Holnap ismét meghódítom Pécs városát, juhé. :) Fő küldetésemként a lehető legjobban lefárasztom Danit (bocsi :D), aminek köszönhetően feltöltődök jókedvvel, hogy energikusan kezdhessem majd a pesti hetet. Mert ez nem állapot, hogy vasárnap óta csak punnyadok itthon, és még ahhoz sincs kedvem, hogy végignézzek egy filmet… A mai AdrisDancsis tali (ami amúgy szupi volt :)

A fiúk egyik kedvenc hozzám intézett kérdése: „És, tudsz főzni? Szoktál?” Én pedig rendszerint zavarba jövök, és csak motyogok valamit, hogy hát persze, hogy tudok, nem egy nagy ördöngősség. Ennek ellenére nem, nem nagyon szoktam, természetesen nem azért, mert fogalmam sincs róla, hogy mit hogyan, vagy mert nem akarok, vagy mert lusta vagyok, hanem egészen [...]

Én nem is gondoltam, hogy ennyire szeretni fogom Budapestet tavasszal. Amúgy is imádom, és sose értettem, hogyan lehet nem szeretni ezt a várost. Szeptember óta egyszer sem éreztem úgy, hogy máshol kéne lennem, máshol lenne a helyem… :) És most így, ebben a napsütéses szép időben valahogy minden még szebb és jobb. Eleve az az [...]

Két nap alatt sikerült összesen 6,5 órát aludnom (amúgy normál körülmények között 10-12-t szoktam. egy nap alatt). Rég nem volt már ilyen. Ennek örömére viszont megtörtént az a csoda, hogy már 9 óta pizsiben fekszem az ágyon, és bizony nem sok választ el attól, hogy rögvest álomba szenderüljek… Amúgy vicces, hogy három nap alatt már [...]

Elég kis punnyadósra sikerült a hétvége, ami egészen furcsa így a szerda-csütörtök-pénteki Adris napok után. Akkor ugyanis jártunk mindenfelé, IKEA-ztunk, Móninál Tabuztunk, Dokk café-ban buliztunk, Sugar shop-ban sütiztünk (ó, az az isteni epres-banános vaníliás pite…!). Szuper napok voltak, feldobódtam, feltöltődtem, imádtam. És örültem, hogy végre megmutathattam Adrinak, hogy milyen ez a pesti pörgős élet, amiről [...]

Csavarogtam, kavarogtam, bóklásztam, csúszkáltam, seggre ültem, felálltam, figyeltem, hallgattam, körbenéztem, kiláttam, elvesztem és megtaláltam. Nagy levegőket véve magamba szívtam a tavaszt. És bizony, nagyon de nagyon (de nagyon!)…elfáradtam. Bakonyban jártunk. Ki a világból, és vissza.

Lezárom ezt a fantasztikus hetet végre, úgy ahogy van, pontot teszek a végére. Búfelejtőnek Adrimmal belevetjük magunkat a győri éjszakába. Remélem nem lesz olyan lapos a Lapos, mint szokott. Így vagy úgy, valahogy majd csak lesz. Meglátjuk, mit hoz a holnap. Csak pozitívan… :)

Atyagatya, rég voltam ennyire szeszélyes. Hisztis vagyok, nyafi, rosszkedvű, csipkelődő. Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Majd jobb lesz. Maybe tomorrow… Amúgy alapjáraton felesleges ünnepnek tartom a nőnapot, de azért ma jól jött, mert nagyon aranyosak voltak a fiúk. Köszönöm a csokikat, köszönöm a (tavaszt idéző) tulipánt. Nem vagyok én hozzászokva ehhez a több oldalról érkező kedvességhez. Igazán [...]

A tegnapi bowling szipiszupi volt. :)) Majd egyszer megtanulok ügyesen játszani. Talán.

…mielőtt (már megint) elhúzzuk a csíkot otthonról. Budapest melegszendvicsfüggővé tett. Ráadásul állandóan úgy alakul, hogy buliznom kell. Hihetetlen.