Annyira rossz, amikor szeretnél tudni valamit, de aztán rájössz, hogy lehet jobb nem tudni a dolgokat, mint tudni, mert esélyes, hogy az igazság nem az, mint amit hallani szeretnél, és akkor már inkább jobb édes tudatlanságban tovább álmodni.
Néha úgy érzem, hogy a madzag vége itt van a kezemben, végre megfejtettem, végre értem, aztán egyet szusszanok, és máris azt kell látnom, hogy összegubancolódott minden, és egy hatalmas csomóhalmazt tartok megint csak a kezeimben.
Sajnos (vagy nem?) az Élet már csak ilyen… “gubancos” és most nem az Aranyhaj és a nagy gubancra gondolok! :) Kicsit megérted a dolgokat, beleéled magad az eseményekbe, aztán azon kapod magad, hogy jobb nem megérteni a megérthetőt… Mert mindig történik valami, akkor, pont akkor amikor oly közel a cél, ami összezavarja az embert. Hát ettől olyan ‘izgalmas’, és ‘kihívás’ minden egyes nap. Csak egy idő után ezaz, ami az embert megőrjíti… Én már megőrültem a sok gubanctól.
I like your sweater. :)