Talán nem is tudsz róla, talán külön élvezed.
Talán a markodban kuncogsz csillogó szemekkel, hogy éljen, megint egy lány, aki odavan érted. Belenézel a tükörbe, és büszkén kihúzod magad, mert tudod, hogy valakinek így vagy jó, ahogy vagy. Önbizalommal tölt el a tudat, hogy valaki gondol rád, bárhol vagy.
Mert annak a valakinek állandóan eszébe jutsz…és tudod mi a legrosszabb? Az, hogy reménykedik. Esze hiába ismételgeti szüntelenül, hogy nincs értelme, felesleges, mindhiába, hagydafrancba… Valahogy mégsem megy neki.
Persze mondom, lehet, hogy nem is tudsz róla. Lehet, hogy fogalmad sincs arról, hogy mennyire tönkreteszed, pusztán azzal, hogy vagy. Mert ez a legrosszabb. Hogy csak félig vagy. Krémes fagyira vágyik, helyette csak egy üres tölcsért tart a kezében. S igaz már rég nincs forróság, még mindig azt várja, hogy megteljen.
De tudod mit? Nem kell tudnod, nem kell megértened. Vagy ha tudod, akkor is elfelejtheted.
A lényeg annyi, ha eddig nem kellettem, most már ne is kelljek.
Mert mi vagyok én, hogy futok utánad, mikor nem is kergetnek…
2o11 egy új kezdet.
Nélküled.
annyira-annyira-annyira tudom, h milyen érzés ez. és annyira nem fair. kitartás a fogadalomhoz… lesz ez még így sem :)
Ne aggódj, engem mindig Szerethetsz és én mindig Szeretni foglak! Itt leszek Neked, ha kell, ha nem…! Az ilyen helyzetekre, a vidám pillanatokra, a szomorú történetekre, vagy csak némi unaloműzésre…! ;)
XoXo, Adró Girl ;D :)
a tv előtt ülős, sorozatnézős punnyadásra, a sminkelésre, a hisztielhárításra, a fotóssétákra, a pizzaevésre, a panaszdélutánokra, a vásárlási rohamokra, az éjjeleken át tartó msn-es traccspartikra, a folyamatos lelki támaszadásra gondolsz? arra, hogy ha magam sem tudom, mi történt velem egy adott napon, akkor nem a naptáramat fogom fellapozni, hanem visszaolvasom msn logban, hogy mit meséltem neked, és máris tudom, hogy mi volt aznap? mert te mindig megkérdezed, hogy mizu, és mert neked nem annyi a válaszom, hogy “semmi kül”. mert ez ennél sokkal bonyolultabb, igaz? naná, hogy erre gondolsz! ez így fog maradni örökre. <3
Igeeeeen! És arra gondolok, amikor lecseszlek, hogy “Annaaa, de miéééért?!” és közben 1 fél évre rá már tudom a választ magamtól is… és arra gondolok, amikor panaszkodok neked fél órákat, még sem változtatok a helyzeten, meg arra amikor fekszünk a fűben és azzal égetlek hogy énekem a Save me-t, meg arra amikor megkérdezem mizu és nem hagyom végig mondani, de te visszafogod magad, hogy leordítsd a fejem, hogy fogjam már be… -.- :D :) meg arra is, amikor a naplómat visszaolvasom, minden oldalon megemlítelek! :) na ezek maradjanak mindig így, mert ez egyszerűen és nagyszerűen, csak így szimplán: jó. :) <3