- Nézd ezt a szakadt térképet! Millió apró pont futkos rajta fel-alá.
- Nekem a hideg futkos tőle végig a hátamon. Mit jelölnek a pontok?
- A szíveket.
- Hogy érted?
- Ahogy mondom. Érző, dobbanó, fájó, elkeseredett, szerelemre éhes szíveket.
- És miért szaladgálnak ilyen eszement módon, mint a megkergült hangyák?
- Hogy miért? Mert magányosak. Keresik a párjukat. A hozzáillőt, a passzolót, az elképzeltet.
- Mondd csak, megéri ezért így rohanni?
- Azt mondják, a szerelem bármit megér. Csak tudod, nehéz úgy keresni, hogy nem tudod pontosan mi is az, amit keresel. Ez az ezernyi szív van, hogy a nagy rohanásban észre sem veszi azt az egyetlent, amelyiket neki szánt az ég, mert az adott minutumban épp eltakarja azt egy másik. Rengeteg lehetőséget elszalasztanak, és még csak nem is tudnak róla! Van, hogy olyan eszeveszettül keresgélnek, hogy csak egy villanást látnak az áhított ideálból, amiről később azt gondolják, csupán látomás volt, semmi több. Van, hogy legszívesebben feladnák, elfáradnak, belefáradnak, megunják a hajszát, és ki akarnak szállni ebből az egész ostoba játékból. Sőt, van, hogy valóban fel is adják.
- És van, hogy valami csoda folytán a hozzáillő, a passzoló, az elképzelt, éppen amikor a legkevésbé számítanak rá, amikor egyáltalán még csak nem is keresik – nekik koccan. Ugye? Kérlek, mondd, hogy ugye!
- Ugye.
- Reméltem. Szóval…ahhoz, hogy megtalálják a párjukat, előbb fel kell adniuk? Le kell mondaniuk minden utolsó reménysugárról?
- Dehogy, erről szó sincs. A szerelem olyan, mint egy vihar. Váratlanul jön, aztán mindent felkavar. Ennyi a lényeg.
- És mi van, ha ez a hozzáillő, a passzoló, az elképzelt egyáltalán nem is olyan, mint amilyennek előtte elképzelték?
- Micsoda kérdés! Hiszen pont ez teszi őt olyan igazivá.
tyűűűdenagyonjóóólett! :( :) én is keresek most… és nem tudom, hogy megtaláltam e már egyszer, vagy most fogom, vagy vak vagyok, vagy nem, totál káosz… :(
Mint amikor gesztenyét keresel az őszi avarban, de egyik se tetszik meg, egyik se olyan amilyet elképzeltél, ezért leülsz a padra még mielőtt elindulnál haza és akkor valami a fejedre pottyan. Igazából ez a gesztenye se szebb mint amiket láttál, se nem kerekebb, se nem fényesebb, se nem barnább, de a helyzet miatt még is azt hiszed ezt az amit kerestél és valamiért nagyon megtetszik, ezért hazaviszed és magadnál tartód akár egy életen át. Hogy a helyzet adja, vagy tényleg más? Hát ezen ugyanúgy rágódnom kell még mint a befőtt témán :) :) Ja és amúgy tetszik amit firkantottál :) :P
Adró, még ha meg is találtad már egyszer, meg fogod találni másodszorra is! :) <3
Kedves macibefőtt… :D Jó kis hasonlat. :) Rágódj csak rajta, a befőtt-témát már úgyis megbeszéltük elégszer, azt hiszem. És persze örülök, hogy tetszik. ;)