Van egy mumusunk. Nem az ágy alatt lakik, nem is a szekrényben, hanem tudjátok hol? A fürdőszobában. Néha, ha megharagszik, lekapcsolja a fűtést, hogy fázzunk. Meg elrágja a villanyvezetékeket, hogy féljünk a sötétben. És mivel állandó figyelmet szeretne, időnként egy speciális, fülsiketítő sípoló hangot ad ki, majd, mivel még így sem törődünk őméltóságával, elkezdi ütni a falakat. Nagyon-nagyon agresszíven, hogy megmutassa milyen hatalmas is ő valójában (és hogy még véletlenül se tudjak a beadandóimra koncentrálni). Marha alattomos kis dög ám ez.
Valahogy így kell elképzelni:

Igen, jól látjátok, ő mindezt nagyon élvezi.

Persze lehet, hogy nem mumusunk van, csak egy gonosz felsőszomszédunk. Vagy egy betörőnk, aki hetek óta igyekszik áttörni a falat, hogy aztán jól kirabolhasson minket.
Az élet nagy rejtélyei…