Nem olyan régen írtam arról, hogy neveztem egy netes és egy sulis fotópályázaton is. Pont ma emlegettem, hogy a netes dologról semmi hír nincs, pedig már hamar itt lesz a december 5-ei díjátadó… Hát délután csörög a telefonom, felveszem, először azt hittem valami cég zaklat a hülye reklámjaival, aztán végül kiderült, a verseny szervezője hívott, hogy szóljon: nyertem. :)) Konkrét adatokat még nem tudok, mint hogy hány induló volt, és egyáltalán melyik képem lett díjazott, de elvileg a részletekről küldenek majd tájékoztatót. Ami biztos, hogy december 5-én irány a pesti díjátadó, ami a Művészetek palotájában lesz – és december 5-14-ig a pályaművekből kiállítást tartanak. Ennek külön örülök, mert még sosem jártam a Művészetek palotájában, csak a vonatról szemeztem mindig a színesen villogó épülettel, és tervezgettem, hogy milyen jó lenne egyszer körülnézni benne. Azt nem gondoltam, hogy egyszer majd azért megyek oda, hogy egy díjat vegyek át.
Szép ez a nap. ^^
Portugál
Már megint színházban jártam. :)
Portugál. Egy igazi magyar tragikomédia Forgács Péter rendezésével. Ezek alapján nagyon nem lehet mellényúlni, hát nem is nyúltak. Bevallom, az első jeleneteknél kicsit megijedtem, hogy mit fognak kihozni a Kisfaludy terem icipici színpadjából, amire csak egyetlenegy díszlet fért, az irgácsi “italbolt”, és feltettem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is nézném én élvezettel egy falusi kocsma életét? De élveztem, sőt, az egész közönség élvezte, sőt, szinte megszakítás nélkül nevetett, vagy legalábbis mosolygott mindenki. Ez pedig akkor már csak jelent valamit. Nem? :)
Álomkép a múltból
Hétfő volt, borús, őszi reggel. Riadtan ébredt. Tudta, hogy ez a nap, ez a hétfő most más lesz, mint a többi, de remény, boldogság, izgalom helyett kétségbeesést, keserves aggodalmat érzett. Zavartan körbetekintett a szobájában, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy tényleg „itt és most” van, hogy az álom végetért, nincs tovább. Egy dolgon megakadt a pillantása. Az éjjeliszekrényén feküdt a naptárja, melynek számait az októberi hangulatot jelképező, megsárgult falevelek keretezték, és a szám, melyet mutatott: 20. Beleremegett, érezte, hogy keze libabőrös lesz a gondolattól, mely feléje száguldott, de mielőtt elérhette volna, megrázta a fejét, és elhessegette a körülötte lebegő félelem fellegét, majd belebújt a papucsába, hogy lemenjen a konyhába és elkészítse szokásos reggeli kávéját. Férje még ott feküdt az ágyban. Egy pillanatig megállt, hogy halk szuszogását hallgassa. Ez mindig megnyugtatta kicsit, hiszen ott feküdt az ember, aki szerette, aki bármit megtett volna érte, aki mellett teljes biztonságban volt, akitől két szép gyermeke volt, aki kitartott mellette, még ha azt ő nem is érdemelte meg. De ma nem sikerült, ma érezte, hogy valami nincs rendben. Ezen a szürke reggelen még a kávé sem tűnt finomnak, pedig szerette, már egész fiatal kora óta kávéval indultak a komor reggelek. Szűntelenül egy gondolat járt a fejében, mely már hetek, hónapok, sőt, talán évek óta ott motoszkált valahol mélyen, és most az álom hatására a felszínre tört. Nem volt boldog. Nem kívánhatott volna soha szebb életet magának, de mégsem volt boldog. A gyerekeit imádta, értük élt, a férjét tisztelte, viszont – bár még magának is nehezen vallotta be – nem szerette. Sokszor próbálkozott már érzelmei irányításával, mert akarta, tényleg akarta, de mind hiába. Így hát folytatta a színészkedést, melybe az évek során olyannyira beletanult, hogy még legközelebbi barátnői sem tudták róla, hogy ez csak egy szerep, és valójában, az álarc alatt szenved. Pedig szenvedett. Nem tudott tőle szabadulni, üldözte a tudat, hogy talán már sosem láthatja újra őt. Beleremegett, de maga sem értette, mitől más ez a reggel, mint a többi. Hiszen sokszor eszébe jutott Rick, az első és talán egyetlen igaz szerelme, akit az ágyban nyugodtan alvó Tom miatt hagyott el. De ez most más volt, a megszokott bűntudat helyett most valami sokkal bizarrabbat érzett. Continue reading
Fotópályázatok
Az elmúlt 1-2 hét alatt két fotópályázatra is neveztem, próba szerencse alapon. :)
Az egyik nem kifejezetten fotópályázat, bármit (weboldal, program, játék, video, kép) lehetetett rá küldeni, ami számítógéppel készült. Én személyszerint Photoshoppal szerkesztett képekkel neveztem, nem tudom ezek mennyire illenek majd a többi nevező pályamunkái mellé, de egy próbát mindenképp megért. A díjkiosztó ünnepség december 5-én lesz, úgyhogy gondolom november végére lesz már valami eredmény. Majd meglátjuk…
A másik nem más, mint a suliban meghirdetett természetfotó pályázat, amit tavaly elszalasztottam. Max 3 képpel lehet nevezni, bármilyen témában, ezek elvileg ki lesznek állítva az aulában. Szakmai- és közönségszavazatok alapján döntik majd el, hogy melyik képeket díjazzák. Ha jól tudom, november 14-én lesz a díjkiosztó ünnepség. Reménykedem… :)
Evita
Csütörtök reggel anyum azzal a kérdéssel fogadott, hogy van-e kedvem este színházba menni. What a stupid question! Hát hogyne lenne. :) Egészen kicsi korom óta imádom a színházat, a győri színészeket, azt a világot, ami ott fogad. Régen musicalszínésznő (is) akartam lenni, de rájöttem, hogy se énekelni, se táncolni nem tudok jól – persze ezt még meg lehetne tanulni, de ráadásul még lámpalázas is vagyok, nem szeretem, ha minden szempár rám szegeződik. Így a gyermekálom szertefoszlott… :)
Grease, Hair, Nyomorultak, A dzsungel könyve, Webber!, Anconai szerelmesek, Valahol Európában. Egytől-egyig szuper darabok, bármikor megnézném őket újra. :) Pénteken pedig bővült a lista az Evitával. A történet igaz eseményeken alapul.
„Eva Peron életútja példa értékű a ma embere számára. Hitével és kitartásával, a szegénység kátyúját maga mögött hagyva az ország élére emelkedett. Életének mottója nem a fényűzés és a gazdagság elérése volt, hanem lelkében romlatlannak maradva segíteni másokon, reményt adni az elesetteknek. Az utca emberéből az elnök feleségévé válva adott millióknak hitet. „Visszajövök és millióké leszek!"- mondta halála előtt Evita Peron. Ötven évvel később jóslata beteljesedett. Mítosza élőbb, mint valaha: filmek készültek róla, könyveket írtak és ma is felbukkannak ékszerei a különböző árveréseken. Alakjának megjelenítéséhez Andrew Lloyd Webber komponált zenét, mellyel világhírűvé vált. " /gyoriszinhaz.hu/ Continue reading
Azok az izgalmas órák…
Hát igen, van pár olyan óránk, amin már képtelen vagyok figyelni, és inkább firkálgatok. Legalább mostanában kreatívabb vagyok, és nem csak szivecskéket meg virágokat… ;P
18 things about me
1 • Utálok egyedül lenni a sötétben. Félek a szellemektől, meg az ilyen hátborzongató dolgoktól… Ha egyszer egyedül hagynának egy sötét erdőben, vagy ami még rosszabb: egy sötét temetőben, azt hiszem meghalnék.
2 • Mindig őszinte vagyok. Ha azt hinnéd, hogy ez egy jó dolog, higgy nekem, néha egyáltalán nem az.
3 • Csak azért szeretem az őszt, mert akkor kedvemre rugdoshatom a lehullott (és szépen egy kupacba söpört) faleveleket.
4 • Nem vagyok az a típus, aki ha a busz 16:30-kor jön, már 16:15-kor a buszmegállóban áll. Olyan típus vagyok, aki 16:31-kor érkezik…és az orra előtt megy el. Mindig! :P
5 • Álmaim szobájának lila falai lennének…hmm…
6 • Soha nem elég a sültgesztenyéből! ^^
7 • Imádok úgy elaludni, hogy a hold fénye pont az ágyamra világít.
8 • Tipikus csaj vagyok: soha nincs elég ruhám, még akkor se, ha épp egy bevásárlásból érek haza…!
9 • Csak akkor vagyok boldog, ha minden úgy történik, ahogy én azt elterveztem.
10 • Szeretem nézni az embereket, és elképzelni, milyen lehet az életük.
11 • Mindent az utolsó pillanatra hagyok.
12 • Nagyon szeretek énekelni és táncolni – de csak akkor, ha senki se hall/lát.
13 • Szeretném azt mondani, hogy szeretek olvasni, de az igazság az, hogy általában pár oldal után megunom a könyveket.
14 • Én lennék a világ legboldogabb embere, ha lehetne kutyám vagy macskám. Olyan ééédesek!
15 • Imádom nézni az eget, főleg nyári estéken. Mindig megkeresem az Orion-t és a Cassiopeia-t, és boldog vagyok, mikor hullócsillagot látok és kívánhatok. Olyan szépek a csillagok…és gondolj bele mi milyen aprócskák vagyunk…
16 • Szeretek hazafelé sétálva zenét hallgatni az iPodomon. Megnyugtat és megmosolyogtat.
17 • Mikor unatkozom a suliban, telerajzolom a könyveimet és a füzeteimet szivecskékkel valamint virágokkal. Tudomtudom, milyen kreatív…
18 • Nem érdekel, hogy már 18 vagyok, még mindig szeretem a plüss mackóimat, és nem akarok felnőni!! :)
Felnőttem! :)
…18…
Mindigis arra vágytam, hogy meglepibulim legyen, amin mindenki ott van aki számít. És ez most megtörtént. És sikerült úgy átvágniuk, hogy még csak nem is számítottam rá… :) Continue reading
Textúra
Mivel flickr-en már rengetegszer kérdezték tőlem, hogy hogyan varázsolom régies hangulatúvá a képeimet, gondoltam megérné írni róla egy postot. Mégis egyszerűbb egy linket küldeni, mint minden egyes alkalommal leirogatni, hogy mit hogyan… :)
Gondolom Photoshop-ból bármelyik verzióval meg lehet így szerkeszteni a képeket, más programoknál nem tudom hogyan működik a rétegezés, úgyhogy abban sajnos nem tudok segíteni. Nekem személyszerint sima Photoshop CS-m van, annak segítségével mutatom meg lépésről lépésre.
Nyissunk meg a képet, amit szerkeszteni szeretnénk, és a textúrát.
Jelöljük ki a textúrát (menüből Select/All), majd másoljuk rá a képünkre (Edit/Copy, Paste), így az automatikusan külön rétegre (layerre) kerül. A MoveToollal méretezzük át, hogy a textúra fedje a képünket, majd dupla kattintással hagyjuk jóvá.
A képen látható legördíthető menűből válasszuk ki a nekünk tetsző effektet, így máris “összeolvad” a textúra és a képünk. És kész is van… :)
A background-ra kattintva persze módosíthatunk még a textúra alatti képen, a textúrát választva pedig a rétegen is, hogy jobban passzoljanak egymáshoz. Én pl gyakran állítok a színein (Image/Adjustments/Hue/Saturation vagy I/A/Color Balance), világosságán (I/A/Brightness/Contrast vagy I/A/Levels). Ezen kívül ha van olyan folt, csík, vagy akármi, ami pont rossz helyre került a képen, azt a CloneStampToollal könnyen el lehet tüntetni. ;)
Még általában azt a kérdést szoktam kapni, hogy honnan szerzem a textúrákat. Régebben a google-n kerestem rá arra, hogy “free textures“, így is elég sok jót lehet találni, valamint deviantart-on és flickr-en is rengeteg található. Aki keres, az talál.
Hát ennyi lenne, egyáltalán nem bonyolult, de azért leírom, hogy én minderre magamtól jöttem rá. Nagyon régóta tetszettek nekem is az ilyen régies fényképek, és el nem tudtam képzelni hogyan csinálják őket. És tádámm…!
Bocsánat, ha a stílus esetleg valakinek gagyi, nem tudom ki mennyire ért a programhoz…
Akárhogy is, azért örülök, ha segíthettem.
*• Lloret de Mar •*
Holaaa! Ismét itthon. :(
16-án reggel indultunk a bécsi reptérre, 6-an, mint tavaly Siófokra. Ez volt a második repülőutam, kevésbé volt izgi (fáradt voltam és nem ablak mellé szólt a jegyem), de azért élveztem ezt is. :) A barcelonai reptérről vonattal jutottunk el Barcelona Sants-ig, onnan Blanes-ig, majd busszal Lloret. Így megúsztuk az utat úgy 6 €-ból. Nagynehezen este 7 körül végre odaértünk a szállásra, ami egy 5. emeleti apartman volt, tengerpartra néző terasszal, fél percre a strandtól. Vicces, hogy már első este 3-szor ránkszóltak, hogy túl hangosan beszélgetünk a teraszon, és reggelre kaptunk egy figyelmeztető levelet, hogy “No more night life inside the apartman or you will get out.” Később szerencsére nem volt probléma… Continue reading