Éjjel azt álmodtam, hogy berepült pár rigó meg galamb az erkélyen keresztül a nappalinkba, és befészkelték magukat a könyvespolcra. Bár nappal volt, csak én voltam ébren. Tehetetlennek éreztem magam, nem tudtam őket kikergetni, ráadásul deja vu-m is volt (álmomban!), mintha ilyet már láttam volna egyszer…furcsa volt. :/
Reggel a vonaton egy idős néni ült mellettem, csendben nézegetett ki az ablakon egészen félútig, aztán egyszercsak előkapott egy papagájt maga mellől. :D Hát mit ne mondjak, enyhén meglepődtem, amikor odanéztem, és a kezei közül felém pislogott az a gombszemű zöld fej… Ráadásul csipogott is. Brr.
Amikor leszálltam a vonatról, a Keletiben majdnem lefejelt egy galamb. Konkrétan le kellett hajolnom, hogy épségben megússzam a támadást… Szóval ez egy ilyen madaras nap volt.

Hm, álmosköny szerint:
Fészekrakó madár: jó esztendő jele.
Madarat repülni látni: jót jelez.
Rigó: öröm.
Repülő galamb: kedves ismeretség.
Legyen igaza! ^^

+ Ma kinézett magának egy külföldi 5-6 év körüli kislány. Egyfolytában engem figyelt míg vártunk a metróra, meg aztán a kocsin is, le se vette rólam a szemét, és mosolygott… Édes volt nagyon. Meg cuki volt a sapkája. :)

(A vizsgámat meg elszúrtam…)