Talán nem is tudsz róla, talán külön élvezed.
Talán a markodban kuncogsz csillogó szemekkel, hogy éljen, megint egy lány, aki odavan érted. Belenézel a tükörbe, és büszkén kihúzod magad, mert tudod, hogy valakinek így vagy jó, ahogy vagy. Önbizalommal tölt el a tudat, hogy valaki gondol rád, bárhol vagy.
Mert annak a valakinek állandóan eszébe jutsz…és tudod mi a legrosszabb? Az, hogy reménykedik. Esze hiába ismételgeti szüntelenül, hogy nincs értelme, felesleges, mindhiába, hagydafrancba… Valahogy mégsem megy neki.
Persze mondom, lehet, hogy nem is tudsz róla. Lehet, hogy fogalmad sincs arról, hogy mennyire tönkreteszed, pusztán azzal, hogy vagy. Mert ez a legrosszabb. Hogy csak félig vagy. Krémes fagyira vágyik, helyette csak egy üres tölcsért tart a kezében. S igaz már rég nincs forróság, még mindig azt várja, hogy megteljen.
De tudod mit? Nem kell tudnod, nem kell megértened. Vagy ha tudod, akkor is elfelejtheted.
A lényeg annyi, ha eddig nem kellettem, most már ne is kelljek.
Mert mi vagyok én, hogy futok utánad, mikor nem is kergetnek…
2o11 egy új kezdet.
Nélküled.
Monthly Archives: December 2010
Hohóó
Huhúú,
ma is dolgoztam, meg tegnap is, meg múlt hétvégén is, és munkából hazafelé, este, kedvem támadt havazni. Márminthogy hemperegni a hóban, meg szánkózni, meg hógolyózni, meg ilyenek. Úgyhogy sétáltam egy picit a mellettünk lévő tempom körül, rugdostam a havat, miközben szólt a fülemben a zene, és jajdejó volt! És felnéztem az égre, és szép volt, látszott a Hold, meg alatta az Orion, szóval legszívesebben kidőltem volna és a hóban fekve bámultam volna az égboltot. És meg is tettem. Csak előtte még letapostam szív alakban a havat az erkélyünk előtt, aztán felhívtam anyumat, hogy nézzen ki egy pillanatra. Régen is mindig ezt csináltuk Kristóffal, az ablak előtt szűz hó nem maradt! Legjobb móka mindenfélét beleírni/rajzolni. ^^ Szóval, anyum (és a szomszédok) kaptak egy szivecskét, én meg utána beledőltem és csináltam egy hóangyalt is, csak hogy teljes legyen a nap.
És olyan jó érzés, hogy letudtam a munkát,
meg, hogy majdnem minden ajándék megvan,
meg, hogy vége a félévnek,
és tök lelkes vagyok a következőt illetően (mert lesz kiadványszerkesztésem, meg illusztrációkészítésem, meg tipográfiám, plusz lehet veszek fel tesit is, hogy végre mozogjak),
meg az is, hogy kaptam 13. havi szoctámot a sulitól,
és holnap nem lesz más dolgom, csak írni és sütni, és a l u d n i .
Juhéjj!
Pest hiányozni fog…de ha minden jól megy, a fogadalmamat megtörve (“sohatöbbépestiszilveszter!”) fent fogok szilveszterezni. Velük. (:
(Vizsgaidőszak van? Ja, igen. Áttettem a vizsgáimat januárra, mert rájöttem, hogy karácsony előtt sikeresen letenni őket eléggé esélytelen küldetés. Szóóval, holnaptól nemcsak írni és sütni és aludni fogok, hanem tanulni is. Bizonybizonybizony.)
Finomságok Varró Dani tollából
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megnyugszol, akkor veszted el.”
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,
s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák.
Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.”
Pont pont pont
Te nem lettél a szó, én meg nem lettem toldalék
Már a varázsló is eltűnt, nem javított meg, látod
Egy újabb szívtörés esetén a ragasztót te állod
Még mindig szótlan vagy, de valamit én még mondok
Nem hagyok neked itt semmit, csak ezt a három pontot
Ha szeretnéd, hogy kiszálljak
Csak vond meg a vállad és engedj tévedni
még van időnk, azt hiszem, egy életnyi.”
Csomóhalmaz
Annyira rossz, amikor szeretnél tudni valamit, de aztán rájössz, hogy lehet jobb nem tudni a dolgokat, mint tudni, mert esélyes, hogy az igazság nem az, mint amit hallani szeretnél, és akkor már inkább jobb édes tudatlanságban tovább álmodni.
Néha úgy érzem, hogy a madzag vége itt van a kezemben, végre megfejtettem, végre értem, aztán egyet szusszanok, és máris azt kell látnom, hogy összegubancolódott minden, és egy hatalmas csomóhalmazt tartok megint csak a kezeimben.
With your eyes wide shut
Would you?
“So let’s say that theoretically I really like you. And theoretically, even though it sounds moronically cliché and overused, you give me butterflies. And just for kicks, let’s add that, all in theory of course, you may be the one of the most wonderful people I have ever met. And hypothetically, my heart beats ten times faster when I see you. Do you think that you would supposedly, and in the most theoretical sense…feel the same?”
Csak mert ez tök aranyos.
(Meg azért is, mert megint ugyanaz van, mint nyáron. Csak igazából ez most még rosszabb, mert már szeptember óta tart. Nem értitek, én se értem. Jó ez így.)
((Icipici sóhaj…))