BÚÉK!

Ennek is vége lett. Egyre rövidebbnek tűnnek az évek, még csak most lettem középsulis, egyet pislantok, aztán nini, 18 éves vagyok…
fura dolog ez az idő.

2oo8 mindenképpen eseménydús évnek mondható. :)

Megnyertem egy országos fordítóversenyt, ültem repülőn, ettem belga csokit, ettem csigát xP, táncoltam a brüsszeli esőben, egy csodás napot töltöttem Bécsben, napoztam egy bécsi park füvén fekve, láttam a Hundertwasserhaust, kipróbáltam a Starbucks kávét, volt óóriás nyalókám, lépkedtem a Colosseum történelmi lépcsőin, ettem igazi olasz fagyit és pizzát, ittam igazi olasz Limoncellot, láttam Firenzét, életemben először végre fürödtem a tengerben, éjjel a tengerparton lógattam a lábam, voltam igazi spanyol habpartyn, XXL méretű óriáskoktélt iszogattam egy tengerparti koktélbárban, banánoztam és borultam a tengerbe, sétáltam Barcelona utcáin, megmásztam a Mátrát, jártam az ország legmagasabb pontján, kirándultam az egri várba, bicajoztam a Balaton partján (jóóó sokat), hold- és gyertyafényben vacsoráztam egy romantikusat, 12. (avagy majdnem legnagyobb, de még nem ballagó) kás lettem, betöltöttem a 18-at, megleptek a szülinapomon, de nagyon, nyertem egy fotópályázaton, jártam a Művészetek palotájában, ha lila szobám nem is lett, de lila karácsonyfám igen, szenteste újra kisgyereknek érezhettem magam, még-még-mégjobban beleszerettem a fotózásba, flickr függővé váltam, de még mindig inkább Ákos függő vagyok…

…úgyhogy büszkén és boldogan búcsúzom 2oo8-tól. :)

És hogy ne csak szöveg legyen, itt egy videó is:

Jó bulizást mindenkinek Szilveszterre! <3

A little about love

“You know when I said
I knew little about love?
Well, that wasn’t true.
I know a lot about love.
I’ve seen it.
I’ve seen centuries and centuries of it.
And it was the only thing that made
watching your world bearable.
All those wars. Pain and lies. Hate.
Made me want to turn away
and never look down again.
But to see the way that mankind loves.
I mean, you could search
the furthest reaches of the universe
and never find anything more beautiful.
So, yes, I know that
love is unconditional.
But I also know it can be unpredictable,
unexpected, uncontrollable, unbearable
and, well,
strangely easy to mistake for loathing.”

/ Stardust – one of the best movies ever :) /

Winter Holiday!

Végre szünet. A hét 6 napjából nagyjából 6x késtem a suliból, úgyhogy egyértelműen rámfér már egy kis pihi. :P
A héten szinte minden délutánomat a városban/Árkádban töltöttem, hogy ajándékok után rohangásszak. Néha elegem volt a tömegből, de azért úgy általánosságban szeretek vásárolni (és nem csak akkor, ha magamnak kell…) és megérte, mert így legalább már mindennel készen vagyok. :) Jó, csak majdnem mindennel. Azért a sütés és a takarítás még hátravannak.
Isten pénze Csütörtökön voltam megint színházban, Lizával, az Isten pénze főpróbáján. Szegény Dunai Tamás (Scrooge – a főszereplő) influenzásan játszott, de ettől eltekintve nagyon tetszett a darab. Szép volt, főleg így karácsony előtt.
A suli tök laza volt, igaz még írtunk 1-2 dogát, de az órák többsége beszélgetéssel ment el. Ami néha, bármily meglepő, de még a rendes óráknál is unalmasabb tud lenni, komolyan mondom. Azért pénteken már feltaláltuk magunkat, feldobta a hangulatot, hogy a csajok rendeltek 2 családi pizzát az osztályba. :D A szombati nap elment fotózkodással. Tipikus kás képek készültek… :P A karácsonyi műsor évről-évre egyre silányabb lesz, ahelyett, hogy meghozná a kedvem az ünnepekhez, inkább elveszi. Megint semmi története nem volt, az egész az énekkarról szólt. Persze, szépen tudnak énekelni az tény, de mennyivel jobb lenne, ha végre egyszer nem ilyen templomi “Ave Maria”-kat kéne hallgatnunk hanem mondjuk a Jingle Bell Rock-ot…? Nah mindegy, legalább délre végeztünk, este meg beültünk a csajokkal a Bellagioba koktélozni. :)

Cocktail Party - Bellagio

Állítólag nem lesz fehér karácsonyunk. Kéremszépen, tavaly se lett bejelentve, hogy az lesz, és mégis milyen szép volt mikor Szenteste kinéztünk az ablakon és szakadt a hó és minden fehér volt…! Úgyhogy én azt mondom, a remény hal meg utoljára. Bármi lehet, még van 3 nap. :)

<19

December 6-án szombaton megvolt végre a <19 díjátadója a pesti Művészetek Palotájában, pontosabban a Ludwig Múzeum Üvegtermében. Mindenképpen azt mondom, hogy megérte elmenni, mert egy igényes díjátadón vehettem részt…ismét, hehe. Örülök, hogy októberben még az utolsó pillanatban sikerült beküldenem a képeimet és így nem maradtam le egy lehetőségről, hogy kipróbálhassam magam egy szakértő zsűri előtt. Ha tudok, jövőre is indulok a versenyen, de ha jól sejtem ez nem fog összejönni, mivel szeptemberben betöltöm a 19-et…ez a pályázat pedig – mint azt a neve is mutatja – csak 19 év alatti fiataloknak szól. Sebaj, legalább egyszer kipróbáltam, méghozzá sikerrel. ;) Amúgy eszméletlen, hogy milyen (még nálam is fiatalabb!) zsenik vannak… Azt hiszem mind a 17 díjazott – a többszáz induló közül – megérdemelte a nyereményt, a pályamunkákat pedig tessék itt böngészni.

Ami engem illet, kiderült, hogy a 18! című képemmel nyertem, amit ugye még szeptemberben, a 18. szülinapom előtt készítettem. A díj nem volt más, mint egy szuper LG lcd monitor, aminek köszönhetően jövő héten gépcsere lesz. :D Úgyhogy ezer köszönet a c3 Alapítványnak valamint a T-Home-nak; de a legnagyobb köszönet a bátyámat illeti, aki nélkül azt se tudnám mi az a Photoshop és sose jöttem volna rá a képszerkesztés titkaira, aki ha nem lenne soha nem bukkantam volna rá erre a versenyre, valamint aki nélkül Nadine soha nem lenne az enyém (bár így is csak félig-meddig illet engem) és a nyereményem is a semmibe veszne holmi 40.000 Ft formájában… :P :) :*