Pénteken voltunk bulizni, életemben először voltam a Bridgeben (mármint direktbe bulizni). Kint álltunk a teraszon, véletlenül felpillantottam az égre, és a felhőkkel tarkított feketeségben láttam egy hullócsillagot. Méghozzá azt az erős fényű, hosszú csíkot húzó fajtát. Kívántam, hogy a szombati lakás legyen szép, legyen minden jó. Egészen eddig csak nézegettük a hirdetéseket, telefonáltunk 1-2-t, de még egy albérletet se keresünk fel Pesten, hogy megnézzük, milyen. Ez a szombati volt az egyedüli lakás. Így, augusztus 28-án. Utolsó esélyünk a sulikezdés előtt. És bingó.
VI. kerületben leszünk, Andrássyt keresztező utcában, az Oktogontól 2 percre, ergo a pezsgő nagyváros szívében. A ház régi bérház, tipikus körgangos, hangulatos, mindig ilyennek képzeltem. A szomszédokkal még nem találkoztunk, de meséltek róluk, és elég vicces lakóközösségnek ígérkezik. A lakást most újítják. A szobák tágasak, bútorozottak, az ablakok az utcára néznek (az utcára, ami amúgy végig be van kamerázva, úgyhogy még biztonságban is leszünk!). Találtunk 4. lakótársat is. És mindezt így elsőre. Fortuna szeret engem. <3
Monthly Archives: August 2010
Stop motion
757 kép. 1 délután.
Tökéletes nyár végi időtöltés Adrimmal. <3
Az élmény felbecsülhetetlen és felejthetetlen.
Az eredményt pedig megnézheti, aki szeretné:
It’s a wonderful day from Anna Gruber on Vimeo.
A year before
“School starts again, tomorrow. I don’t know whether i’m excited about it or not. I guess i’m rather not. This is my last year in highschool, but to tell the truth i would skip it if i could. I would rather go to college in Budapest and start a new life right now. Find new friends. Try to be visible and nice. Try to be who i really am.
Change.”
Hűű. :) Ezt 1 kerek éve írtam tumblr-re. Nagyon szerettem volna már Pestre menni, átugrani az utolsó gimis évet és végre új életet kezdeni, új emberek társaságában, egy új helyen. És most végre itt tartok, már csak pár nap és elkezdődik, kinyílik az ajtó és onnantól nincs megállás. Egy álom vált valóra? Azt hiszem, mondhatom. Még ha hülyén is hangzik. Ez volt a célom, erre vártam, erre vágytam, elértem, és most örülök.
A “visible” részt így a nyáron már sikerült amúgy elérnem, meg talán a “nice”-t is. Csak úgy tapadnak rám az emberek (még ha a régiek el is hagynak, azért annyira szörnyű nem lehetek…). És lehet, hogy többségük csak az “unaloműző” szerepét kapta meg, azért a helyzet az, hogy mégis lesz pár kapcsolat, ami remélem hosszú ideig megmarad. Rajtam ne múljon.
Romantic
Képekben
Szavakban
Az előbb elkezdtem írni egy a mostanában megszokottnál is negatívabb bejegyzést, aztán eszembe jutott egy kedves ismerősöm tegnapi elszólása, miszerint:
23:37:46 T: régebben sűrűbben írtál
23:38:01 T: meg volt csomó ilyen “örömpost” vagy nem is tudom hogy mondjam :)
úgyhogy elnyomom a negatív hullámokat, és megpróbálok örömpostot írni, vagy legalábbis valami pozitívat. Tehát ezt a bejegyzést küldeném sok szeretettel James-nek, és mindenkinek, aki szereti! ;)
Megint több, mint egy hónapja nem jelentkeztem, ennek ellenére minden nap 40-50 körül mozog a blog látogatottsága, sőt, valamikor a 100-at is meghaladja. Bár tudom, hogy ezekben az adatokban nem bízhatok 100%-osan, azért mégiscsak jólesik kicsiny lelkemnek. :) Köszi mindenkinek, aki kíváncsi rám és olvas!
Július 9-én írtam utoljára teljesértékű élménybeszámolót, azóta csak lelkizés és örömkönnyhullatás történt. Hát akkor most kicsit flashback-elek, ha nem bánjátok.
Szóval július. Nagyon-nagyon sok minden történt, és sok minden változott azóta. Holiskezdjem, hmm… Idén nyáron sajnálatos módon semmilyen nyaralás nem jött össze. Családdal se mentünk, barátnőkkel se lett Balcsi. De azért még így is örülhetek, hiszem 3 helyre mégis eljutottam. 2 napot voltam Balatongyörökön, amit köszönhetek a makacsságomnak és igenemberkedésemnek – és persze Neked, édes. :D Belecsöppentem egy (majdnem) teljesen idegen, jól összeszokott társaságba, de egyetlen este elég volt hozzá, hogy mindenki jól megjegyezze a nevemet. Hadd ne kelljen részleteznem, miért… Lényeg, hogy nagyon jó volt, még így is, hogy a felére nem emlékszem. :D :P
Ezt követő hétvégén szintén elég spontán ötletként bátyámmal elutaztunk Debrecenbe, a Campus fesztiválra. Még sosem voltam ebben a városban, ilyen messze Győrtől, úgyhogy eleve örültem neki. A fesztiválozgatást összekötöttük egy kis városnézéssel is, szóval tök jó volt minden. :) Voltunk Quimby koncerten, akikről a Balcsi előtt szinte nem is tudtam, de azóta nagyon megszerettem a számaikat. Élmény volt, már csak azért is, mert ez volt életem első fesztiválja. (:
Hazatérve, másnap már indultam is a soproni unokatesómékhoz. Reeengeteget kutyáztam, meg elfogyasztottam életem első sushiját és garnélarákját. Lehet tapsolni! (Amúgy nem ízlettek.)