Love is when you realize that they aren’t and it doesn’t matter.”
Love is…
Love is when you realize that they aren’t and it doesn’t matter.”
Yearly Archives: 2009
Love is when you realize that they aren’t and it doesn’t matter.”
I want my creativity back!
Megvan a Canon már vagy másfél hónapja, és mégis alig használtam még. (Még neve sincs.) Kicsit bűntudatom van, hogy küzdés és mindenfajta erőfeszítés nélkül a kezembe pottyant az a dolog, amire már nagyon régóta vágytam, és mintha meg sem becsülném, csak porosodik az asztalomon.
Persze mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem “holdsütéses” délután érnék haza minden nap, mikor már se erőm, se kedvem, se időm nincs fotózni, ráadásul lámpafénynél nem is szeretek.
A suli nem csak időhiányt okoz, de ráadásul még ki is öli az emberből a kreativitást. A legutolsó darabig. Régen volt technikaóránk, barkácsoltunk, fúrtunk-faragtunk, ragasztottunk, varrtunk, hajtogattunk, rajzoltunk, festettünk. Mikor kisebb voltam verseket írtam, novellákat írtam, dalszövegeket fordítottam, rajzoltam, éjjel-nappal Photoshopoztam. Most? Semmi. És ez mind hiányzik.
Úgyhogy ezennel megígérem: minden héten feltöltök legalább egy képet flickr-re. És nem csak selfeket. És kerülöm a tükröket. És kreatív leszek. És ha ezt valaki értékelni fogja, és bármifajta feedback érkezik, akkor majd nagyon örülök. Nagyon.
És ha időm engedi, írok majd ide. Hátha olvassa valaki Ákoson, anyumon és bátyámon kívül is. :)
És még egy utolsó dolog: MOME nyílt napján felbuzdulva szeretnék készíteni egy videot és megszerkeszteni. Kipróbálni, milyen is az.
Hát most ennyi.
Őszi erdő
Egy Lillás fotózás eredményei. Egyelőre ennyi, de még lesznek képek. :)
Így készült: Egy barna layer – és máris szebbek, ősziesebbek a színek. Egy kis játék a Dodge/Burn toolokkal és a Levelsszel, és mindjárt ragyogóbbak a levelek, a borostyán és a fatörzsek. Még egy kis zacskóeltűntetés a Clone stamp toollal és kész is van… :D
Így készült: A hűvösebb hangulat céljából erre a képre ködöt varázsoltam – fehér színű Gradient tool segítségével. Lillán kívül mindennek eltoltam a színeit a kék árnyalatai felé (Color balance). Majd itt is a Dodge illetve Burn toolokkal játszottam. ;)
Nyárból az őszbe
Annyi mindenről akartam írni ezalatt a 2-3 hónap alatt, de mindig elmaradt. Még nyáron se írtam rendesen, pedig akkor aztán volt időm, és lett is volna miről…
Időközben szeptember lett, megkezdődött a suli, gimis éveim utolsója. Végzős lettem – végre! ;) Hogy merre tovább? Pest a cél, vacilálok a turizmus és a média között. Turizmussal többre mennék, média jobban érdekel. Nagyobb gond, hogy mindkét szakon magasak a pontok, nehéz bekerülni. Éppen ezért szántam rá magam, hogy ráhajtok az örök gondot okozó, legleglegutáltabb tantárgyamra, a németre – és megszerzem a középfokú nyelvvizsgát még érettségi előtt (+35 pont…). Hálleluja. :/ Cross your fingers for me!
Szeptember 15-én ünnepeltük 3. évfordulónkat Ákossal. ^^
5 nappal utána pedig betöltöttem a 19-et, amit egy csaknem 1,5 hétig tartó betegeskedéssel ünnepeltem meg. Jellemző. :P Buli elmaradt, barátnők elfelejtettek…hát van ez így. :( Azért akinek számítottam, az megköszöntött, amit én nagyon nagyra is becsülök. Köszönöm. <3
Lett új telefonom, amit imádok, mert senkinek sincs ilyen. ^^
Október elején megérkezett az új fényképezőm. Mint az Olympust, ezt is Drew küldte nekem, mivel ő Nikonra váltott, és ez számára feleslgessé vált. Ezer köszönet érte!
Canon EOS 450D. Aaaaahhhh...! Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, mert az első képek sikertelensége kicsit elkeserített, de másodikra abszolút szerelem. Ránézel egy ilyen gépre, és csak annyit gondolsz, hogy "egy ilyen profi fényképezővel csak szép képeket lehet csinálni". Aztán próbálgatod, és rájösz, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ebbe a csapdába estem bele, bár volt már DSLR a kezemben nem is egyszer, most, hogy a sajátommal kattintgattam méginkább egyértelművé vált számomra, hogy gyakorlás nélkül nem lesznek szép képek. Bele kell tanulni, kitapasztalni. De azért már megyeget. Szeretem. :)
22-én megkezdődött az őszi szünet. Annyi leckét adtak fel, hogy már csütörtök délután elkezdtem megírni őket, pénteken folytattam, nagyon büszke voltam magamra...a baj csak az, hogy a péntek délutánnal el is tűnt belőlem ez a hirtelen jött buzgóság, úgyhogy megint minden az utolsó hétvégére maradt. Okos fejem... :P
A múlt hétvégét meg Pesten töltöttem Ákossal. Az új albi a Ráday út szomszédságában van, igen jó kis környéken. :) Voltunk az Állatkertben (ami eddig kimaradt az életemből, de most nagyon tetszett), a Halászbástyán (detto), meg este megnéztük az ünnep alkalmából tricolorba öltöztetett Parlamentet.
♥ Love in Greece, lovin’ Greece ♥
Hú de rég volt már. Hú de lusta vagy, Anna!!
Azért jöjjenek a képek meg az élménybeszámoló.
Szóval, július 28-augusztus 8-ig Görögországban nyaraltunk Ákossal. Ez volt a 3. tengerpart melletti nyaralásom, de nem kevésbé élveztem, mint a tavalyi első, spanyolországi kiruccanást. Utazási irodán (Aeolus) keresztül szerveztük az utunkat a Korfu szigetével szemben, a kontinensen fekvő Parga városába. Az út pontosan 1 napba telt busszal, fárasztó volt, de a türkizkék tenger látványáért bármikor megtenném újra. Meg újra. :)
Cecelia Ahern ~ The Book of Tomorrow
Új Cecelia Ahern könyv jelenik meg október 1-jén! :) A borítója ugyanolyan mesés és imádnivaló lesz mint eddig megszokhattuk, remélem a történet is éppúgy fog tetszeni, mint a nemrég kiolvasott és azóta kedvec könyvként számontartott Thanks for the memories (Bennem élsz). A magyar fordításra biztos várni kell még egy kicsit. Addigis itt a tartalom:
“Tamara Goodwinnek mindig mindene megvolt, amire valaha vágyott. Gazdag család gyermekeként egy saját stranddal rendelkező kastélyban nőtt fel, saját, divatos ruhákkal teli gardróbbal, hatalmas baldachinos ággyal és luxus fürdőszobával körülvéve. Mindig a mának élt, soha egy pillanatra sem gondolt a holnapra. Míg nem egy nap édesapja váratlanul meghal, így Tamara és édesanyja élete örökre megváltozik. A felhalmozódott adósságok miatt nincs más választásuk, mint eladni minden tulajdonukat és vidékre költözni Tamara nagybátyjához és nagynénjéhez. Tamara egy teljesen új világba csöppen. Míg anyja a fájdalomtól magába zuhanva él, nagybátyja pedig róla próbál gondoskodni, Tamara magányos, unatkozik és egyre csak visszavágyik Dublinba. Ám mikor egy utazó könyvtár érkezik Kilsaney Demesne-be, Tamara izgatottá válik. Szüksége van valamire, ami leköti. A szemei megakadnak egy hatalmas, rejtélyes, bőrkötésű, arany lakatra zárt köteten. Egy kis segítséggel Tamarának végül sikerül kinyitnia a könyvet. Eláll a lélegzete attól, amit a könyv lapjain talál, és teljesen felfordul az élete…”
/ Saját fordítás. Eredeti szöveg itt. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz tartalmat fordítnai, de bizony így az, hogy még nem olvastam a könyvet…azért remélem nem fordítottam félre. :) /
☀ Hrvatska ☀
Már 1,5 hete, hogy hazajöttünk Horvátországból. Azóta tervezem, hogy írok róla élménybeszámolót…hát mostmár tényleg muszáj. :)
Mint már említettem, családi nyaralás volt. Zatonban volt a szállásunk, egy Holiday Village-ben. Tényleg akkora volt, mint egy falu, kis utcácskákkal, rendezett kertekkel, sátras-lakókocsis-mobile homeos-apartmanos részekkel, medencével, saját stranddal, mólóval és sétálóutcával. Nagyon sokat kirándultunk, az érkezésen kívül csak 1 olyan nap volt, hogy nem mentünk semerre se. Szóval aktív pihenés volt, bejártuk a környéket, esténként meg strandoltunk, sétálgattunk, vagy kártyapartyztunk egy kis fügebor társaságában. Mmm, de finom volt! :)
Zadar városában többször is jártunk, csak fél órányi kocsiútra volt Zatontól. Nekem nagyon tetszett. Hangulatos sétálóutcák, lépten-nyomon barátságos beülős-kiülős helyek, kis sikátorok, olaszos hangulatú, régi, romos, de mégis szép épületek mindenfelé (anyum kedvencei, de nem tagadom – anyja lánya… :D) jobbra-balra aranyos kis üzletek (főleg cipőboltok…hmm de milyen szép cipők voltak!). Egyik délután felmentünk a kikötő közelében lévő templom tetejére, ahol bár tériszonyom volt, de nagyon-nagyon szép kilátás fogadott minket. A tenger kéksége és az egyforma színű háztetők nagyon jól mutattak fentről. :) Sétáltunk a kikötő felé, aztán végig a parton. Megnéztük, vagyis inkább meghallgattuk a vízi orgonát is.
Beszéljenek inkább a képek. ;)
Unfair
Vegyünk két embert, és egy gimis tanórát. Az egyik – nevezzük X-nek – elfirkálgat, eltanulgat más órákra, dumálgat, röhögcsél – nem figyel. A másik – legyen Y -, ha nem is teljes erőbedobással, de legalább valami vázlatra hasonlító dolgot gyárt, figyel, csendben ül, és ha az órán netán mégse sikerülne tökéletes jegyzetet alkotnia, akkor azt később lemásolja egy nála szorgalmasabbról. X nem.
Dolgozat napja. X nevetgélve közli, hogy semmmmmit nem tanult, meg sincs neki az anyag. Y legalább 3x elolvasta az anyagot, tanult, úgy érzi sikerülni fog. Mutat X-nek valamit a füzetben, aki erre úgy néz rá, mint aki még életében nem látott olyat: “Úristen, az meg micsoda?? Baszkiii…”. A dolgozat után Y kicsit bizonytalan bár, de lelkiismerete tiszta, hogy ő megtett érte mindent, még akkoris ha amúgy nem érdekli őt se a tárgy. X jókedvűen kijelenti, hogy reméli azért a 2-es meglesz.
Kiosztják a dolgozatot. Y-nak 4-es lett, örül neki.
X is megkapja.
Az is 4-es.
X: 76%
Y: 75%
…
Life’s unfair.
In and out
Ákos erkélyével szemben lévő tető vihar előtti napsütésben – megihletett. :) Nem ilyen képet akartam eredetileg, de aztán Lilla képe pont ráillet a kéményre, és gondoltam miért ne. Így lett tehát a mix eredményeként Lillából kéményseprő és Mikulás néni egyszerre… :D
Baden
Múlt hétvégén voltunk Sopronban, unokatesóim szülinapján. Győrben 30°, ragyogó napsütés, megsülünk hosszúgatyában –> Sopronban szakad az eső, pulcsi kell, lőttek a kertipartynak. Jellemző. :P
Vasárnap kirándultunk egyet Ausztriába, Badenbe. Akkor már jó idő volt, úgyhogy sétáltunk egy nagyot az ottani rózsakertben és a Casino kertjében. Szép volt. :)
