“Rossz annak, aki mindig csak vár. Arra gondolok, hogy a csatába induló hős szerepe ugyan nem lebecsülendő, de ha a dolgok mélyére nézünk, akkor az igazi történet ahhoz kapcsolódik, akit hátrahagytak.”
Best book ever. Fejős Éva Bangkok, tranzit-ja, és Hotel Bali-ja után kész felüdülés. Újra szeretek olvasni. Mert ez a könyv valami olyat mesél el, ami magával ragad, ami olykor mosolyt csal az arcodra, máskor pedig elszomorít, mindenképpen elgondolkodtat, a végén pedig garantált a könnyhullatás.
Ez egy olyan könyv, amiről nem lehet mit mondani. Nem lehet elmesélni, mert azt Jodi Picoult-nál (a szerzőnél) rövidebben és jobban senki nem tudná. Mégis miről szól…? Pár szóban itt a lényeg, de higgyétek el, ennél sokkal többről van szó.
“Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a “sötét oldalon” jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyorsléptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi…”
Már pár hete végeztem vele, csak kölcsön könyv volt, úgyhogy már nincs nálam. Hiányzik. Még nem emésztettem meg, jó lenne újra beleolvasni, bizonyos részeket újra átgondolni, újra megsiratni a szeretnivaló szereplőket, a lehetetlen helyzetet, a keserű véget… Előbb-utóbb meglesz itthon is, és örök darabként fogom őrizni a könyvespolcomon. :)
Nem mellesleg készül már a könyv filmváltozata is többek között Cameron Diaz és Abigail Breslin szereplésével. Biztosan meg fogom nézni, sőt, már várom, ugyanakkor egy kicsit tartok tőle, hogy elrontja a storyt…hogy a szereplők veszítenek varázsukból (a trailer alapján elég elképzelhetőnek tartom sajnos).
Most pedig elkezdem olvasni a Twilight-ot…
