Az előbb elkezdtem írni egy a mostanában megszokottnál is negatívabb bejegyzést, aztán eszembe jutott egy kedves ismerősöm tegnapi elszólása, miszerint:
23:37:46 T: régebben sűrűbben írtál
23:38:01 T: meg volt csomó ilyen “örömpost” vagy nem is tudom hogy mondjam :)
úgyhogy elnyomom a negatív hullámokat, és megpróbálok örömpostot írni, vagy legalábbis valami pozitívat. Tehát ezt a bejegyzést küldeném sok szeretettel James-nek, és mindenkinek, aki szereti! ;)
Megint több, mint egy hónapja nem jelentkeztem, ennek ellenére minden nap 40-50 körül mozog a blog látogatottsága, sőt, valamikor a 100-at is meghaladja. Bár tudom, hogy ezekben az adatokban nem bízhatok 100%-osan, azért mégiscsak jólesik kicsiny lelkemnek. :) Köszi mindenkinek, aki kíváncsi rám és olvas!
Július 9-én írtam utoljára teljesértékű élménybeszámolót, azóta csak lelkizés és örömkönnyhullatás történt. Hát akkor most kicsit flashback-elek, ha nem bánjátok.
Szóval július. Nagyon-nagyon sok minden történt, és sok minden változott azóta. Holiskezdjem, hmm… Idén nyáron sajnálatos módon semmilyen nyaralás nem jött össze. Családdal se mentünk, barátnőkkel se lett Balcsi. De azért még így is örülhetek, hiszem 3 helyre mégis eljutottam. 2 napot voltam Balatongyörökön, amit köszönhetek a makacsságomnak és igenemberkedésemnek – és persze Neked, édes. :D Belecsöppentem egy (majdnem) teljesen idegen, jól összeszokott társaságba, de egyetlen este elég volt hozzá, hogy mindenki jól megjegyezze a nevemet. Hadd ne kelljen részleteznem, miért… Lényeg, hogy nagyon jó volt, még így is, hogy a felére nem emlékszem. :D :P
Ezt követő hétvégén szintén elég spontán ötletként bátyámmal elutaztunk Debrecenbe, a Campus fesztiválra. Még sosem voltam ebben a városban, ilyen messze Győrtől, úgyhogy eleve örültem neki. A fesztiválozgatást összekötöttük egy kis városnézéssel is, szóval tök jó volt minden. :) Voltunk Quimby koncerten, akikről a Balcsi előtt szinte nem is tudtam, de azóta nagyon megszerettem a számaikat. Élmény volt, már csak azért is, mert ez volt életem első fesztiválja. (:
Hazatérve, másnap már indultam is a soproni unokatesómékhoz. Reeengeteget kutyáztam, meg elfogyasztottam életem első sushiját és garnélarákját. Lehet tapsolni! (Amúgy nem ízlettek.)
Ettől a pár kisebb kiruccanástól eltekintve tulajdonképpen csak itthon tengtem-lengtem. Megszokottá vált a 3-ig virrasztok-délig alszok kombó…de hát istenem, nyár van, vagy mi a szösz. Persze a köztes napokban is akadt mindig valami program, voltam néha bulizgatni (Laposon, igen, és?! :D Adróó szülinapi bulija ♥), vb-t nézni, strandolni (Ikrény kontra Achilles park versenyében nálam Ikrény került ki győztesként). Persze kellett kicsit művelődni is: voltunk anyummal a Macskák-on, Madách színház előadásában a víziszínpadon. Nem tetszett, hogy nem volt története, a szövegeket nem lehetett érteni, mert mind nyávogós ének volt, ráadásul pocsék volt a hangosítás és a világítás is, és kényelmetlenek voltak a székek(, és… :D). No mindegy, legalább ez a világsikerű klasszikus (de ugyan miért?!) sem maradt ki az életemből. Ennél sokkal nagyobb élmény volt azonban a 2 napra rá történő pesti látogatásunk, amikor is a Madách színházban megnéztük a Spamalot-ot. Monty Python Gyalogg galopp-ja talán mindenkinek rémlik. Lehet, hogy fárasztó, erőltetett, de képtelenség úgy végigülni a darabot, hogy félpercenként rád ne törjön a nevetés. :))
“Az élet néha rossz, és te majd becsavarodsz,
és van, amikor káromkodni kell.
Ha nyomaszt a sok bal kéz,
csak fütyülj, sose balhézz,
és reménykedve nézz az égre fel!
Mert
Always Look On The Bright Side of Life!
A felhők fölött mindig kék az ég!” ^^
Ha már az ilyenfajta szórakozásnál tartunk, megemlítem azt is, hogy voltam még 2x moziban is. Ez nálam nagy szenzáció, mert ezen a nyáron annyiszor voltam moziban (3), hogy már így is az átlag életem kétszeresét produkáltam. Megnéztük a Szellemíró-t, amit nem ajánlok, meg az Eredet-et, amit igen. Bár annyira nem nagy film, mint amennyire mondják, de legalább valami olyat mutat, ami eddig még nem volt. Nincsenek benne például vámpírok. Ez is valami. :]
Nos, a negatív gondolatokat kizárva nagyjából így fest ez a 2 nyári hónap – és még engem is meglepett, hogy így mennyire jól hangzik minden. :) Ráadásul, mint már tudjátok, felvettek a BKF-re, kommunikáció és médiatudományra, szóval oda, ahova szerettem volna. És ennek nagyon-nagyon örülök. Már nagyban folyik a fórumozgatás-ismerkedés-msnezgetés a leendő szaktársakkal. Gólyatáborba is megyek, szept. 5-8-ig. Bizony, még kicsit odébb van, de már nagyon várom… ^^ Addig viszont még van dolgunk, ugyanis még mindig nincs hol laknunk. Neem, nem vagyunk elkésve vele, hiszen még van 2 hetünk, hogy találjunk normális albérletet és fel is költözzünk. xD Elvileg holnap megyünk megnézni egy (több?) lakást, remélem találunk jót, lehet drukkolni!
(Most aztán pótolva lett minden. Párdon.)