Rám nézhetsz és találgathatsz, feltételezhetsz, tippelhetsz, kérdezősködhetsz, kombinálhatsz, gyűjtheted a kirakós darabjait, tapogatózhatsz a sötétben, nyugodtan próbálkozhatsz. Soha de soha nem fogsz igazán megismerni, ha nem is akarod igazán. Soha de soha nem fogod tudni, hogy mi zajlik a függöny mögött…legbelül. Ott lapul minden – minden, amiről az ég világon nem tudsz semmit: a titkaim, az emlékeim, az életem. A válaszok a miértekre. Amit látsz, az csak a felszín. Ha nem találod meg a helyes ösvényt, ami közel vezet hozzám, az erdőben bolyongva mindvégig csak az avart és a fatörzseket fogod látni, a lombkoronát sohasem. Ennél több nem lehetek, se neked, se másnak. Míg valaki be nem toppan az életembe, hogy rendberakjon mindent, ami elromlott, csak az üresség marad.

Valaki, aki bátor lesz annyira, hogy nem riad vissza a földre hullott szilánkoktól. Aki bátor lesz annyira, hogy a szemembe nézve mélyre lásson. Aki bátor lesz annyira, hogy ne nevezzen gyávának, hanem kézenfogva vezessen át a hídon. Aki bátor lesz annyira, amennyire te nem vagy az.