Igaz már kedden hazajöttünk, de azóta nem volt kedvem blogra írni. Úgyhogy most.

Egy hetet a Mátrában nyaraltunk anyumékkal, tesómmal, meg Ákossal. Nagyon jó volt. :) Egy icipici faluban, Fallóskúton volt a szállás, az erdő közepén. Bejártuk az egész környéket – voltunk túrázni Ágasváron, Bagolyirtáson, Mátraszentimrén, strandoltunk Pásztón, sétáltunk egyet Eger belvárosában, “megmásztuk” az ország legmagasabb csúcsait (Kékestető, Galyatető). Kirándultunk mindenfelé, nem telt el egy nap sem program nélkül, úgyhogy mindenki jólérezte magát. :) Legjobban az ágasvári túra tetszett, mert ott tényleg nagyon szép volt a kilátás és meg kellett érte küzdeni. Olyan erdei utakon mentünk, hogy többször is esélyes volt, hogy valaki le fog gurulni, úgyhogy örültünk mikor végre felértünk a csúcsra. De megérte. :) 11 km gyalogtúra után még finomabbnak tűnt a vacsi. ;) Continue reading →

Fallen in love. Mindennel, ami ott volt. Az emberek, a csodaszép helyek, a régi házak, a hegyek, a városok hangulata – olyan jó, olyan olasz volt minden, és annyira de annyira szívesen visszamennék! :(

Eredetileg én a 6 napos utat úgy gondoltam, hogy abból 6 nap Olaszországban fog eltelni, ebben sajnos csalódnom kellett, végül csak 4 nap volt az egész (másik 2 az utazás, délutáni indulással, reggeli érkezéssel). Megfogadtam, hogy többet ilyen szervezett utakra nem fogok elmenni (ugye ezt a suli szervezte, utazási irodán keresztül). Nagyon szar érzés mikor ott vagy egy szép helyen, le akarod fotózni a kilátást, vagy csak ücsörögnél még és gyönyörködnél a látványban, de nem lehet, mert már kiabálnak, hogy menj már mert lemaradsz a csoporttól… Meg hát egyszer van az ember Rómában, mi az, hogy nem mehetek le a tengerpartra, mert nem vállalják értem a felelősséget? :/ A buszon alvásról ne is beszéljünk, kínszenvedés az egész, korai foglalással egy fapados repcsivel is kijöttünk volna ennyi pénzből, és akkor lett volna +1 napunk a látnivalókra. Egyszóval a szervezés nem volt a legjobb, de azért az élmények csak pozitívak. :)

Első nap reggel Orvieto városában álltunk meg először. Nagyon hangulatos kis hely volt, éppen hogy csak ébredeztek a lakói, legtöbb üzlet még zárva volt, az éttermek előtt söprögettek, készülődtek – ez tipikusan olaszos jelenet volt számomra. :) Megnéztük a dómot, aztán volt egy kis szabadprogram, úgyhogy Nonival sétálgattunk egyet. Később továbbindultunk a busszal Tivoliba. Itt megnéztünk egy reneszász kertet (Villa d’ Este), csodaszép volt. Mindenfelé szökőkutak, zöld növények, citrom- és narancsfák. Ráadásul pont kifogtunk egy esküvőt, előttünk fényképezkedett egy újdonsült házaspár, úgyhogy a barátnőimmel egyből belezúgtunk a helybe. :D Kora délután már oda is értünk a szállásra, ami egy holiday parknak nevezett camping volt. Meglepett, amit láttam és később az idegenvezetőnk is elmondta (mrs Tulajdonképpen): az olaszok nyárra kiköltöznek a városból ilyen campingekbe. Tudnak élni… Találtunk medencét is, este pancsoltunk egyet. :)

Continue reading →

Jobb később, mint soha. Kezdjük az elején. ;)

Az EU tavaly novemberben rendezte meg – első alkalommal – a Juvenes Translatores nevű fordítási versenyt a 27 tagállam 17 éves diákjai között. Magyarországról 67 versenyző volt, a nyertes pedig én lettem. Csak így szerényen, oh yea. ^^ Kissé meglepett a hír, aztán egyből sokkoltak azzal, hogy “készülj, mindjárt itt a Revita, hogy interjút készítsen veled!”. Még sose álltam kamera előtt. Nem is nagyon szeretnék, köszönöm, inkább mögötte. :) Persze ez lényegtelen, másnap jött az m1 is. Aztán kétszer is benne voltam a Kisalföldben, megjelent egy rövid cikk a Metroban, meg interjút adtam a Magyar Rádiónak. Nyereményként Brüsszelbe utazhattam 1 kísérővel, 3 napra. Bátyámat vittem, hogy lássa miiiilyen jó hugi vagyok. ^^ Ez volt az első utunk repülővel, nagyon élveztük. Annyira nagyon szépek a felhők felülről! És mostmár tudom, fent tényleg mindig süt a nap. :) Ott kéne laknom…hmm. *somewhere far far away from those black clouds…*
A repcsi Bécsből indult, Brüsszelben meg vártak minket olyan kis táblát lengetve, mint a filmekben. :D Szállást a Citadines hotelben kaptunk, mint a másik 26 (pontosabban csak 25, mert 1 valaki nem tudott jönni) versenyző. Sajnáltam, hogy a repülőnk csak délután 5-kor indult, így mire Belgiumba értünk már sötét is volt, meg el is fáradtunk. Azért picit még sétáltunk a belvárosban a többi nyertessel.

Másnap reggel ugyanezt tettük egy idegenvezető kíséretében. Tetszett a város, ahogy a régi építésű Anglia-feelingű házsorokkal büszkélkedő utcák egyszercsak hipermodern, üvegfalú irodaházakba futnak. Láttuk persze a Manneken Pis-t is, tök aranyos! :D A városnézés után a díjátadó ünnepség következett, méghozzá az Európai Bizottság székhelyén. Szerencsére nem kellett megmukkannom… :] Leonard Orban-tól és Karl-Johan Lonnröth-től kaptam 1-1 kézrázást, mosolyt, egy szép nagy oklevelet, meg egy „biztosnaggyonizgalmas“ 20 kilos könyvet. ;P Volt velünk egy profi fotós is, aki a díjátadó közben és után is csinált rólunk képeket. Rólam ilyen “fogom az oklevelet és nagyon örülök” című képből készült vagy 10. De ami nem tetszett azt…kill? Kill! xD

A díjátadó után egy kis állófogafás várt minket, ahol a desszert…mmm…isteni volt! ;) Aztán a fordító irodák következtek, ahol egy ott dolgozó magyar webfordító csaj “vezetett minket körbe”, és megmutatta hogyan dolgoznak a nagyok. Az irodában ücsörgés után újabb állófogadás következett, aztán mentünk vissza a hotelbe és kaptunk egy kis szabadprogramot, de annyira lefáradtunk, hogy csak pihiztünk egyet a város bejárása helyett. Vacsiig ment a webcamozás meg az iChat anyummal és Ákossal. A vacsi egy francia étteremben volt. Hmm hát hogy is mondjam…érdekes volt…maradjunk annyiban, hogy inkább csak az édességekhez értenek. :P Csiga? Pfujj! De azért jóléreztem magam. :)

Hogy a témánál maradjak, a 3. nap reggelt kaja utáni kereséssel kezdtük, jártuk az utcákat, hogy valami kis boltot találjunk, és megreggelizzünk. Kicsit meglepődtünk, hogy minden zárva volt, az abc-k, a pékségek, a kajáldák 9 körül nyitottak, de még a McDonald’s és a PizzaHut sem volt nyitva 8-kor! Miután sikeresen találtunk egy kis pékséget, visszamentünk a szállodába, onnan pedig cuccostul, busszal vittek minket egy kiállításra, ami az EU 50 évéről szólt. A megvalósítás tetszett, látványos volt, meg voltak érdekes dolgok, de igazából mégse bírtam nagyon odafigyelni az elhangzott dolgokra, és a végére egyre kisebb időközönként rámjött az ásítozhatnék. :P A kiállítás után msn-címet cseréltünk 1-2 versenyzővel. Csak Mr. Malta-t említeném meg, mert azóta is ő az egyetlen akivel kommunikáltam (apropó, csessze meg h 3 hetes a húsvéti szünet náluk!! o.O). A kiállítás után mentünk is egyenesen a reptérre, nekünk negyed 3-kor indult is vissza a gép. Reptéren még gyorsan elköltöttük a pénzünket, ami hát mit ne mondjak, nem volt nehéz…öhm…1000 ft-os fél literes szénsavmentes ásványvíz rulz…! Eheh. Persze hoztunk haza csokit is. :) Valaki nyisson már egy csokiboltot brüsszeli mintára itthon is!! Léccilécci.