Nagyon-nagyon rosszul aludtam az éjjel. Későn feküdtem, fáradt voltam, de nem voltam álmos, így iszonyat nehezen aludtam el, forgolódtam, órákon át csak félálomban voltam, kattogott az agyam, és nem bírtam leállítani. Fáztam, azt hittem amiatt nem nyom el az álom, akkor felkeltem, felvettem egy pulcsit, zoknit, visszabújtam…semmi. Ez úgy hajnali 4 óra tájban lehetett. Aztán reggel (vagyis kb 3 órával később) megébredtem, amikor anyum munkába készülődött. Aztán délelőtt nagyim állt előttem amikor kityitottam a szememet. Megkérdezte, hogy felkelek-e tanulni, mondtam neki, hogy nagyon keveset aludtam, úgyhogy még kérek egy kis időt, mert így nem menne. Hát kaptam. Becsukta az ajtót, hagyott, én meg beállítottam az ébresztőt, hogy egy óra múlva (fél 11-kor) keltsen, akkor már muszáj lesz nekiállni a napnak. Aztán szólt a telefonom. Elsőre naivan azt hittem, hogy sikerült elaludnom, és már le is telt az a nyamvadt egy óra, aztán leesett, hogy ez nem az ébresztőm. Hanem anyukám. Persze reflexből kinyomtam, visszadőltem. Megint csörög. És akkor feladtam és kikeltem és ettem kakaós gabonapelyhet meg kivit és nekiestem a kommunikációelmélet csodálatos rejtelmeinek.

Tudtátok, hogy “a fénykép olyan szövegtípus, amelynek nincs nyelvtani rendszere és sajátos szókincse, jellegére nézve konnotatív és ikonikus, tartalma pedig kontextualizálható”? Tök jó a fényképnek, hogy szövegtípus. És hogy “az interperszonális metafunkció feltételezi, hogy bármely szemiotikai jel képes a jel alkotója, befogadója, és a tárgy közti társadalmi kapcsolatrendszer vizuális érzékeltetésére”? Akkor ha én most ide rajzolok egy almát, az érzékelteti a köztem, közted, és az alma között lévő társadalmi kapcsolatrendszert? És mi az? Jajj és mégegy! “…akik kevésbé boldogok és kevésbé képesek vagy képzettek ahhoz, hogy rendet teremtsenek a tapasztalataikban, sokkal valószínűbb, hogy függőségi viszonyba kerülnek e médiumtól, és kevesebb élvezetet képesek találni a tévénézésben.” Hogy függ össze a tévénézés és a boldogság? És hogy tudok rendet teremteni a tapasztalataimban? És aki hülye, az miért élvezi kevésbé a tévét? Az a baj, hogy nem értem.

Megvariáltam a vizsgáimat. Még későbbre toltam a mikrot meg a szocpszichot, és még fontolom a szerdai kommelmélet leadását is, csak hogy tutira sikerüljön. Nemám. De azért már majdnem mérges lettél, ugye Lilla? :P

Ó, és megtanultam jelnyelvül azt, hogy sajtószabadság! Meg azt is, hogy sakk, meg hogy sárga, sőt, tudom azt is, hogy sárgadinnye. Szuperság.

Meg találtam jó számokat, mint a Glee-féle My Life Would Suck Without You, vagy a Neon Trees – Animal, amit még egyszer a kocsiban hallottam, és megtetszett a refrénje, és most szólt a rádióban és még mindig tetszik a refrénje. Oh oooh, i want some more…oh oh, what are you waiting for?

Meg egy videót is találtam, amit meg is mutatok, mert tetszik, hogy kinetikus tipográfiával csinálták, meg mert tetszik a szöveg. És utánanéztem a könyvnek is, és megfordult a fejemben, hogy megrendelem…aztán mégse.

Eddig még nem írtam, de amúgy belekezdtünk egy 365-ös projektbe Lillával. Minden nap postolunk valamit. Nem kell félni, nem minden nap leszek ilyen bőbeszédű. :) Most is csak azért írtam ide ennyit, hogy addig se kelljen azt a szörny…en izgalmas könyvet bújnom.
Ámen.