(Kis fáziskéséssel elmondanám, hogy) A múlt hétvégét Pécsen töltöttem. Fotózgattam, jól éreztem magam, megyek máskor is! Köszi, D! :)
Éljenek a dimbes-dombos utcák, a pécsi dokik és gyógyszertárosok, a Király utca meg a coolturkák, a forraltbor és a sült gesztenye, a csodaszép naplemente, a TV-torony, meg a szegény csizmám. Ja és egészen nyugodtan csessze meg mindenki, aki “aprócska” tornyos-teraszos házikóban éldegél a város felett, jó? -.-
Ezek csak olyanok, amilyenek. Délutáni bolondozás Lillával. Szépek voltak a fények, és van 4 tükördarabkánk, amit muszáj volt kihasználni még mielőtt felkerül a falra. Aztán meg úgyis rég töltöttem már fel képeket, nem? De.
Ma voltunk a Glamour nyílt napján. Igen tetszett a szerkesztőség, a főszerkesztő nagyon aranyos, és minden olyan hűváóó volt. *.* Jövőre is szeretnék menni, akkor már több elképzeléssel arról, hogy mit is akarok majd csinálni (ha nagy leszek). Ezt egyelőre még homály fedi, de talán idővel jön majd az isteni szikra… (még kicsi vagyok)
Amúgy meg szeretem Pestet, BKFestül, albistul, IKEÁstul, Árkádostul, Westendestül, Arénástul, California Coffee Companystül, SugarShopostul, mindenestül. (Ezdeszépmondatvolt, wehehe.) Még jó turikat akarok, meg kis pubokat, meg kiállításokat, és művészvásárokat, és színházat, és…akkor talán megjön az ihletem. Amúgy jól vagyok. Teljesen. Időm nem sok, de virulok. Holnap fotózás és színháááz! ^^
Többi képhez katt: Continue reading
Firkantok ide valamit, mert már rég nem firkantottam, és illene. Az a bajom, hogy nem tudom mit írjak, hogyan írjak, kinek írjak, minek írjak, miért írjak…? Tele van a fejem, és mégsem tudom megfogni a gondolatokat, nem tudom őket idevarázsolni és érthető-élvezhető mondatokba szőni.
Pesten vagyok már, igen. Zűrzavar van, káosz, ide-oda kapom a fejem, rohanok és változok. Csak a szokásos. Már az lenne furcsa, ha nem lenne mindig minden furcsa.
Rengeteg új ember, rengeteg új arc, új név, egy-egy szelet minden új egyéniségből. Még nem teljes a kép, de alakul. Jól érzem magam itt, közöttük. Közöttetek. Természetesnek tűnik, hogy nincs több szürke, hajnali ébredéses, morcos reggel. Hogy az otthon a hét 4 napján mást jelent, mint a maradék 3 napon. Hogy nincs több fárasztó-álmatag reggeli buszozás, viszont van helyette napi több órán át tartó metrós zötykölődés. Néha egy-egy elkapott pillantás, egy-egy kedves szó. Idegenektől, félismeretlenektől és félismerősöktől. Eddig csupa-csupa pozitív tapasztalat. Ha a rossz dolgokat keresném, biztos találnék milliót ebben a “koszos városban”. De nekem nem kell más, csak a szép, csak a jó. Az egyetemistákkal teli, hangulatos nagyváros. A Nagyváros. Nekem nem kell se több, se más.
…Pezseg a város, és én pezsgek vele. Sodor magával az élet. Még nem tudom a pontos célt, de élvezem minden pillanatát. Ennyi a lényeg.
És már 95 perce születésnapom van, és jajj de vidáman indul! Boldog vagyok. ^^ <3
Pénteken voltunk bulizni, életemben először voltam a Bridgeben (mármint direktbe bulizni). Kint álltunk a teraszon, véletlenül felpillantottam az égre, és a felhőkkel tarkított feketeségben láttam egy hullócsillagot. Méghozzá azt az erős fényű, hosszú csíkot húzó fajtát. Kívántam, hogy a szombati lakás legyen szép, legyen minden jó. Egészen eddig csak nézegettük a hirdetéseket, telefonáltunk 1-2-t, de még egy albérletet se keresünk fel Pesten, hogy megnézzük, milyen. Ez a szombati volt az egyedüli lakás. Így, augusztus 28-án. Utolsó esélyünk a sulikezdés előtt. És bingó.
VI. kerületben leszünk, Andrássyt keresztező utcában, az Oktogontól 2 percre, ergo a pezsgő nagyváros szívében. A ház régi bérház, tipikus körgangos, hangulatos, mindig ilyennek képzeltem. A szomszédokkal még nem találkoztunk, de meséltek róluk, és elég vicces lakóközösségnek ígérkezik. A lakást most újítják. A szobák tágasak, bútorozottak, az ablakok az utcára néznek (az utcára, ami amúgy végig be van kamerázva, úgyhogy még biztonságban is leszünk!). Találtunk 4. lakótársat is. És mindezt így elsőre. Fortuna szeret engem. <3
“School starts again, tomorrow. I don’t know whether i’m excited about it or not. I guess i’m rather not. This is my last year in highschool, but to tell the truth i would skip it if i could. I would rather go to college in Budapest and start a new life right now. Find new friends. Try to be visible and nice. Try to be who i really am.
Change.”
Hűű. :) Ezt 1 kerek éve írtam tumblr-re. Nagyon szerettem volna már Pestre menni, átugrani az utolsó gimis évet és végre új életet kezdeni, új emberek társaságában, egy új helyen. És most végre itt tartok, már csak pár nap és elkezdődik, kinyílik az ajtó és onnantól nincs megállás. Egy álom vált valóra? Azt hiszem, mondhatom. Még ha hülyén is hangzik. Ez volt a célom, erre vártam, erre vágytam, elértem, és most örülök.
A “visible” részt így a nyáron már sikerült amúgy elérnem, meg talán a “nice”-t is. Csak úgy tapadnak rám az emberek (még ha a régiek el is hagynak, azért annyira szörnyű nem lehetek…). És lehet, hogy többségük csak az “unaloműző” szerepét kapta meg, azért a helyzet az, hogy mégis lesz pár kapcsolat, ami remélem hosszú ideig megmarad. Rajtam ne múljon.
Az előbb elkezdtem írni egy a mostanában megszokottnál is negatívabb bejegyzést, aztán eszembe jutott egy kedves ismerősöm tegnapi elszólása, miszerint:
23:37:46 T: régebben sűrűbben írtál
23:38:01 T: meg volt csomó ilyen “örömpost” vagy nem is tudom hogy mondjam :)
úgyhogy elnyomom a negatív hullámokat, és megpróbálok örömpostot írni, vagy legalábbis valami pozitívat. Tehát ezt a bejegyzést küldeném sok szeretettel James-nek, és mindenkinek, aki szereti! ;)
Megint több, mint egy hónapja nem jelentkeztem, ennek ellenére minden nap 40-50 körül mozog a blog látogatottsága, sőt, valamikor a 100-at is meghaladja. Bár tudom, hogy ezekben az adatokban nem bízhatok 100%-osan, azért mégiscsak jólesik kicsiny lelkemnek. :) Köszi mindenkinek, aki kíváncsi rám és olvas!
Július 9-én írtam utoljára teljesértékű élménybeszámolót, azóta csak lelkizés és örömkönnyhullatás történt. Hát akkor most kicsit flashback-elek, ha nem bánjátok.
Szóval július. Nagyon-nagyon sok minden történt, és sok minden változott azóta. Holiskezdjem, hmm… Idén nyáron sajnálatos módon semmilyen nyaralás nem jött össze. Családdal se mentünk, barátnőkkel se lett Balcsi. De azért még így is örülhetek, hiszem 3 helyre mégis eljutottam. 2 napot voltam Balatongyörökön, amit köszönhetek a makacsságomnak és igenemberkedésemnek – és persze Neked, édes. :D Belecsöppentem egy (majdnem) teljesen idegen, jól összeszokott társaságba, de egyetlen este elég volt hozzá, hogy mindenki jól megjegyezze a nevemet. Hadd ne kelljen részleteznem, miért… Lényeg, hogy nagyon jó volt, még így is, hogy a felére nem emlékszem. :D :P
Ezt követő hétvégén szintén elég spontán ötletként bátyámmal elutaztunk Debrecenbe, a Campus fesztiválra. Még sosem voltam ebben a városban, ilyen messze Győrtől, úgyhogy eleve örültem neki. A fesztiválozgatást összekötöttük egy kis városnézéssel is, szóval tök jó volt minden. :) Voltunk Quimby koncerten, akikről a Balcsi előtt szinte nem is tudtam, de azóta nagyon megszerettem a számaikat. Élmény volt, már csak azért is, mert ez volt életem első fesztiválja. (:
Hazatérve, másnap már indultam is a soproni unokatesómékhoz. Reeengeteget kutyáztam, meg elfogyasztottam életem első sushiját és garnélarákját. Lehet tapsolni! (Amúgy nem ízlettek.)
Felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek
felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek
felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek
felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek
felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek
felvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettekfelvettek
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ^^
Ma félig-meddig legyőztem magamat. Utálok telefonálni (jó, nem utálok, csak nem szeretek), ezt sokan tudják. És ugyanígy vagyok a webkamerázással is. Nem szeretem, mert akkor csak oda lehet figyelni, nem lehet ásítozni meg egyéb módon szenvedni a gép előtt. Meg még egy csomó dolgot tilos. Na mindegy, ma végülis bekapcsoltam skypeon egy török srácnak, akivel már vagy egy éve beszélgetek, és már nagyjából ennyi ideje könyörög is érte. Beszélni nem voltam hajlandó, de láthatott, cserébe megmutatta a szobáját, ahonnan nyílt egy teraszajtó, ami a kamerában kiégett a fénytől, úgyhogy tökre nem láttam semmit, de azt állította, hogy ott a tenger, úgyhogy majdnem megvesztem az irigységtől… :) És megmutatta a “moscow” feliratos pólóját is, amit egy orosz tengerész barátjától kapott. Ő is tengerésznek tanul. És a tenger mellett tölti az egész nyarat, értitek. *sóhaj*
Aztán találkoztam egy ősrégi ismerőssel, akivel 8-9. osztály környékén nagyon jóban voltam, aztán ahogy nőttünk, úgy egyenes arányosságban (jól mondom? mióta leérettségiztem, nem tudok matekul) távolodtunk is el egymástól. 13. végére már csak egy fiú volt, akinek köszöntem a folyosón, és aki néha odajött 1-1 mondatot váltani. Most elhívott fagyizni, és bár 2 óra után leráztam szegényt, egész jól viselkedett. Szóval kedves volt, no. Mostanában több ilyen régi ismerőssel is összefutottam amúgy. És ez tök fura. Hol voltak eddig…? Vagy ne kérdezzek, csak örüljek, hogy most vannak és nem hagynak unatkozni? Oh igen, így sokkal szebben hangzik. :)
Láttam a városban egy olyan ismerősömet is, akit még nem ismerek, csak látásból, Krúdys volt még nagyon régen (nem mintha öregíteni szeretném), és most msn-ezünk. Nézett és nem tudott beazonosítani, úgyhogy megadtam magam, integettem és mosolyogtam, remélem azért leesett neki, hogy ki vagyok… :)
Voltam moziban is, Shrek 4-en, 3D-ben. Hűha. A 3. részt nem láttam, a 2.-ra nem emlékszem, szóval nem nagyon tudok viszonyítani, de nem volt rossz. Végülis sokat nevettem, vagyis inkább csak mosolyogtam, a mellettem ülő kedves egyén viszont jókat kacagott. :) Csillagokat is néztem, meg vártam, hogy lehulljanak. Nem tették.
Oh és ma beleharaptam az almámba. Mondjuk úgy, édes volt, de azért belefájdult a fogam…
Hogy valami pozitívat is írjak: ma vettem magamnak végre fényképező állványt. Holnap fotózok. (:
