Az előbb elkezdtem írni egy a mostanában megszokottnál is negatívabb bejegyzést, aztán eszembe jutott egy kedves ismerősöm tegnapi elszólása, miszerint:

23:37:46 T: régebben sűrűbben írtál
23:38:01 T: meg volt csomó ilyen “örömpost” vagy nem is tudom hogy mondjam :)

úgyhogy elnyomom a negatív hullámokat, és megpróbálok örömpostot írni, vagy legalábbis valami pozitívat. Tehát ezt a bejegyzést küldeném sok szeretettel James-nek, és mindenkinek, aki szereti! ;)

Megint több, mint egy hónapja nem jelentkeztem, ennek ellenére minden nap 40-50 körül mozog a blog látogatottsága, sőt, valamikor a 100-at is meghaladja. Bár tudom, hogy ezekben az adatokban nem bízhatok 100%-osan, azért mégiscsak jólesik kicsiny lelkemnek. :) Köszi mindenkinek, aki kíváncsi rám és olvas!

Július 9-én írtam utoljára teljesértékű élménybeszámolót, azóta csak lelkizés és örömkönnyhullatás történt. Hát akkor most kicsit flashback-elek, ha nem bánjátok.
Szóval július. Nagyon-nagyon sok minden történt, és sok minden változott azóta. Holiskezdjem, hmm… Idén nyáron sajnálatos módon semmilyen nyaralás nem jött össze. Családdal se mentünk, barátnőkkel se lett Balcsi. De azért még így is örülhetek, hiszem 3 helyre mégis eljutottam. 2 napot voltam Balatongyörökön, amit köszönhetek a makacsságomnak és igenemberkedésemnek – és persze Neked, édes. :D Belecsöppentem egy (majdnem) teljesen idegen, jól összeszokott társaságba, de egyetlen este elég volt hozzá, hogy mindenki jól megjegyezze a nevemet. Hadd ne kelljen részleteznem, miért… Lényeg, hogy nagyon jó volt, még így is, hogy a felére nem emlékszem. :D :P
Ezt követő hétvégén szintén elég spontán ötletként bátyámmal elutaztunk Debrecenbe, a Campus fesztiválra. Még sosem voltam ebben a városban, ilyen messze Győrtől, úgyhogy eleve örültem neki. A fesztiválozgatást összekötöttük egy kis városnézéssel is, szóval tök jó volt minden. :) Voltunk Quimby koncerten, akikről a Balcsi előtt szinte nem is tudtam, de azóta nagyon megszerettem a számaikat. Élmény volt, már csak azért is, mert ez volt életem első fesztiválja. (:
Hazatérve, másnap már indultam is a soproni unokatesómékhoz. Reeengeteget kutyáztam, meg elfogyasztottam életem első sushiját és garnélarákját. Lehet tapsolni! (Amúgy nem ízlettek.)

Continue reading →