéti szünet náluk!! o.O). A kiállítás után mentünk is egyenesen a reptérre, nekünk negyed 3-kor indult is vissza a gép. Reptéren még gyorsan elköltöttük a pénzünket, ami hát mit ne mondjak, nem volt nehéz…öhm…1000 ft-os fél literes szénsavmentes ásványvíz rulz…! Eheh. Persze hoztunk haza csokit is. :) Valaki nyisson már egy csokiboltot brüsszeli mintára itthon is!! Léccilécci.