“Who gets to determine when the old ends and the new begins? It’s not a day on a calendar, not a birthday, not a new year. It’s an event – big or small, something that changes us. Ideally it gives us hope. A new way of living and looking at the world. Letting go of old habits, old memories. What’s important is that we never stop believing we can have a new beginning. But it’s also important to remember that amid all the crap are a few things really worth holding on to.”

/Grey’s Anatomy/

22:45 o_ferit: hello
22:49 Aทท: hello
22:51 Aทท: so?
22:52 o_ferit: hi
22:52 o_ferit: how are you
22:52 Aทท: who are you? :P
22:53 o_ferit: me deviantart
22:53 o_ferit: what is your deviantart link
22:53 Aทท: http://smilelikeanangel.deviantart.com/
22:54 o_ferit: thanks
22:58 Aทท: yours?
22:59 o_ferit: yes
23:00 Aทท: ?
23:00 o_ferit: your photoos very nice
23:02 Aทท: thank you
23:02 Aทท: i want to see yours too
23:02 o_ferit: you likes flowers
23:03 o_ferit: your photos very sexy
23:05 Aทท: you’re such a great chat partner, you know… i love the way you’re answering to my questions. how nice it is that you can speak English and that you can understand every single word that i’m typing, isn’t it fun? ^^
23:06 o_ferit: yes. you alone
23:06 Aทท: i thought so…
23:06 Aทท: and yes, i agree that you’re an asshole

Hajat tép, tilt, töröl, felejt…

Csak ült a felhő alatt és várt. Lehajtott fejjel figyelte a tócsát, figyelte, ahogy az esőcseppek meg-megzavarják a víztükör békés harmóniáját.
- Hát te meg mit csinálsz itt? – lépett oda hozzá egy pöttöm kislány.
- Várom, hogy elálljon az eső. Nem szeretem az esőt, tudod? Szivárványt szeretnék inkább.
- Ugyan, ez butaság! Hát nem jártál te iskolába? Nincsen szivárvány eső nélkül!
- Tudom. Tudom… – hallatszott a szomorkás válasz.
- Leülhetek melléd?
- Persze. – felelte a lány, majd arrébb csusszant a kőfalon. – Csak nyugodtan. Úgyis olyan egyedül érzem magam.
- Egyedül egy ilyen vidám napon? Butaság!
- Ugyan mitől lenne vidám? Hiszen esik az eső! Ilyenkor mindenki szomorú.
- Ez valami törvény? Nekem ilyet nem tanítottak soha. Próbáld más szemmel nézni a dolgokat. Próbálj meg örülni az esőnek.
- Örülni?
- Hát persze! Figyelj csak… Látod ezt a tócsát itt előttünk?
- Látom.
- És mit látsz?
- Mit látnék? Ez csak egy tócsa…

Read the rest of this entry »

A hat lépés távolság elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van.
Az elmélet Karinthy Frigyes 1929-es Láncszemek című novellájában bukkan fel először. Az ötlet Karinthy megsejtéséből indult. Úgy gondolta, hogy a láncban a láncszemek növekedésével párhuzamosan az ismerősök száma exponenciálisan növekszik, így elegendő néhány kapcsolat, hogy az ismerősök köre kiadja az egész emberiséget.
Az elméletet, és vele együtt az elnevezést, kiterjeszthetjük minden olyan halmazra, melyben kapcsolat áll fenn az egyedülálló egyedek között. Például, egy szótár „lásd még” részében a szótár egy másik szócikkére irányító hivatkozás van; hat ilyen szócikkre hivatkozást követően, az elmélet szerint, bármelyik szócikkhez eljuthatunk, amelyre van hivatkozás.

“Egyébként kedves játék alakult ki a vitából. Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagja. Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek – ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen ismeretség alapon, mint ahogy mondani szokták: “Kérlek, te ismered X. Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z. V.-nek, aki neki ismerőse…” stb.
- Na, erre kíváncsi vagyok – mondta valaki -, hát kérem, mondjuk… mondjuk, Lagerlöf Zelma.
- Lagerlöf Zelma – mondta barátunk -, mi sem könnyebb ennél.

Két másodpercig gondolkodott csak, már kész is volt. Hát kérem, Lagerlöf Zelma, mint a Nobel-díj nyertese, nyilván személyesen ismeri Gusztáv svéd királyt, hiszen az adta át neki a díjat, az előírás szerint. Márpedig Gusztáv svéd király szenvedélyes teniszjátékos, részt vesz a nemzetközi nagyversenyeken is, játszott Kehrlinggel, akit kétségkívül kegyel és jól ismer – Kehrlinget pedig én magam (barátunk szintén erős teniszjátékos) nagyon jól ismerem. Íme a lánc – csak két láncszem kellett hozzá a maximális öt pontból, ami természetes is, hiszen a világ nagy hírű és népszerű embereihez könnyebb kapcsolatot találni, mint a jelentéktelenséghez, lévén előbbieknek rengeteg ismerőse. Tessék nehezebb feladatot adni.

A nehezebb feladatot: egy szögecselő munkást a Ford-művek műhelyéből, ezek után magam vállaltam, és négy láncszemmel szerencsésen meg is oldottam. A munkás ismeri műhelyfőnökét, műhelyfőnöke magát Fordot, Ford jóban van a Hearst-lapok vezérigazgatójával, a Hearst-lapok vezérigazgatójával tavaly alaposan összeismerkedett Pásztor Árpád úr, aki nekem nemcsak ismerősöm, de tudtommal kitűnő barátom – csak egy szavamba kerül, hogy sürgönyözzön a vezérigazgatónak, hogy szóljon Fordnak, hogy Ford szóljon a műhelyfőnöknek, hogy az a szögecselő munkás sürgősen szögecseljen nekem össze egy autót, éppen szükségem lenne rá.

Így folyt a játék, és barátunknak igaza lett – soha nem kellett ötnél több láncszem ahhoz, hogy a Földkerekség bármelyik lakosával, csupa személyes ismeretség révén, összeköttetésbe kerüljön a társaság bármelyik tagja.”

/Karinthy – Láncszemek/

Úristen, már május van, és még mindig havas képek vannak a flickr galériám első oldalán?? Ez igazán kiábrándító. De most már kezdem összeszedni magam, azt hiszem, és holnap igenis csinálok is valami új képet (valamit, ami kreatívabb, mint a virágok). Hiányzik. Nagyon, nagyon, nagyon. Viszont állványom az most nincs…na ez probléma. :( Kéne egy sajátot venni hmhm…
Amúgy meg már félérett vagyok. :) Jó túl lenni rajta. Már irtóra untam a kosztümös-gyomorgörcsös reggeleket, meg azt is, hogy 5 nap alatt vagy 82047532x kellett felírnom, hogy “Gruber Anna 13.K”. Már annyira idegeskedni sem idegeskedek, bár nem tudom, hogy hogy sikerültek, de változtatni már úgysem tudok rajtuk… Majd kiderül, mint ahogy majd az is kiderül, hogy mindez elég lesz-e nekem Pestre. Remélem. Nagyon, nagyon, nagyon. Addig pedig megpróbálok nem számolgatni.
Aztán, ami az utolsó napokat illeti, végül jobban sikerültek, mint ahogy vártam. Igaz a vidámballagás felejthető volt, a szerenád örök emlék marad. :) Kalandos utunk volt Győrújbarátra és Szabadhegyre is. Még jó, hogy nem vagyunk őrültek, és akkkkor is benyomorgunk egy 7 személyes kocsiba 14-en, ha épp a rendőrfőnök háza előtt állunk. :D Hatalmas volt. Nagyon, nagyon, nagyon. A ballagás is szép volt, meg utána a vacsi is. (Tele ettem magam. Nagyon, nagyon, nagyon.)
Most egy kicsit pihi van. A hétvégén voltam Pesten…hát ja, erről ennyi elég is. :) Aztán ma csináltam sütit, meg hivattam elő képeket. Ballagásosakat a rokonoknak, mert anyum már nem hagyott nyugodni, meg magamnak is hivattam elő a falamra. Mert hogy nekem van egy könyvespolcom, aminek pont az oldalát bámulom, ha fekszem az ágyban. Na és ez mindig tele van ragasztva képekkel, hogy mielőtt álomba merülnék, legyen mit néznem, és eszembe jussanak a szép emlékek. Csakhogy ezek a képek egy idő után kifakulnak, nagyon, mert hogy napközben pont rájuk süt a nap. Úgyhogy nagyjából 2 hónapja leszedtem őket, és azóta üresen állt. Csak tátogott rám esténként, ami egy idő után egyre jobban zavart. Így történt hát, hogy ma rászántam magam (meg persze a pénzemet), és végre új képek kerültek ki, és újra van mit néznem, és van min elmélkedni, és vannak új, szép emlékek. Igaz, én buta kiragasztottam olyan képeket is, amiktől elszorul majd a szívem, ahányszor csak rájuk pillantok. De nem bírtam megállni, kellenek azok is, mert emlékek, ráadásul szép emlékek, még akkor is, ha többé már nem jelenteken ennél többet…
És tudjátok mit csináltam még? Sütit! Háhá. Ezer éve nem sütöttem, talán karácsonykor utoljára. Pedig szeretek, és mostantól fogok is gyakrabban, mert anyumnak nincs rá ideje, nagyim sütijeit pedig kollektíve nem szeretjük (csak te, Kristóf). Most a kedvenc tortámat csináltam meg, ami igazi édesszájúaknak való (és már igazán profi módon megy): fehércsokis-mascarponés-meggyes-kekszes torta. Vagy ha jobban tetszik úgy, akkor legyen fehércsokoládés feketeszedertorta, aminek a receptjét megtalálhatod az alábbi linken. Dolce Vita blogját amúgy is ajánlanám, tele van csupa-csupa finom recepttel, ráadásul stílusosan guszta képeket is csatol hozzá a kedves gasztroblogger, Vrábel Krisztina. Ez volt itt a reklém helye, kéremszépen. :)
És hát akkor ennyit mára.
Álmos vagyok.
Nagyon,
nagyon,
nagyon.

Notte Sento (English subtitles) from Daniele Napolitano on Vimeo.