Őszi erdő

Egy Lillás fotózás eredményei. Egyelőre ennyi, de még lesznek képek. :)

Tell me a story

beforeafter1

Így készült: Egy barna layer – és máris szebbek, ősziesebbek a színek. Egy kis játék a Dodge/Burn toolokkal és a Levelsszel, és mindjárt ragyogóbbak a levelek, a borostyán és a fatörzsek. Még egy kis zacskóeltűntetés a Clone stamp toollal és kész is van… :D

Ever wondered where the lost things go?

beforeafter2

Így készült: A hűvösebb hangulat céljából erre a képre ködöt varázsoltam – fehér színű Gradient tool segítségével. Lillán kívül mindennek eltoltam a színeit a kék árnyalatai felé (Color balance). Majd itt is a Dodge illetve Burn toolokkal játszottam. ;)

Nyárból az őszbe

Annyi mindenről akartam írni ezalatt a 2-3 hónap alatt, de mindig elmaradt. Még nyáron se írtam rendesen, pedig akkor aztán volt időm, és lett is volna miről…
Időközben szeptember lett, megkezdődött a suli, gimis éveim utolsója. Végzős lettem – végre! ;) Hogy merre tovább? Pest a cél, vacilálok a turizmus és a média között. Turizmussal többre mennék, média jobban érdekel. Nagyobb gond, hogy mindkét szakon magasak a pontok, nehéz bekerülni. Éppen ezért szántam rá magam, hogy ráhajtok az örök gondot okozó, legleglegutáltabb tantárgyamra, a németre – és megszerzem a középfokú nyelvvizsgát még érettségi előtt (+35 pont…). Hálleluja. :/ Cross your fingers for me!
Szeptember 15-én ünnepeltük 3. évfordulónkat Ákossal. ^^
5 nappal utána pedig betöltöttem a 19-et, amit egy csaknem 1,5 hétig tartó betegeskedéssel ünnepeltem meg. Jellemző. :P Buli elmaradt, barátnők elfelejtettek…hát van ez így. :( Azért akinek számítottam, az megköszöntött, amit én nagyon nagyra is becsülök. Köszönöm. <3
Lett új telefonom, amit imádok, mert senkinek sincs ilyen. ^^
Október elején megérkezett az új fényképezőm. Mint az Olympust, ezt is Drew küldte nekem, mivel ő Nikonra váltott, és ez számára feleslgessé vált. Ezer köszönet érte!
Canon EOS 450D. Aaaaahhhh...! Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, mert az első képek sikertelensége kicsit elkeserített, de másodikra abszolút szerelem. Ránézel egy ilyen gépre, és csak annyit gondolsz, hogy "egy ilyen profi fényképezővel csak szép képeket lehet csinálni". Aztán próbálgatod, és rájösz, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ebbe a csapdába estem bele, bár volt már DSLR a kezemben nem is egyszer, most, hogy a sajátommal kattintgattam méginkább egyértelművé vált számomra, hogy gyakorlás nélkül nem lesznek szép képek. Bele kell tanulni, kitapasztalni. De azért már megyeget. Szeretem. :)
22-én megkezdődött az őszi szünet. Annyi leckét adtak fel, hogy már csütörtök délután elkezdtem megírni őket, pénteken folytattam, nagyon büszke voltam magamra...a baj csak az, hogy a péntek délutánnal el is tűnt belőlem ez a hirtelen jött buzgóság, úgyhogy megint minden az utolsó hétvégére maradt. Okos fejem... :P
A múlt hétvégét meg Pesten töltöttem Ákossal. Az új albi a Ráday út szomszédságában van, igen jó kis környéken. :) Voltunk az Állatkertben (ami eddig kimaradt az életemből, de most nagyon tetszett), a Halászbástyán (detto), meg este megnéztük az ünnep alkalmából tricolorba öltöztetett Parlamentet.

09-10

♥ Love in Greece, lovin’ Greece ♥

Hú de rég volt már. Hú de lusta vagy, Anna!!
Azért jöjjenek a képek meg az élménybeszámoló.

Greece

Szóval, július 28-augusztus 8-ig Görögországban nyaraltunk Ákossal. Ez volt a 3. tengerpart melletti nyaralásom, de nem kevésbé élveztem, mint a tavalyi első, spanyolországi kiruccanást. Utazási irodán (Aeolus) keresztül szerveztük az utunkat a Korfu szigetével szemben, a kontinensen fekvő Parga városába. Az út pontosan 1 napba telt busszal, fárasztó volt, de a türkizkék tenger látványáért bármikor megtenném újra. Meg újra. :)

Continue reading

Cecelia Ahern ~ The Book of Tomorrow

The Book of Tomorrow - cover

Új Cecelia Ahern könyv jelenik meg október 1-jén! :) A borítója ugyanolyan mesés és imádnivaló lesz mint eddig megszokhattuk, remélem a történet is éppúgy fog tetszeni, mint a nemrég kiolvasott és azóta kedvec könyvként számontartott Thanks for the memories (Bennem élsz). A magyar fordításra biztos várni kell még egy kicsit. Addigis itt a tartalom:

“Tamara Goodwinnek mindig mindene megvolt, amire valaha vágyott. Gazdag család gyermekeként egy saját stranddal rendelkező kastélyban nőtt fel, saját, divatos ruhákkal teli gardróbbal, hatalmas baldachinos ággyal és luxus fürdőszobával körülvéve. Mindig a mának élt, soha egy pillanatra sem gondolt a holnapra. Míg nem egy nap édesapja váratlanul meghal, így Tamara és édesanyja élete örökre megváltozik. A felhalmozódott adósságok miatt nincs más választásuk, mint eladni minden tulajdonukat és vidékre költözni Tamara nagybátyjához és nagynénjéhez. Tamara egy teljesen új világba csöppen. Míg anyja a fájdalomtól magába zuhanva él, nagybátyja pedig róla próbál gondoskodni, Tamara magányos, unatkozik és egyre csak visszavágyik Dublinba. Ám mikor egy utazó könyvtár érkezik Kilsaney Demesne-be, Tamara izgatottá válik. Szüksége van valamire, ami leköti. A szemei megakadnak egy hatalmas, rejtélyes, bőrkötésű, arany lakatra zárt köteten. Egy kis segítséggel Tamarának végül sikerül kinyitnia a könyvet. Eláll a lélegzete attól, amit a könyv lapjain talál, és teljesen felfordul az élete…”

/ Saját fordítás. Eredeti szöveg itt. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz tartalmat fordítnai, de bizony így az, hogy még nem olvastam a könyvet…azért remélem nem fordítottam félre. :) /

☀ Hrvatska ☀

Elücsörögnék itt a végtelenségig is akár... <3

Már 1,5 hete, hogy hazajöttünk Horvátországból. Azóta tervezem, hogy írok róla élménybeszámolót…hát mostmár tényleg muszáj. :)

Mint már említettem, családi nyaralás volt. Zatonban volt a szállásunk, egy Holiday Village-ben. Tényleg akkora volt, mint egy falu, kis utcácskákkal, rendezett kertekkel, sátras-lakókocsis-mobile homeos-apartmanos részekkel, medencével, saját stranddal, mólóval és sétálóutcával. Nagyon sokat kirándultunk, az érkezésen kívül csak 1 olyan nap volt, hogy nem mentünk semerre se. Szóval aktív pihenés volt, bejártuk a környéket, esténként meg strandoltunk, sétálgattunk, vagy kártyapartyztunk egy kis fügebor társaságában. Mmm, de finom volt! :)

Fügefák mindenfelé...mmm

Zadar városában többször is jártunk, csak fél órányi kocsiútra volt Zatontól. Nekem nagyon tetszett. Hangulatos sétálóutcák, lépten-nyomon barátságos beülős-kiülős helyek, kis sikátorok, olaszos hangulatú, régi, romos, de mégis szép épületek mindenfelé (anyum kedvencei, de nem tagadom – anyja lánya… :D) jobbra-balra aranyos kis üzletek (főleg cipőboltok…hmm de milyen szép cipők voltak!). Egyik délután felmentünk a kikötő közelében lévő templom tetejére, ahol bár tériszonyom volt, de nagyon-nagyon szép kilátás fogadott minket. A tenger kéksége és az egyforma színű háztetők nagyon jól mutattak fentről. :) Sétáltunk a kikötő felé, aztán végig a parton. Megnéztük, vagyis inkább meghallgattuk a vízi orgonát is.
Beszéljenek inkább a képek. ;)

Zadar - kilátás a toronyból

Continue reading

Unfair

Vegyünk két embert, és egy gimis tanórát. Az egyik – nevezzük X-nek – elfirkálgat, eltanulgat más órákra, dumálgat, röhögcsél – nem figyel. A másik – legyen Y -, ha nem is teljes erőbedobással, de legalább valami vázlatra hasonlító dolgot gyárt, figyel, csendben ül, és ha az órán netán mégse sikerülne tökéletes jegyzetet alkotnia, akkor azt később lemásolja egy nála szorgalmasabbról. X nem.
Dolgozat napja. X nevetgélve közli, hogy semmmmmit nem tanult, meg sincs neki az anyag. Y legalább 3x elolvasta az anyagot, tanult, úgy érzi sikerülni fog. Mutat X-nek valamit a füzetben, aki erre úgy néz rá, mint aki még életében nem látott olyat: “Úristen, az meg micsoda?? Baszkiii…”. A dolgozat után Y kicsit bizonytalan bár, de lelkiismerete tiszta, hogy ő megtett érte mindent, még akkoris ha amúgy nem érdekli őt se a tárgy. X jókedvűen kijelenti, hogy reméli azért a 2-es meglesz.
Kiosztják a dolgozatot. Y-nak 4-es lett, örül neki.
X is megkapja.
Az is 4-es.
X: 76%
Y: 75%

Life’s unfair.

In and out

Flickr

beforeafter

Ákos erkélyével szemben lévő tető vihar előtti napsütésben – megihletett. :) Nem ilyen képet akartam eredetileg, de aztán Lilla képe pont ráillet a kéményre, és gondoltam miért ne. Így lett tehát a mix eredményeként Lillából kéményseprő és Mikulás néni egyszerre… :D

Baden

Múlt hétvégén voltunk Sopronban, unokatesóim szülinapján. Győrben 30°, ragyogó napsütés, megsülünk hosszúgatyában –> Sopronban szakad az eső, pulcsi kell, lőttek a kertipartynak. Jellemző. :P
Vasárnap kirándultunk egyet Ausztriába, Badenbe. Akkor már jó idő volt, úgyhogy sétáltunk egy nagyot az ottani rózsakertben és a Casino kertjében. Szép volt. :)

Baden

Baden anyummal

Badeni rózsák

A nővérem húga

“Rossz annak, aki mindig csak vár. Arra gondolok, hogy a csatába induló hős szerepe ugyan nem lebecsülendő, de ha a dolgok mélyére nézünk, akkor az igazi történet ahhoz kapcsolódik, akit hátrahagytak.”

A nővérem húga - borító

Best book ever. Fejős Éva Bangkok, tranzit-ja, és Hotel Bali-ja után kész felüdülés. Újra szeretek olvasni. Mert ez a könyv valami olyat mesél el, ami magával ragad, ami olykor mosolyt csal az arcodra, máskor pedig elszomorít, mindenképpen elgondolkodtat, a végén pedig garantált a könnyhullatás.
Ez egy olyan könyv, amiről nem lehet mit mondani. Nem lehet elmesélni, mert azt Jodi Picoult-nál (a szerzőnél) rövidebben és jobban senki nem tudná. Mégis miről szól…? Pár szóban itt a lényeg, de higgyétek el, ennél sokkal többről van szó.

“Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a “sötét oldalon” jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyorsléptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi…”

Már pár hete végeztem vele, csak kölcsön könyv volt, úgyhogy már nincs nálam. Hiányzik. Még nem emésztettem meg, jó lenne újra beleolvasni, bizonyos részeket újra átgondolni, újra megsiratni a szeretnivaló szereplőket, a lehetetlen helyzetet, a keserű véget… Előbb-utóbb meglesz itthon is, és örök darabként fogom őrizni a könyvespolcomon. :)

Nem mellesleg készül már a könyv filmváltozata is többek között Cameron Diaz és Abigail Breslin szereplésével. Biztosan meg fogom nézni, sőt, már várom, ugyanakkor egy kicsit tartok tőle, hogy elrontja a storyt…hogy a szereplők veszítenek varázsukból (a trailer alapján elég elképzelhetőnek tartom sajnos).

Most pedig elkezdem olvasni a Twilight-ot…

Summer, love, travel

A tavalyi nyár feledhetetlenül csodálatos volt, az egyszer biztos. De hogy az idei sem lesz különb, affelől sincs semmi kétségem…! :)
Előszöris, júniusban, alig pár héttel a suli vége után irány Horvátország. Ismét egy új célpont, ahol még soha nem jártam, de mindig szerettem volna, mert a képeken annyira szép helynek tűnik – régies, kicsit olaszos hangulatú városkáival, a sok zölddel és az égszínkék, kristálytiszta tengerrel. Ez most családi nyaralás lesz, hasonló, mint tavaly a Mátra, csak most kicsit messzebb. :) Egy hétig fogunk Zaton-ban nyaralni, Zadar és Nin mellett. Egy-két kép megnézése után nem tudok mást mondani, csak hogy: legyen már nyááár!!! ^^

Bal felső kép: Zaton, jobb felső kép: Zaton Holiday Village, ahol a szállásunk lesz :)
Bal alsó kép: vízesés valahol a környéken, pontosan még nem tudjuk, hogy hol, de biztosan meglátogatjuk ;), jobb alsó kép: Nin szigete.

Croatia

Júliusban mindenképpen beinktatunk megint egy nyaralást Balatonalmádira, Ákosék nyaralójába. Ugyanúgy bicajjal, mint tavaly…of course. :)

Aztán augusztusban jön a fő attrakció: ismét egy mediterrán ország, Görögország, kettesben Ákossal. ^^ Most kivételesen utazási irodával megyünk, 12 nap/9 éj-re, busszal. Hát igen, az utat még nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni, szerintem nagyjából 1,5 nap lesz oda, de a cél érdekében bármit. Több napos keresgélés árán bukkantunk rá a tökéletes helyre: Parga. Közben többek között lemondtunk Korfuról, Santoriniről, és egyéb agyonhírdetett helyekről…utánaolvastunk milyen is Korfu valójában, és lehet, hogy szép, de az éjszakai életéről hallottak eléggé kiábrándítottak minket; a többi út meg repülős lett volna, amit 100.000 Ft alatt nehezen úsztunk volna meg. Így maradt Parga kisvárosa, de egyáltalán nem bánom. Azt olvastam róla, hogy olyan szép, mint a szigetek, és mégsem vált még agyonzsúfolt üdülőhellyé – hanem megmaradt az az igazi görög hangulatú hely, ahol nem csak angol szót lehet hallani, és nem csak szupermodern szállodákat látni, inkább csak az igazi görög élet jellemző képeit. Mégis van éjszakai élete…és a strandja is csodaszép!
Lássatok csodát:

Parga

Hát nem gyönyörűek ezek a helyek? Előre imádom mindkettőt, és alig várom, hogy szünet legyen. Szép lesz ez a nyár is…! ^^