“Engedd el!”
Kezembe veszem a képzeletbeli lufimat, és belerakosgatom az emlékeket. Belegyömöszölöm a múltamat. Majd szépen lassan felfújom, és kötök rá egy csomót. Jó szorosat, nehogy kicsusszanjon a lyukon át egy szó, egy dal, egy érintés. Elengedem. Egyesével leemelem ujjaimat a zsinórról és várom, hogy kiszaladjon a kezeim közül. A legapróbb sóhajtás, egyetlen rezzenés, kósza könnycsepp nélkül. A szél fújja a hajamat, bele-belekap a szoknyámba. Nézem a lufit. Nézem, ahogy cikázik az ég felé. Egyre kisebb lesz, egyre távolabbi, s én mindinkább úgy érzem, mintha nem is az enyém lenne. Biztos csak valamelyik gyerek eresztette el, egészen véletlenül. Körülnézek. Rajtam kívül nincs a környéken senki. Egy dombon állok, egyes egyedül. Csak én vagyok itt. Meg a lufim az égen. Felemelem a fejem, tovább figyelem, de egyre homályosabb a kép, összefolyik minden, már nem látom, már nem látok semmit, már…nem… Megremeg a világ, és én térdre borulok. Fagyos a talaj, vizesek alattam a falevelek. Újra és újra átfut a hátamon a hideg, zihálva veszem a levegőt. Zokogok. Egyre csak zokogok. Nem akarok semmit sem jobban, mint a lufimat. Újra. Visszakapni. Kinyitom a szemem. Lenézek a kezeimre, és ujjaim közt megpillantom a zsinórt. Sejtelmesen fülembe súgja halk szavát a szél, beleborzongok. Fejem felett bizonytalanul lebeg tovább a végzetem, miközben a végtelennel kergetőzik az életem…a múltban élek, a jelenben létezem.
“Eressz el…!”
Monthly Archives: October 2010
Tükörmóka
Ezek csak olyanok, amilyenek. Délutáni bolondozás Lillával. Szépek voltak a fények, és van 4 tükördarabkánk, amit muszáj volt kihasználni még mielőtt felkerül a falra. Aztán meg úgyis rég töltöttem már fel képeket, nem? De.
Ma voltunk a Glamour nyílt napján. Igen tetszett a szerkesztőség, a főszerkesztő nagyon aranyos, és minden olyan hűváóó volt. *.* Jövőre is szeretnék menni, akkor már több elképzeléssel arról, hogy mit is akarok majd csinálni (ha nagy leszek). Ezt egyelőre még homály fedi, de talán idővel jön majd az isteni szikra… (még kicsi vagyok)
Amúgy meg szeretem Pestet, BKFestül, albistul, IKEÁstul, Árkádostul, Westendestül, Arénástul, California Coffee Companystül, SugarShopostul, mindenestül. (Ezdeszépmondatvolt, wehehe.) Még jó turikat akarok, meg kis pubokat, meg kiállításokat, és művészvásárokat, és színházat, és…akkor talán megjön az ihletem. Amúgy jól vagyok. Teljesen. Időm nem sok, de virulok. Holnap fotózás és színháááz! ^^
Többi képhez katt: Continue reading