Olykor visszatérsz. Visszacsöppensz ugyanoda, ahonnan indultál, és rájössz, hogy semmi sem változott. Eltelt egy év, és mégis minden éppen úgy néz ki, mint amikor utoljára láttad. Ugyanaz a hely, az épület, ugyanazok a színek, a fények. Ugyanazok a falak, a függönyök, a lépcsők, a virágok. Körbenézel és minden stimmel, mintha a küszöböt átlépve a múltba érkeztél volna. De ahogy sétálsz, egyre inkább úgy érzed, hogy valami mégsem stimmel. Ugyanazok az arcok, a reakciók, ugyanazok az ismerősen csengő hangok. Valami mégsem ugyanolyan, mint volt. Valami változott. Hát persze…! Te.

Örülök, hogy úgy volt, ahogy volt, de az, hogy ma újra belekóstoltam, egy csepp hiányt sem ébresztett bennem. Boldogan hagytam újra magam mögött azt az öt évet…